Kitálalt a Berlint fojtogató arab maffiáról Bushido, Németország egyik legnépszerűbb rappere, akit egy évtizeden át egy palesztin maffiózó menedzselt — írja a Mandiner.
Izgalmas dokumentumfilmmel jelentkezett a Spiegel: a tunéziai származású Anis Mohamed Youssef Ferchichi, aki Bushido művésznéven húsz éve dominálja a német rapet, megtörve meséli el töviről hegyire, milyen volt 2004-től 2018-ig a berlini arab maffiával dolgozni, s egyben betekintést enged a német főváros alvilágát domináló maffiacsaládok világába is.
Bushido a forgatásra két öreg, szirénás, páncélozott rendőrségi 7-es BMW-vel érkezik, ugyanis az arab maffia fenyegeti, ezért 24 órás rendőri felügyelet alatt áll. A felügyeletet a berlini bűnügyi hivatal biztosítja neki évi félmillió euróért, nehogy egy váratlan pillanatban lepuffantsa őt Arafat Abou-Chaker, a palesztin Abou-Chaker maffiacsalád egyik tagja, aki tizennégy éven keresztül Bushido menedzsereként dolgozott.
„Arafat nem fogad el szabályokat. Arafat alapvetően egész egyszerűen a saját szabályait fogadja el”
– emlékszik vissza menedzserére Bushido.
A történet a 2000-es évek elején kezdődött, s a szociáldemokrata Spiegel természetesen a történet legkülső margóján meghúzódó LMBTQ-szállal kezdi felgöngyölíteni, miközben Berlinben épp nagy erőkkel kampányolt a város leendő főpolgármestere, a nyíltan meleg Klaus Wowereit, az édesanyját drogdílerkedéssel szerzett pénzéből kisegítő, majd országos sztárrá felkapaszkodó Bushido erősen homofób gengszterrapjével tarolt a piacon. „Die Party ist vorbei, Deutschland hat wieder ’ne Grenze / Es ist ganz normal, Männer lutschen keine Schwänze”, azaz
„A bulinak vége, Németországnak megint határa van / És teljesen normális, így a férfiak nem nyalnak farkakat”,
idézi a narrátor a rapper 2003-as sikeralbumából, a Vom Bordstein bis zur Skyline-ból a Berlin című számot.
Lelépési pénz helyett maffiakapcsolat
Az egyre népszerűbb Bushido ebben az évben akart lelépni akkori kiadójától, az Aggro Berlintől, ez azonban nem ment olyan könnyen, az Aggro háromszázezer eurós lelépési pénzt és a következő négy album eladásaiból 6 százalékos részesedést kért – Bushido pedig, akinek ezeket a kemény feltételeket esze ágában sem volt vállalni, olyasvalakit keresett, aki az Aggrótól való távozását gyorsan és bürokráciamentesen lezavarja. Itt jöttek a képbe a város valódi urai: az arab maffiózók, konkrétabban az Abou-Chaker család.
„A fővárosi alvilágban akkoriban több nagycsalád határozta meg a közbeszédet. Ott voltak először is Al-Zeinék, aztán Remmóék, de számtalan nyomozati iratban szerepeltek Abou-Chakerék is”
– sorolja a narrátor Berlin uralkodó maffiacsaládjait, akik közül az első kettő Délkelet-Törökországból bevándorolt arab, utóbbi pedig palesztin. Kedvelt találkozóhelyük volt az Al-Bustan a Landwehrkanal mellett Kreuzberg kerületben, ahol a lakosság már csak felerészt áll németekből. Az egykor hírhedt kávézónál kérdezte az arab maffiáról Klaus Nachtigall rendőrnyomozót.
„Abou-Chakerék – az összes többi arab nagycsaláddal egyetemben – végtelen brutalitásuk miatt nőhettek ilyen nagyra. Nincsenek gátlásaik. Az erőszak számára a világ legnormálisabb dolga. Ahol a bűnöző hajlamú német fiatalnak, növendéknek még gátlásai vannak, ott ezeknek az embereknek semmi nincs”
– jellemzi a családot Nachtigall.
Abou-Chakerék különösebb gátlásoktól politikai értelemben sem szenvednek:
a család egyik fiát a náci német Afrika-hadtest parancsnoka után Rommelnek, másikat a Szuezi-csatornát államosító egyiptomi elnök után Nasszernek nevezték el, másik kettőt pedig a palesztin terroristavezér, Jasszer Arafat tiszteletére Jasszernek és Arafatnak.
Utóbbi ifjú történetünk főhőse – Arafat Abou-Chaker volt ugyanis az, aki néhány jól irányzott pofonnal és életveszélyes fenyegetéssel elintézte Bushido fájdalommentes távozását az Aggro Berlintől. A rapper Arafattal való első találkozását egyfajta „húsmustraként” jellemzi, melynek keretében az arab maffiózó kezébe vette az állát, rosszallóan végignézte a tetoválásait.
„Ezek ezt úgymond celebrálták, mintha audienciát kaptál volna. Egy kicsit várnod kellett, addig ők üldögéltek, vízipipáztak, aztán egyszercsak odahívtak magukhoz”
– mesél Berlin alvilági urainak munkamódszeréről Bushido.
A cikk folytatása itt olvasható.
