Az EU-nak valami baja van Izraellel, ez egészen nyilvánvaló. Folyamatosan aggódik, ha bővülnek a zsidó telepek, beszól, ha Izrael visszalő a Hamásznak, címkézi a ciszjordániai termékeket. Honnan ez az obszesszió? — tűnődik Seres László az Azonnali honlapján megjelent publicisztikájában.
Néhány nappal ezelőtt az Európai Unió kicsit indignálódva vette tudomásul, hogy minden rosszallása ellenére Izrael úgy döntött, a ciszjordániai (júdeai-szamáriai) területeken újabb háromezer lakás megépítését engedélyezi zsidó közösségek számára. Jeruzsálemben állandóan elfelejtik, hogy bármiféle lakásépítésnél, telepfejlesztésnél és egyéb ingatlanügyeknél először is a brüsszeli építési hatóság engedélyét kell kikérni, és csak utána szabad építkezni.
Az úgynevezett „megszállt területeken” lévő zsidó települések bővítését az Index a telepesek „újabb terjeszkedésének” nevezte, mintha ezzel a zsidó állam újabb földeket venne el a terület jogos tulajdonosától, a palesztin néptől. Ezzel az értelmezéssel az Index nincs egyedül, így látja ezt az Európai Unió, az ENSZ, és minden, az ügyben állandóan megszólaló emberi jogi NGO is, holott könnyen utánanézhetnének, hogy erről szó sincs:
a zsidó telepek határai adottak, csak a meglévő lakóparkok bővülnek új lakásokkal, a megnövekedett igények miatt.
Bár az EU még nem tart ott, ahol az ENSZ vagy az Amnesty International, hogy lényegében minden második megszólalása Izraelről szóljon, mintha ez az ország testesítené meg a világ jogsértéseinek zömét, azért szembetűnő az európai bürokraták megszállottsága, folyamatos aggódása Izrael miatt vagy Izraelért – nehéz eldönteni, mert a fenyegető retorikai és a negédes emberi jogi, békepárti panelek mindig árukapcsolva, csomagban érkeznek.
A zsidó települések bővítései az EU szerint
„akadályt jelentenek az igazságos, tartós és átfogó béke elérésére, az ilyen tevékenység nemzetközi jogot sért, és az Izrael és az önálló palesztin állam egymás mellett élésén alapuló kétállami megoldás elérésének akadályát jelenti.”
Ritka az, amikor egy EU-közleménynek egyetlen szava sem igaz, de ez most ilyen eset.
Nem a telepeken múlik a béke
Hol is kezdjük? Izrael számtalanszor felkínálta az érintett területekkel kapcsolatos kérdések (fix államhatárok, a palesztinok „visszatérési joga”, a telepek ügye) tárgyalásos rendezését, ezt a palesztin fél folyamatosan, dokumentálhatóan visszautasította.
A leglátványosabban 2000 nyarán, amikor Camp Davidben a Nobel-békedíjas terroristavezér, Jasszer Arafat visszadobta a legnagyvonalúbb, 92 százalékos területi ajánlatot, amit Izraeltől valaha kapott, ehelyett hetekkel később gyilkos merénylethullámot (intifádát) indított el zsidó civilek ellen.
Ha a palesztinoknak valóban számítanának a „megszállt területek”, a zsidó települések kérdése, akkor az 1967 óta – amióta Izrael adminisztrálja Ciszjordániát (és 2005-ig Gázát) – esetleg találhattak volna időt a kérdés rendezésére.
Nem ezek a telepek képezik a béke akadályát, nem ezek lehetetlenítik el a sokat emlegetett „kétállami megoldást”, hanem a palesztin terrorizmus, illetve radikális vezetőik állandó kompromisszum-képtelensége.
Sokatmondó tény persze, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet már (PLO) 1964-ben, három évvel a hatnapos háború előtt megalakult, világossá téve, hogy magát Izrael államot kérdőjelezik meg. Ez az igény látszik a mai napig a – részben az EU által finanszírozott – palesztin tankönyvekben, térképeken, ahol Izrael helyén egy nagy „Palesztina” felirat virít.
Nemzetközi jogsértés?
A ciszjordániai „megszállás”, az ott létesült zsidó települések nemzetközi jogot sértenek?
A válasz a cikk folytatásában olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.