Ahhoz, hogy megértsük ezt a megrekedést, vissza kell néznünk, hogy miért adták le a szavazatukat a 273 836 jaminai szavazó közül olyan sokan — írja véleménycikkében Dov Fischer rabbi az Israel Hayom oldalán.
Meglepőnek tűnik, hogy Naftali Bennett, izraeli miniszterelnök közvélemény-kutatási számai változatlanok. Június közepe óta, amikor tizenkét év óta elsőként váltotta le Benjamin Netanjahut Izrael kormányfői székéből, Bennett határozottan vezeti az izraeli kormányt. Az elemzők véleménye érthető módon megoszlik azzal kapcsolatban, hogy Bennett vezetése karizmatikus, történelmi jelentőségű vagy egyszerűen csak dolgos, de minden tisztességes értékelés szerint Bennett alkalmasnak bizonyult az ország vezetésére.
A Hamász a legutóbbi, májusi támadásai óta nem lett nyugtalanabb a hangulat. Északon sem történtek drámai dolgok. Az Ábrahámi Megállapodások sínen vannak. Minden jel szerint Bennett amerikai találkozói Joe Biden elnökkel és Antony Blinken külügyminiszterrel elegánsan zajlottak annak ellenére – vagy talán éppen azért -, hogy az időzítés nem tervezett módon egybeesett Biden katasztrofális afganisztáni evakuálásával.
Eddig minden az új jeruzsálemi konzulátusra tett kísérlet meghiúsult, miközben a képviselőház elfogadta a HR 5323-as számú javaslatot, és szeptember 23-án 420-9 arányban megszavazta, hogy egymilliárd dollárt különítsenek el az izraeli Vaskupola rakétaelhárító rendszer feltöltésére.
A közelmúltban a nemzetközi színtér másik oldalán Bennett és Vlagyimir Putyin orosz vezető találkozói zökkenőmentesen zajlottak.
Izrael COVID számai stabilizálódtak, és Bennett hatékonyan kezelte a járványt. A baloldaliakból (Merec, Munkáspárt), jobboldaliakból (Jámina, Új Remény), balközép mérsékeltekből (Yesh Atid, Kék és Fehér), jobbközép oroszokból (Yisrael Beytenu), sőt arabokból (Ra’am) álló Knesszet-koalíciónak sikerült valahogy stabilan megmaradnia az első közel öt hónapnyi civakodás és belharc során, amit az mérsékelt, hogy a pártok közös célja, hogy Netanjahut távol tartsák a hatalomtól.
Ilyen körülmények között az ember azt várta volna, hogy a Jáminának és Naftali Bennettnek mostanra, ha csak egy kicsit is, de emelkedtek volna a számai.
Bennett mostanra azonban olyan szintű hozzáértést és képességeket mutatott, amelyeknek legalább némileg növelniük kellett volna a szavazatszámát, még ha nem is elsöprő magasságokba. Mégis, három közelmúltbeli országos felmérés mindegyike megerősítette, hogy a Jámina továbbra is megrekedt egy alacsony szinten.
A 13-as csatorna számára végzett közelmúltbeli felmérés szerint, ha most tartanák a választásokat, a Jámina hat helyet kapna, eggyel kevesebbet, mint amennyit a március 23-i választások óta birtokol.
Három héttel ezelőtt a 12-es csatorna azt találta, hogy a Jámina pontosan megtartaná a hét helyét. Ezzel szemben a Direct Polls most azt találta, hogy a Jámina a március 23-án elért 6,21%-ról most 2,9%-ra esik vissza, ami veszélyezteti a Knesszetben való jelenlétét, ahol a 3,25%-os választási küszöböt kell elérni.
Miért stagnál Bennett és a Jámina száma? Ahhoz, hogy megértsük ezt a stagnálást, vissza kell tekintenünk arra, hogy a Jámina 273 836 szavazója közül miért szavaztak olyan sokan úgy, ahogy szavaztak.
Bennett szavazóinak legalább a fele, ha nem több, soha nem hitte, hogy a Merec-es Nitzan Horowitz-cal, a munkáspárti Merav Michaeli-vel és a Ra’am-os Manszúr Abbasszal egy olyan koalícióban fog összefogni, amely a Jáir Lapiddal (Yesh Atid) közös miniszterelnöki posztra épül. Inkább úgy vélték, hogy Bennett szilárdan elkötelezett egy jobboldali, vallásos koalíció mellett, amely a Likud, a Shas, az Egyesült Tórai Judaizmus és a Vallásos Cionista Párt mellett maradna.
Nem azért szavaztak rá, hogy egy mérsékelt hangot hozzanak a politikai jobb- vagy középre, hanem hogy fokozzák a jobboldali nyomást Netanjahura és a Likudra, hogy tartsák be a jobboldalt érintő kampányígéreteket. Ne feledjük: maga a párt neve, a „Jámina”, azt jelenti: „Jobbra”.
Ez volt – és ez marad – Bennett elsődleges vonzereje az izraeli választók egy részének: nem mint miniszterelnöki alapanyag, hanem mint egy szükséges valami, hogy Netanjahut és a Likudot rávegye, hogy tartsa be a Zsabotinszkijhez igazodó kampányretorikáját és ígéreteit.
Amikor Bennett júniusban elhagyta a hajót, miután nem tudott segíteni abban, hogy 61 mandátumot gyűjtsön össze Netanjahunak, azt állította, hogy a választóinak tett egyik legfontosabb ígéretét tartja tiszteletben: nem lesz ötödik választás. És ez igaz is volt. Ezt ígérte, és ezt teljesítette is.
De azt is megígérte, hogy a Jáminának kell a legfontosabb kompromisszummentes támasznak lennie egy olyan jobboldali kormány számára, amely ezúttal nem fog tudni visszalépni a választóknak tett alapvető ígéreteitől. Ezt a vasszigorú ígéretet nem tartotta be. Ha a politika a lehetőségek művészete, akkor vázlatos munkája talán a szavazói felének tetszett, de a másik fele nem csupán csalódottnak, hanem mélyen becsapottnak, szavazataikat pedig ellopottnak érezhette.
Nem számít, hogy Bennett talán hozzáértően kormányoz, sőt, talán még két-három új mandátumnyi szavazatot is nyert a táborának. Ezzel végleg elvesztette legalább ugyanannyi ember bizalmát, akik bíztak benne és abban, hogy garantálja a kompromisszumok nélküli jobboldali kormányt. Ezt a választók nem fogják elfelejteni.
Fotó: Flickr/The Prime Minister’s Office
