Egy orvos odamegy egy kórházi ágyon fekvő hászid zsidó tinédzserhez, és közli vele, hogy csontátültetésre van szüksége, hogy megmentse a lábát. A tinédzser és az apja is aggódik, hogy a graftot (ne adj’ isten) egy „gójtól”, vagy ami még rosszabb, egy arabtól vagy egy nőtől kapja! Ehh, ezek a vallásukat tiszteletben tartó zsidók! Nézd, milyen rasszisták és nőgyűlölők!
A fenti antiszemita jelenet az NBC televízió „Nővérek” című sorozatának egyik nemrégiben bemutatott epizódjából származik. Úgy tűnik, hogy a műsor annyira buzgón támadja a zsidóságot, hogy még a vérvádakat is összekeveri: a nem-zsidó vér peszáchi maceszhez való felhasználásának állítólagos „szükségességét” a nem-zsidó csontátültetés úgynevezett „tilalmává” alakítja át — írja az Algemeneiner.
Természetesen nem csak hogy nincs halachikus (vallásjogi) rendelet a nem-zsidó csontátültetések ellen, de az ortodox zsidók a legnagyobb szervdonorok közé tartoznak mind zsidó, mind nem-zsidó társaik számára.
A kommunista rendszerek több távol-keleti országban koncentrációs táborok nagy hálózatát működtetik. Irán, amely a világelső a terrorizmus szponzorálásában, hónapokra van az atombombától. Kína, a világot pusztító COVID-19 vírus forrása a világ vezetője a környezeti pusztításban is. De Hollywoodnak nem kell mindezeket a gonoszságokat feltárnia. Úgy tűnik, megtalálta az emberiség igazi ellenségét – a zsidóságot.
Az ember azt gondolná, hogy mivel Hollywoodot nagyrészt zsidók hozták létre, pozitívabban viszonyulna ahhoz a kultúrához, amelyből kinőtt. De sajnos nagyot tévedne. Csak az elmúlt évben nem kevesebb, mint három nagy amerikai televíziós sorozat középpontjában a hagyományos zsidók negatív ábrázolása állt.
Mi az a fenyegetés, amit Hollywood ezekben emberekben lát? Miért gyűlöli őket ennyire?
A Netflix „Unorthodox” című sorozata egy „elnyomó” zsidó közösségből származó fiatal nőt mutat be, aki maga mögött hagyja a szigorú vallást, hogy boldogságot és elfogadást találjon, méghozzá a liberális, humanista Németországban.
Hollywood imádja a szélsőségeket normaként ábrázolni.
Ebben az esetben a szélsőséges, anticionista szatmári szektához tartozó nő egyedülálló történetét használja fel az összes hagyományos zsidó ábrázolására. Figyeljük meg, hogy a sorozat címe „Unortodox”, nem pedig „Un-Satmar”. A sorozat szereplői annyira sztereotipizáltak és undorítóak, hogy még a szatmárból kilépett zsidók is kritizálták.
Ez nem akadályozott meg számos liberális médiumot abban, hogy dicsérő szavakkal illesse a műsort, köztük a szélsőbaloldali Haaretz újságot, amely „érzékenynek” nevezte a főszereplő ábrázolását.
De Hollywood megszállottsága a zsidóságot elhagyó zsidókkal szemben itt még nem ér véget.
A „My Unorthodox Life” egy újabb Netflix-sorozat, amelynek középpontjában egy korábbi szemlélődő zsidó áll, aki „világi és boldog” lett. Ebben az esetben egy valóságshow-sorozatról van szó, amely Julia Haart, egy korábbi haredi zsidó életén alapul, aki ma egy modellügynökség vezérigazgatója.
A nézőktől állítólag azt várják, hogy feltételezzék, hogy Julia rendkívül erős személyisége új szekularizmusának azonnali eredménye, és semmi köze hagyományos „nőellenes” ortodox neveltetéséhez. Mégsem okoz neki gondot, hogy saját közösségét szétverje személyes érdekei érvényesítése érdekében.
A sorozat itt is csak két szélsőséges választási lehetőséget mutat be: Judaizmus és boldogtalanság, vagy szekularizmus és személyes kiteljesedés, pénz és népszerűség.
Mindkét műsor nézői megdöbbenhetnek, ha megtudják, hogy sok ortodox zsidó van, akiknek sikerül mindkét világból a legjobbat kihozniuk. Amerika egyik vezető televíziós producere, New York állam bírája, a Nemzetbiztonsági Ügynökség kiberbiztonsági igazgatóságának vezetője, valamint több ezer izraeli számítógépes programozó, egy volt izraeli külügyminiszter és egy maratonfutó bajnok mind ortodox nők. De miért kellene tönkretenni egy tökéletes sztereotípiát?
Úgy tűnik, a műsorok azt is természetesnek veszik, hogy a személyes, materialista törekvések jelentik az egyetlen utat a boldogsághoz, míg az anyaságot és a gyermekek szeretetteljes nevelését értéktelen, beteljesületlen feladatnak feltételezik. Úgy tűnik, hogy a férfiorientált nyugati társadalom, amely dicséri az anyaságot a szakmai karrierért elhagyó nőket, egyszerűen nem bírja elviselni a zsidóság álláspontját, amely megengedi a nőknek, hogy nőiesek legyenek.
Aztán ott van az HBO „Az összeesküvés Amerika ellen” című sorozata, amely egy fasiszta amerikai elnök 1940-es hatalomra jutásának kitalált történetét meséli el. Ezt a Hitler-rajongó elnököt, Charles Lindbergh repülős hőst nem más támogatja, mint egy jobboldali rabbi.
Milyen logikus választás! Mindkét férfi ellenzi a náci Németország elleni háborút is. Miféle csavaros elme (Phillip Rothé) veszi a náci fasizmus legfőbb áldozatait, és teszi őket a náci fasizmus legfőbb védelmezőivé? Lionel Bengelsdorf rabbi, egy magas, előkelő özvegyember Dél-Karolinából, vastag déli akcentussal, még az amerikai beavatkozást is ellenzi, hogy megmentse az európai zsidókat a holokauszttól! Ez az álláspont persze annyira jellemző volt a rabbikra…
A sorozatban a történelem kiforgatása valójában a valóság ellenkezőjét ábrázolja. Ahogyan nem volt fasiszta elnök és egy őt támogató Bengelsdorf rabbi sem, úgy az egyetlen csoport, amelyik nyilvánosan amerikai katonai akciót követelt az európai zsidók megmentésére a második világháború alatt, az ortodox amerikai zsidók voltak.
1943-ban 400 ortodox rabbi küzdött az amerikai zsidó intézményrendszer ellen, hogy a Capitolium épülete előtt nyilvános gyűlést tartsanak az európai zsidóság megmentése érdekében történő katonai beavatkozás mellett. A holokauszttal szemben három évig tartó passzivitás után a rabbik felvonulása volt az egyetlen dolog, ami Roosevelt elnököt arra késztette, hogy végre cselekedjen az európai zsidók kétségbeesett helyzetének megsegítésére.
Aztán ott vannak a finomabb zsidóellenes televíziós műsorok, mint például a világszerte népszerű „Shtisel” sorozat, amelyet sokan a haredi zsidók „rendkívül pontos ábrázolásának” tartanak. A „Shtisel” egy ortodox zsidó történetét meséli el Jeruzsálem Meá Seárim negyedében, aki (meglepő módon!) szomorú, vallásos életet is él.
Egyetlen örömforrása a művészetek titkos űzése, ami persze veszélyesen tiltott dolog a közösségében. A sorozatot nagyban népszerűsítette az ultrabaloldali, antiharedista New Israel Fund (Új Izrael Alap), amely országos előadókörutat szponzorált a sorozatról.
Mindezeket a műsorokat látva az ember aligha tudná, hogy számos tanulmány szerint a hagyományos zsidó életmód, amely egyensúlyt teremt a belső spirituális élet és az anyagias törekvések között, általában boldogabb és egészségesebb, mint a szélsőséges szekularista.
A zsidóellenes filmek és televíziós műsorok számának növekedése egybeesik az antiszemita incidensek számának ugrásszerű növekedésével. A Rágalmazásellenes Liga adatai szerint csak az elmúlt évben 115 százalékos volt a növekedés az előző év azonos időszakához képest (2020. május vs. 2021. május).
Napjainkban a zsidók a leginkább célkeresztbe került kisebbségi csoport Amerikában, és az öltözködésükben is nyilvánvalóan zsidók azok, akik a legnagyobb valószínűséggel fizikai bántalmazás és támadás áldozatává válnak. Egy olyan korban, amikor tilos bármilyen meggyőződésű csoportot kritizálni, úgy tűnik, csak egyet szabad gyűlölni – az ortodox zsidókat.
Azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon az amerikai televízióban a vallási hagyományokat tartó zsidók negatív ábrázolásának van-e köze az amerikai zsidó közösségben tapasztalható hatalmas házasodási arányokhoz.
Természetesen Hollywood nem találta fel a műfajt, egyszerűen csak megtanulta a legjobb művelőitől. Tel Aviv zsidóellenes (és cionistaellenes) filmjeinek végtelen áradatát évente 31 millió dollár állami támogatásból tartják fenn.
De míg az izraeli közönség kénytelen fizetni ezekért a rendkívül negatív filmekért, addig nem kényszeríthető arra, hogy megnézze őket. És bár sokukat a nem-zsidók bőkezűen ünneplik a világ vezető filmfesztiváljain, a legtöbbjük az izraeli kasszáknál csúfos kudarcot vall.
Íme néhány példa az elmúlt néhány évben készült jelentős izraeli filmekből:
„Foxtrott” – A Izraeli Védelmi Erők ellenes film, amely az Izrael védelméért folytatott harc hiábavalóságát mutatja be.
„Alma a sivatagból” – Egy elnyomott vallásos lány, aki ledobja magáról a vallásosság korlátait, hogy boldog világi életet éljen.
„Waltz with Bashir” – IDF-ellenes film az 1982-es libanoni háború izraeli „háborús bűneiről”.
„Junction 48″ – film az arabokkal szembeni zsidó diszkriminációról.
„Citromfa” – film egy jobboldali izraeli kormányminiszterről, aki egy ártatlan arab nő citromligetét veszi át.
„Gett: Viviane Amsalem pere” – Film az izraeli rabbinikus bíróságok áldozatává vált nőről.
„Paradise Now” – Egy arab öngyilkos merénylő rokonszenves bemutatása.
„Kadosh” – Film a haredi közösségben elkövetett szexuális árulásról.
„Beaufort” – Egy másik ISZ-ellenes film, amely Izrael erőfeszítéseit mutatja be, hogy a PLO terroristái megállítsák a galileai bombázásokat, és emberi életek elvesztegetését mutatják be.
„Medurat Hashevet” („Tábortűz”) – Egy film a szefárd zsidókkal szembeni telepes rasszizmusról.
„Yamim Noraim” – Film egy vallásos emberről, aki meggyilkolja Izrael baloldali miniszterelnökét.
„The Unorthodox” – Film a szefárd zsidókkal szembeni haredi-askenázi diszkriminációról és rossz bánásmódról.
Micsoda kiegyensúlyozott kép a zsidóságról és a cionizmusról.
Bár kétségtelen, hogy a baloldali izraeliek és az asszimilálódott hollywoodi zsidók nagyrészt felelősek a zsidóság és Izrael filmes démonizálásáért, nem ők az egyetlenek. Maguk az ortodoxok is osztoznak a zsidóellenes programok lavinájának elindításában.
Azzal, hogy figyelmen kívül hagyták a világ legerősebb médiumát, és főként jesivák és települések épületeire adományoztak, átengedték a zsidóság ellenfeleinek a rendkívül befolyásos művészeti és kulturális területeket.
Pedig még nem késő változtatni. Ma már számos fiatal zsidó filmiskola és televíziós csatorna próbál kiegyensúlyozottabb képet mutatni a zsidóságról és Izraelről. De mindannyiuknak kétségbeesetten szükségük van anyagi támogatásra. Vajon fel fog-e lépni valaki, hogy segítsen nekik?
