Nyolcvannégy éves korában meghalt Colin Powell volt amerikai külügyminiszter. Powell a régi idők tanújaként sok mindent megélt: harcolt Vietnámban, katonai vezetőként később tucatnyi válsághelyzetet felügyelt, majd külügyminiszterként találta szembe magát egy sor kihívással. Karrierjét beárnyékolta, hogy az iraki háborút igazolni hivatott, ám utóbb tévesnek bizonyult hírszerzési jelentést ő terjesztette az ENSZ elé, ezt később meg is bánta – írja a Hvg.hu
Mélyről indult, legalábbis nem az amerikai kertvárosokból: Colin Powell 1937. április 5-én született New York – feketék lakta – Harlem városrészében. Két jamaikai bevándorló fiaként Dél-Bronxban nőtt fel. A New York-i City College of New Yorkba járt, és ott kezdte meg katonai szolgálatát, csatlakozott a tartalékos tisztképző alakulathoz.
Miután 1959-ban lediplomázott, Powellt az Egyesült Államok hadseregének alhadnagyává nevezték ki. A hadseregben eltöltött 35 éve alatt kétszer szolgált Vietnámban, állomásozott Nyugat-Németországban és Dél-Koreában, 1987-ben pedig Ronald Reagan elnök első fekete nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese, majd 1988-tól 1989-ig nemzetbiztonsági tanácsadója lett.
1989-ben tábornoki rangra léptették elő, és George H.W. Bush elnök kinevezte a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökévé. A négy év alatt, amíg Powell ezt a tisztséget töltötte be, 28 válsághelyzetet felügyelt. Részt részt vett a 20. század végének néhány legjelentősebb amerikai katonai akciójában, beleértve az 1989-es panamai műveletet, az 1991-es Öböl-háborút és az amerikai humanitárius beavatkozást Szomáliában, bár néhány nappal a katasztrofális mogadishui csata előtt nyugdíjba vonult a hadseregtől.
1993-as visszavonulása után megalapította az America’s Promise nevű szervezetet, amely veszélyeztetett gyermekeket segít. George W. Bush elnök 2000. december 16-án jelölte külügyminiszteri posztra.
A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások után Powell az al-Kaida elleni gyors katonai fellépés egyik legjelentősebb támogatója volt, és azonnali együttműködést követelt Afganisztántól és Pakisztántól a támadásokban részt vevő személyek felkutatásában.
A cikk folytatása itt olvasható.
Borítókép: Charles Haynes/Flickr
