Az Óbudai Zsinagóga rebbecenjét kérdezte a Képmás magazin a családról, közösségről és a zsidóság egyik fontos ünnepéről, a hanukáról.
A beszélgetésre készülve feltűnt, hogy nem szerepel sokszor a sajtóban, pedig sokan érdeklődnek ön iránt. Nem vonzza a nyilvánosság?
Valóban nem vonz a szereplés a sajtóban, médiában, ami talán a személyiségemből adódik. A mindennapokban inkább a személyes találkozásokat keresem a közösség tagjaival. Lányokkal, nőkkel beszélgetek, igyekszem utat mutatni számukra a zsidóság megéléséhez, rávezetni őket ennek az útnak a szépségére. Illetve igyekszem segíteni nekik, ha valamilyen személyes problémájuk van.
Miben más egy rabbi feleségének élete, mint a közösség bármely más nőtagjának, aki feleség és családanya?
Egy rabbifeleségnek korlátozottabb lehetősége van magánéletet élni, mint másoknak. Bárhova megyek, emberekkel találkozom, a közösséggel vagyok. Igyekszem mindig ott lenni, amikor a közösség tagjainak szüksége van rám, és néha egy mosoly, néhány jó szó is elegendő pozitív energiát tud közvetíteni. Otthon is sokszor azon jár az agyam, miben tudnánk még többet segíteni a közösségnek, milyen intézményekre lenne még szükségük, milyen szolgáltatásokat tudnánk még nyújtani a tagoknak, legyen szó óvodáról vagy éppen női programokról.
Milyen szerepet tölt be a nő, a feleség, az anya a zsidó családok életében?
Mi abban hiszünk, hogy a nők és férfiak más-más adottságokat, tehetséget kapnak Istentől, ezért más a szerepük a családban. Ha én megpróbálnék férfi adottságokat fejleszteni, elveszíteném, ami bennem különleges.
Amikor a nő a saját szerepének megfelelően cselekszik, és a férfi is megéli a szerepét, létrejön a harmónia a családban, az otthonukban és a világban is. Mindenki azt csinálja, amire született, és nem próbálkozik olyasmivel, amire nem.
Mi, nők többnyire érzékenyebbek vagyunk, jobban értünk a gyermekek lelkéhez, így a nevelésük is inkább a mi kezünkben van. Természetesen az apának is fontos, hogy sokat legyen együtt a gyerekekkel, de mi őt is tudjuk segíteni abban, hogyan foglalkozzon velük, hogyan tanítsa őket. A legfontosabb feladatunk nőként a család összetartása és a gyermeknevelés, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell dolgoznunk, vagy nem bontakoztathatjuk ki a tehetségünket az anyaságon túl is. Ugyanakkor meg kell tanulnunk egyensúlyt teremteni a munka és család között, mert így lehetünk boldogok, és így tehetünk eleget a küldetésünknek, a családban és a munka világában egyaránt.
Az interjú folytatása itt olvasható.
