Az elmúlt két évben egy kafkai rémálomban voltam – írja Maya Forstater brit üzleti kutató. Forstater, akinek apja lengyel-zsidó származású Mark Forstater, a Gyalog galopp producere, az Unherd hasábjain írt arról, hogyan próbálta meg tönkretenni az életét a transz lobbi.
Forstater peres ügybe keveredett, mikor 2019-ben kirúgták, mert közölte: nőként azonosulni és nőnek lenni nem ugyanaz a dolog. Ügyét két ügyvédiroda is elutasította. Az Ügyvédeket Ellenőrző Társaság szerint nem probléma, hogy a cégek válogatják ügyfeleiket. Sok helyen nem vették fel, mert féltek, hogy ellentmondásos személy. Egy ember, akivel sosem találkozott, csak Twitteren reagált az üzeneteire, panaszkodott a cserkészeknél, hogy transzfób, mivel a férfiakra utaló „he” szóval utalt rá, nem pedig az egyén által preferált „they” szóval. Forstater elnézést kért, de a cserkészek belső vizsgálata ellene ítélt.
Feminista csoportok nem voltak hajlandók felszólalni mellette. Stonewall és más melegszervezetek ellene fordultak. Az Amnesty International csak azért idézte az ügyét, hogy a transzok jogait hangsúlyozza vele.
„De az én tapasztalatom nem egyedi. Több száz emberről hallottam, akiket hasonló zaklatás, kitaszítás és diszkrimináció érte, mert nem követték a gender-változékonyság új dogmáját. Könnyű elfelejteni, hogy átlagos, hétköznapi nézeteink megfelelnek a törvénynek„.
A szerző szerint ugyanis a brit törvény szerint két nem van, és az emberek nem tudják a szó szoros értelmében megváltoztatni nemüket. A nemeket biológiai tényként ismeri el a 2004-es Gender Elismerési Törvény. Jogi értelemben e szerint lehet nemet változtatni, de ez nem változtatja meg az ember nemét pl. apasági és anyasági ügyekben, sportban, vallásban vagy örökösödésben.
A Stonewall erős lobbicsoportja arra biztat szervezeteket, hogy kerüljék meg a törvényt. Forstater szerint olyan társadalomban él ma, ahol a törvényre való hivatkozást nagyhatalmú emberek és szervezetek sértésnek tekintik, és ezért megpróbálják tönkretenni mások életét, a többség pedig félrenéz.
Forstater beperelte volt alkalmazóját. A brit törvények őt védik, hiszen jogaira hivatkozik, és joga van véleményét közölni. A bíróság megdöbbentő módon mégis úgy ítélt, hogy Forstater nézetei „nem érdemesek tiszteletre egy demokratikus társadalomban”.
Így véleményét olyan nézetek alá helyezték, mint a Szentháromság, az átváltozás, az etikus vegánizmus, a sztoicizmus vagy a skót nacionalizmus.
A fellebbviteli bíróság végül felülírta a korábbi döntést, mondván: nem lehet lenézni egy olyan elképzelést, mely megfelel az ország törvényeinek.
A genderpárti szervezetek azonban továbbra is úgy vélik, hogy a brit törvények elavultak, és figyelmen kívül kell őket hagyni. Ők oktatnak bírókat is, például könyvet adtak ki az egyenlő bánásmódról bírók számára: ebben szerepel a sor, miszerint a 2010-es Egyenlőség Törvény „mára elavultnak és megbélyegzőnek tekintett”, ugyanis ma már a „nő” és a „férfi” gender, és nem pedig nem.
A szerző ezért hozta létre a Sex Matters (A Nem Számít) szervezetet, mely azért küzd, hogy világos legyen a nem szerepe a törvényben és politikában, és más szervezetek is „felébredjenek ebből a rémálomból”.
Fotó: Unsplash
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.