2015-ben és 2019-ben két, figyelemre méltó kötet jelent meg magyarul a két világháború közötti korszak romániai fasiszta mozgalmáról, Mihály Arkangyal Légiójáról, ismertebb nevén a Vasgárdáról. Mivel hazai visszhangját nem találtam, a szerzőt, a jeles történészt, Miskolczy Ambrust kérdeztem meg, jelent-e meg recenzió vagy kritika az Antiszemitizmus, mitológia, vallás alcímű könyveiről, melyek közül első az 1927 és 1937, a második pedig az 1937 és 1964 közötti időszakkal foglalkozik.
Miskolczy megerősítette: a hazai közvélemény figyelemre sem méltatta munkáját. Történészek, publicisták, a nyomtatott és az internetes média munkatársai szinte észre sem vették, legalábbis érdemben nem foglalkoztak vele. Ez elképesztő, és jellemző sivár szellemi közállapotainkra.
Pedig a kelet-közép európai fasizmusok története igen sok tanulságos, lényeges következtetéseket lehet levonni belőle arról, hogy miféle közveszélyes (és mindenekelőtt az európai zsidóságra nézve végzetes) téboly kerítette hatalmába az egyes országok társadalmait, és vezetett a második világháború katasztrófájához és a holokauszthoz.
Az olasz fasizmus, a német nemzetiszocializmus, a horvát usztasa mozgalom, a szlovák klérofasizmus, a román Vasgárda és magyar nyilas mozgalom között nyilvánvaló rokonság mutatható ki, ugyanakkor a különbségek is szembeötlők.
A Harmadik Birodalom szövetségest talált ezekben a politikai erőkben, ugyanakkor a nácik mind társadalmi bázisuk, mind az ideológiájuk terén egészen „más minőséget” képviseltek. Ennek alapján erősen kétséges, hogy itteni Hitler híveit nevezhetjük-e fasisztáknak, úgy, ahogy a Komintern nevezetes 1935 augusztusában született meghatározását követve máig emlegeti őket a szakirodalom.
Románia mindenképpen egyedi eset, hiszen Corneliu Zelea Codreanu, Mihály Arkangyal Légiója nevű szélsőségesen nacionalista és antiszemita diákmozgalom alapítója (ennek a paramilitáris szárnya volt a Vasgárda) csak az 1920-as évek közepén lépett be a romániai közéletbe.
A Vasgárda jelentős erő volt, de nem a hagyományos értelemben vett politikai párt, bár az 1937-es választásokon új néven („Mindent a Hazáért Párt”) elindult, és a szavazatok 16 százalékát szerezte meg. (Hasonló népszerűséget élvezett Szálasi gyakran nevet változtató pártja is az 1939 májusi magyarországi választásokon.)
Figyelemre méltó továbbá, hogy a vallásos megújulást hirdető misztikus mozgalomért, Vasgárdáért a kor jelentős román gondolkodói és írói lelkesedtek.
A román 1928-as nemzedék, melynek olyan, később világhírűvé vált alakjai voltak, mint Emil Cioran, Mircea Eliade és Eugène Ionesco, magukévá tették a „légionárius gondolatot”, mely maradandó hatást gyakorolt a román értelmiség legjobbjaira. Ez sem a nácikkal, sem a nyilasokkal nem fordult elő: mind Mussolinitől, mind Hitlertől viszolyogtak az intellektüellek, és a német értelmiség legjobbjai vagy elhallgattak, vagy az antifasiszta emigrációhoz csatlakoztak.
Mi volt az amúgy csapnivalóan rossz szónok Codreanu Légiójának titka? Tekintetbe kell venni, hogy Románia területe és lakossága az első világháború után az 1914 előtti közel háromszorosára növekedett, vagyis a hatalmat gyakorló, manipulációiról és korrupciójáról elhíresült liberális politikai elit példátlan győzelmet aratott.
A nacionalista diákok szervezete – mely bizonyos tekintetben hasonló volt az Ébredő Magyarok Egyesületéhez – ezért nem a területi revíziót, s vele a „feltámadást” tűzte a zászlajára, hanem Románia modernizációját, teljes átalakítását, az „újjászületést”.
Programjában szerepelt, hogy a hatalom megszerzése után az ország kisebbségeinek egy részét (mindenekelőtt a zsidókat) elűzi, másik részét pedig erőszakosan, minden eszközt igénybe véve „elrománosítja”. Ezt az akkor még irreális célt, ami Nicolai Ceaucescu évtizedekkel későbbi kommunista programja volt, a Vasgárda az államapparátus és a liberális politikai rendszer destabilizációjával, anarchista jellegű merényletekkel és elképesztően hatásos demagógiával próbálta végrehajtani.
Utóbbi valóságos szómágiaként hatott azokra, akik a hatása alá kerültek, s ennek alapján egyesek a cargokultuszhoz hasonlítják, ahhoz az egyes afrikai és törzsek körében elterjedt hiedelemhez, hogy „az anyagi javakat imával lehet előteremteni”.
A Légió „eredetisége mindenekelőtt nyelvében rejlik, abban, ahogy hordozói a görögkeleti ortodox vallás nyelvén próbáltak meg beszélni és írni. Kereszttel vonultak és revolverrel hadakoztak. Imádkoztak, fenyegetőztek és gyilkoltak, gyilkolták őket. Mitikusan tisztelték és gyakorolták az erőszakot. Ez hívei szerint a román nép életerejének és töretlen akaratának kifejezése, gyakorlása megváltó tett, melyen keresztül a nép megtisztul ellenségeitől. Nem meglepő ezek után, hogy a mozgalom vezérét Corneliu Zelea Codreanut, a Kapitányt, akit az állami vezetés terrorista huligánnak tartott, a király 1938-ban egyszerűen meggyilkoltatta, tizenhárom társával együtt. 1940 szeptemberében a mozgalom mégis hatalomra került, egészen 1941 januárjának derekáig, amikor megint felszámolták, mert hiába üldözték. 1945-ben a kommunisták is átmeneti szövetséget kötöttek vele, hogy azután – miután már nem volt szükségük a Vasgárda semlegességére, annak rendje és módja szerint démonizálják, ami nem akadályozta meg őket abban, hogy egyes légionáriusokat, ha átnevelték őket, átvegyenek, másokat pedig a hatalomátvételtől 1964-ig börtönben tartsanak”, foglalja össze Miskolczí Ambrus tömören munkája bevezetőjében a Vasgárda történetét és utóéletét.
A Légió antiszemitizmusának és magyarellenességének egyik első megnyilvánulása volt az 1927 decemberi zavargás Nagyváradon, melynek során egy oda szervezett diákkongresszus résztvevői feldúlták az üzleteket, vendéglőket és megrongálták a zsinagógákat, és több zsidót súlyosan megvertek. Jóval véresebb volt a bukaresti pogrom 1941. január 21–23. között, már a Kapitány halála után.
Ekkor a vasgárdisták 125 zsidót öltek meg a fővárosban, egyszersmind fellázadtak Ion Antonescu, a Hitler szövetségesének számító katonai diktátor ellen. A lázadás során 30 katona halt meg a lázadókkal vívott harcokban.
Ezt követően betiltották a Vasgárda mozgalmat, és 9 000 tagját börtönbe zárták. A Szovjetunió megtámadására készülődő Hitlernek semmi szüksége nem volt arra, hogy a fegyelmezetlen és öntörvényű légionáriusok destabilizálják a román államot. (Aztán fél év múlva, június 28-án Antonescu Jászvásáron vagyis Jasiban 15 ezer zsidó áldozatot követelő pogromot rendezett, a helyi lakosság lelkes támogatásával, ahogy erről Curzio Malaparte olasz író is beszámolt Kaputt című könyvében.)
Az archaikus zsidógyűlöletet és nemzeti újjászületés vágyát vonzó ideológiává formáló Vasgárda egyedi jelenség volt Kelet-Közép Európában. Érdemes megismerkedni a történetével, és ideológiájával, mert új fényben tünteti fel a karizma, a totalitarizmus és a politikai vallás jelenségét, melyek napjainkban is aktuálisak.
