Három átfogó trend változtatja meg Európát, és ennek mellékhatásai a zsidó közösségek megfogyatkozását okozhatják: a gazdasági és társadalmi hanyatlás, az iszlám államokból érkező tömeges migráció és a növekvő antiszemitizmus – véli Dov Maimon a The Jewish People Policy Institute kutatója a Jewish News Syndicate oldalára írt cikkében.
A kontinens, ahol a világ zsidóságának nagy része gyökeret vert – és ahol olyan fogalmak születtek meg, mint a liberalizmus, emberi jogok, nacionalizmus és még a cionizmus is –, vajon megroppan alattunk? – teszi fel a kérdést Maimon.
Egy ilyen kérdésre nehéz válaszolni. Egyrészt a nyugat-európai zsidó közösségek élnek és virágoznak. Párizs a zsidó gasztronómia világfővárosa, több mint 250 kóser étteremmel, köztük néhány kifejezetten előkelővel.
London ad otthont a világ talán legösszetartóbb zsidó közösségének. Két évvel ezelőtt a szatmári hászidok összefogtak a reform rabbinőkkel, hogy harcoljanak Jeremy Corbyn, az Egyesült Királyság Munkáspártjának vezetője ellen, és egy időre sikerült is kiszorítaniuk az antiszemitizmust a közéletből és a politikai diskurzusból.
Az elmúlt években izraeliek ezrei költöztek Berlinbe. Összességében, gazdasági szempontból még mindig nagyon kellemes az élet a jó öreg európai galutban, vagyis „száműzetésben”.
Ezen túlmenően a 21. században Nyugat-Európában egy nem várt fejlődésnek lehettünk tanúi. A londoni székhelyű Institute for Jewish Policy Research új tanulmánya szerint a fiatal európai zsidók jobban kötődnek a zsidó közösségeikhez, mint szüleik.
Ennek megfelelően a vegyesházasságok aránya is csökkenő tendenciát mutat. Meglepő módon még azok a zsidók is újra kapcsolatba kerülnek a zsidó élettel és a zsidó közösséggel, akik korábban nem voltak aktívak ezen a téren.
A jelenleg Európában zajló folyamatok alapvetően különböznek az Atlanti-óceán túloldalán tapasztaltaktól, ahogyan azt a Pew 2021 májusában az amerikai zsidókról készített tanulmánya is leírja. Az Egyesült Államokban a legtöbb fiatal zsidó már egyre kevésbé vallásos és kevésbé kötődik a zsidó intézményekhez, mint szülei.
Ha az európai trendek ennyire pozitívak, miért kell aggódunk és miért mondja mégis az európai zsidó fiatal felnőttek 45 százaléka, hogy fontolgatja a kontinens elhagyását, mert nem lát ott jövőt a gyermekei számára?
Amikor Herzl a 19. század végén megjelentette A zsidó állam (Der Judenstaat) című könyvét, a világ zsidóságának 90 százaléka Európában élt. A holokauszt után az európai zsidóság a világ zsidó népességének 35 százalékát tette ki. Ma a világ zsidóságának mindössze 9 százaléka, 1,2 millió zsidó él Európában.
A zsidó demográfia doyenje, Sergio DellaPergola professzor szerint az elmúlt két évtizedben 100 000 francia zsidó (a francia zsidók 20 százaléka) hagyta el Franciaországot, fele Izraelbe, fele pedig más országok irányába.
Maimon szerint az európai zsidóság jövője azért is ködös, mert magának Európának a jövője is ködbe burkolózik. Az európai zsidóság körüli veszély nem a rosszul működő közösségek miatt áll fenn, hanem olyan globális tendenciák miatt, amelyek a kontinens zsidóságát is érintik.
Mit jelent mindez a jövőre nézve?
Óvatosan kell eljárnunk, amikor megpróbáljuk megjósolni a zsidó jövőt. A zsidó történelem sok meglepő fordulatot tartalmaz, és ez valószínűleg ezután is így lesz. A zsidók végtelenül találékony nép, a túlélés új útjainak kitalálásában szakértők.
Mégis, ha a fent említett tendenciák fennmaradnak, Európa zsidó népessége várhatóan tovább fog csökkenni. Az európai zsidók jelentős része vendégszeretőbb környezetbe költözik majd, míg mások a zsidógyűlölet elől menekülve elrejtik zsidóságukat.
Arra számíthatunk, hogy az Európában maradó zsidók a dél-afrikai és brazil zsidó közösségek által alkalmazott modellt veszik át. Egyre inkább elszigetelődnek, védett enklávékban fognak élni, amelyek nagyrészt el vannak vágva a társadalom többi részétől.
Izraelnek természetesen lehetősége van arra, hogy bizonyos mértékig beavatkozzon. Mint említettük, a fiatal zsidók 45 százaléka fontolgatja, hogy elhagyja a kontinenst. Felmérések szerint 60 százalékuk Izraelt tekinti preferált célpontnak, de a várható nehézségek visszatartják őket. Az, hogy a következő öt évben 50 000 francia zsidó és további 50 000 képzett és leleményes nyugat-európai zsidó érkezzen Izraelbe, messze nem elérhetetlen álom. Ez nem fogja megváltoztatni a világtörténelmet, de hozzájárul egy jobb zsidó jövőhöz.
Ha az izraeli kormány biztosítaná a szükséges eszközöket és forrásokat, a Zsidó Ügynökség és más érintett szervezetek képesek lennének több tízezer fiatal, szakképzett zsidót rávenni arra, hogy az asszimiláció vagy az Észak-Amerikába való áttelepülés helyett Izraelbe vándoroljanak – zárja gondolait Maimon.
Borítókép: Unsplash/David Holifield
