A mintegy 2 700 évvel ezelőtt épült jeruzsálemi városfal egy szakaszát, amelyet a babiloni hadsereg i. e. 586-ban (zsidó források szerint i.e. 420) nagyrészt lerombolt, régészek tárták fel a Dávid Városa Nemzeti Parkban – jelentette be szerdán a Régiségügyi Hatóság (IAA), a The Jerusalem Post értesülései szerint.
A hatalmas – mintegy 5 méter széles – építmény a városba vezető meredek keleti lejtőn épült, mindössze néhány tucat méterre a Templomhegytől.
Valószínűleg a terület meredeksége óvta meg az építményt a pusztulástól a babiloni hódítás idején – amelyről a Biblia élénk beszámolót nyújt -, mivel a megszálló sereg valószínűleg egy könnyebb útról jutott be a városba.
„A kilencedik napra (a negyedik hónap kilencedik napján) az éhínség súlyosbodott a városban; a köznépnek már nem maradt élelme. Akkor a város falát áttörték. Az ötödik hónap hetedik napján – ez Nabukodonozor (Nebuchadnecár) babiloni király 19. éve volt – Nebuzaradán, az őrség vezetője, a babiloni király egyik tisztje Jeruzsálembe jött. Felgyújtotta az Örökkévaló házát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát; minden nevezetes személy házát felégette” – olvashatjuk a Királyok II. Könyvének utolsó fejezetében.
A régész számára a maradványok feltárása nagyon megindító volt – mesélte Dr. Filip Vukosavovic, az Ancient Jerusalem Research Center munkatársa, aki az IAA megbízásából Dr. Joe Uziel és Ortal Chalaf társigazgatója volt az ásatáson.
„Amikor feltártuk a fal első részét, egy körülbelül 1 méterszer 1 méteres területet, azonnal megértettem, hogy mit találtunk” – mondta. „Majdnem elsírtam magam.”
A maradványok ugyanis nemcsak hihetetlen tanúbizonyságot tesznek a jeruzsálemi élet évszázadairól és azok tragikus végéről, hanem egy évtizedes régészeti rejtélyt is megoldottak. Az 1960-as években Kathleen Kenyon brit régész, majd az 1970-es években Yigal Shiloh régész által vezetett ásatások során a területen egy hatalmas fal maradványait tárták fel a lejtő két különböző pontján. Mivel azonban a két építmény nem látszott összekapcsolódni, a legtöbb tudós nem hitte, hogy egy városfal részei, amelynek jelenlétét a Biblia leírja, de még régészeti bizonyítékokra várt.
„Most már biztosan állíthatjuk, hogy a városfal valóban létezett, legalábbis a keleti lejtőn” – mondta Vukosavovic. Mivel a keleti lejtő jelentette a legnehezebb megközelítési lehetőséget Jeruzsálemhez, feltételezhető, hogy a város többi része is fallal volt körülvéve – tette hozzá.
„A városfal számos támadástól megvédte Jeruzsálemet Júdea királyainak uralkodása alatt, egészen a babilóniaiak megérkezéséig, akiknek sikerült áttörniük és elfoglalniuk a várost” – mondta Vukosavovic, Uziel és Chalaf.
Míg az újonnan feltárt részt még önállóan kell keltezni („Dolgozunk azon, hogy radiokarbonos kormeghatározást végezzünk” – jegyezte meg Vukosavovic), a másik két rész a Kr. e. nyolcadik század körül épült, az Első Templom időszakaként is ismert időszakban.
A fal maradványai mögött még mindig láthatóak néhány ház romjai.
„Az egyikben hamvakat találtunk, amelyekről úgy véljük, hogy a babiloni invázió idejéből származnak” – mondta Vukosavovic.
A régészek emellett több olyan leletet is feltártak, amelyek bepillantást engednek Jeruzsálem mindennapi életébe, amikor a fal még állt, illetve a fal i. e. 586-ban történt ledöntése után: edénytöredékek, edények és más edények, pecsétlenyomatok, némelyiken felirat – például a „lamelech” (a királynak), amely általában az adóbehajtásra használt edényeken szerepelt. Találtak egy kőből készült kis babiloni pecsétnyomót is.
„Talán az egyik katona ejtette el, vagy talán egy olyan jeruzsálemié volt, aki szerette a babiloni stílusú tárgyakat, vagy talán egy későbbi időszakból származik, és azoké volt, akik a város pusztulása után a városban éltek” – jegyezte meg Vukosavovic.
Miközben a keleti lejtőn lévő fal állva maradt – olyannyira, hogy évszázadokkal később új épületek alapjaként használták -, Jeruzsálemet felgyújtották, a Szentélyt lerombolták, a zsidókat pedig száműzetésbe küldték.
Hasonlóképpen történt ez megint, mintegy 490 évvel később – amikor a város ismét virágzott – ezúttal a rómaiak kezén. A második pusztításra Áv kilencedik napján került sor, ugyanazon a napon, mint az elsőre. Idén ez a nap e hét vasárnapjára esik.
A mai napig a zsidók világszerte böjtölnek és gyászolják Jeruzsálem elvesztését, megemlékezve az évezredekkel ezelőtti háború és pusztulás e napjairól, amiről a régészek új, ősi fehér kövekből álló leletei is tanúskodnak.
