Hét hónappal a francia elnökválasztási kampány előtt Macron három napos rendhagyó kiruccanást tett Marseille-ben. Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének is helyt adó kikötővárosnak 1,2 milliárd eurós rendkívüli támogatást ajánlott a közbiztonság, az oktatás és közlekedés fejlesztésére. Marseille lakossága azonban Macront szkeptikusan fogadta. A várost ugyanis rendszeresen látogatták a miniszterelnökök, ígérgettek – és végül minden maradt a régiben. De mégis, minek kellett volna megváltoznia?
***
„A rák, amely a várost rágja”
Macron nevén nevezte a problémát. Az ő szavaival élve „a rák, amely a várost rágja – a drog”. Igen, Marseille a nagy kikötőváros, amely ellátja egész Franciaországot az anyaggal. A főként a 14-15. kerületben végbemenő ügyletek már a nyílt utcán mennek, az árak néhány helyen a falra vannak kiírva, a kis dílerek pedig cuki öngyújtókkal és cigi papírral marketingeznek.
Az átvevő pontokért folyó banda háborúknak egyre fiatalabb áldozatai vannak. Csatározások során idén 14 ember vesztette életét, több kiskorút beleértve. Az augusztus 18-ai vesztes egy 14 éves tinédzser volt. A városvezetés szinte tehetetlen, mert a negyedekben egy jól kiépült „térfigyelő rendszer” van: iskolakerülő gyerekeket bíznak meg, hogy az átkelő helyeket őrizzék – és ha megérkeznek a nem kívánt személyek, akkor leadják a drótot.
A Kalliste lakópark
Elnézve ezekről a problémás északi negyedekről készült dokumentumfilmeket – az ember nem is tudja, hogy hol is jár? Európa közepén? Szeméthegyek mellett, a hatvanas években felhúzott a Kalliste lakópark postaládái szétzúzva, a folyosóin a friss menekült, vagy csak bevándorló afrikaiak éppen egy elhagyott lakást választanak otthonuknak. A bérházban rekedt francia kisnyugdíjasok pedig reménykednek, hogy legalább a lift működjön – mert néha az sem megy. Pláne, ha razzia van és az emeleti lakásokhoz való utat el kell vágni.
A házak előtt valóságos fekete kereskedelem megy: aki ért valamely hasznos szakmához (autószerelő, burkoló, villany-, gázszerelő stb) mindenféle formalitás és számla nélkül igyekszik segíteni a többieknek. Az esténként a nagybaniról kihozott zöldség-gyümölcs is fű alatt megy el – de legalább olcsó. Az itt élők 22%-a munkanélküli, de lehet, hogy ez az arány is sokkal magasabb.
A lakások bérleti díját az esetek nagy részében a CAF lakástámogatásból fizetik, már ha van a lakóknak kapacitásuk bejárni a hivatalos utat. Az említett negyedekből a közszolgáltatók szinte kivonultak – magára hagyva azt, ami egyébként is tarthatatlan.
Közbiztonság
Macron szerint azonban nem járja, hogy egy demokráciában az embereknek félniük kelljen – hiszen a biztonság az egyik alapjog. A Marseille-be szánt háromszáz rendőr közül már 100 meg is érkezett. A rendőrség számára ígért 120 milliós támogatásból egy videókamera rendszert és egy új rendőrkapitányság megépítését is tervezik. Ez akár jó ötlet lehet, látva hogy például a belváros néhány évvel ezelőtti bekamerázása és az ottani biciklis rendőrbridgádnak köszönhetően az utcai támadások és nyíltszíni rablások jelentősen mérséklődtek. A L’info s’eclaire szeptember eleji Podcastjában Driss Ait Youssef biztonsági szakértő azonban kerekperec megmondta, hogyha sikerült is véget vetni egy bűnözési ágnak, az elkövetők végül más illegális tevékenységgel fognak foglalkozni.
További problémát jelent, hogy a droghálózatok vezetői legtöbb esetben külföldön, például a Karib-szigeteken vagy Spanyolországban élnek – így az egyébként is aluldotált igazságszolgáltatási rendszer nem tudja véghez vinni az akár több évig is eltartó nyomozási, bizonyítási és bírósági hercehurcát.
Több rendőrt a helyszínre küldeni jó ötlet – de természetesen önmagában nem elég.
Macron mobilitási csomagja
Macron szakít az elmúlt évek ingatlanfejlesztési stratégiáival – ami a város küllemét és gazdaságát talán igen, de az életszínvonalát aligha emelte. Az új polgármester Benoit Payannal karöltve egy mobilitási csomag mellett döntöttek: a város infrastruktúráját és az oktatását kell rendbe rakni. A tömegközlekedési hálózat például fele olyan hoszzú, mint Lyoné, és a problémás kerületeket kvázi kihagyja. Ezért fordul elő az, hogyha volna is munka például egy városi kikötőben vagy egy gyorsétteremben – nincs reális opció odaérni reggel az északi negyedből. Olyan, mintha ezek a negyedek szándékosan lennének elzárva a város többi részétől. A gettósodást Macron a tömegközlekedési hálózat kibővítésével akarja feloldani.
Az iskola rendszerrel
Az iskolarendszer Macron szerint „nem jelenti az emancipáció forrását”. Persze, hogy nem. A 472 állami iskola többségében szintén horribilis állapotok uralkodnak. Vannak olyanok, ahol harminc éve nem volt felújítás és a patkányok suhannak át a folyosókon. Az áramkimaradások, vagy télen a fűtési rendszer lerobbanása szintén megesik. Nem csoda, ha nincs kedvük ilyen helyeken időzni a tinédzsereknek, akiket a szüleik sem nagyon tudnak vagy akarnak erre rákényszeríteni.
Macron 174 iskola azonnali fejújítását rendelte el 1,2 milliárd eurós értékben. Emellett ifjúságsegítő hálózat kiépítésére is sor fog kerülni.
A lehetőségek városa
A városban azonban nemcsak rossz dolgok vannak. Például itt van az országos kedvenc, a remek focicsapat, az Olympique de Marseille. Európa egyik legnagyobb kikötője és a helyi fiatal generáció szintén jó alap lehet a város megújulására. Macron a „lehetőségek városának” nevezte Marseillet, ami reményt adhat a városlakóknak.
Végül a zsidók
A 870 ezer fős város tizedét a főként Észak-Afrikából a hatvanas években bevándorló szefárdi zsidók teszik ki. Ők a város középső, keleti és déli részében vannak szétszóródva. Szemben a többi francia városban általános társadalmi és szakmai rétegződéssel – a marseillei zsidókkal mindenütt összefuthatunk, legyen az egy busz volánja, egy állami iskola tanári kara, orvosi rendelő – vagy pedig egy közért.
A Times of Israel tavaly decemberi riportjában Michel Cohen Tenoudji hitközségi elnök úgy nyilatkozott, hogy az itt élő, általuk nagyjából számon tartott 70-80 ezer zsidó köszöni szépen jól érzi magát, és a 250 ezres arab közösséggel sincs különösebb konfliktusuk.
Ők szintén az észak-afrikai Maghreb térségből érkeztek, ahol az évszázadok alatt azért elég jól megtanulták az együttélést. Rendszeresek a vallásközi párbeszédek, a viszonyok rendezettek. A marseillei zsidók 90%-a tradicionalista és csak 10%-uk mondja magát ortodoxnak.
Szerinte él a városban kb. 20-30 ezer vegyes házasságokból kikerülő titokzsidó is, akik nem kapcsolódnak a valláshoz.
