Képes lesz-e egy olyan párt lemondani a vallási és nemzeti céljairól, amelynek kezdetei a Muszlim Testvériségben gyökereznek, és amelynek története összefonódik a cionizmus és Izrael Állam elleni harccal? – teszi fel a kérdést Shaul Barthal a BESA Center kutatója.
Ez a kérdés különösen aktuális Izrael és az Egyesült Arab Lista (Raám) testvérmozgalmának számító Hámász közötti összecsapások fényében.
Már a Muszlim Testvériség alapítója Hásszán Banna is, a muszlim világ központi kérdésének minősítette a „palesztinai problémát”, és mindent megtett a cionizmus elleni küzdelem támogatásáért. A Muszlim Testvériség részt vett az „arab felkelésben” (1936-39), és önkéntes erőket küldött az 1948-as háborúba is. Nem véletlen, hogy a Hámász is gyakran idézi Banna fogadalmát, miszerint „Izrael létezni fog, és addig fog létezni, amíg az iszlám ki nem irtja, ahogyan előtte másokat is kiirtott”.
Az izraeli Iszlám Mozgalmat az 1970-es években alapította Abdullah Nimr Darwis. A mozgalom eleinte jótékonysági tevékenységekre összpontosított, mint például mecsetek alapítása és Korán -tanulmányokat folytató csoportok szervezése. Az 1970-es évek végén Darwis létrehozta az Uszrat al-Dzsihád (A Dzsihád családja) szervezetet, amely terrorista tevékenységbe kezdett Izraelben. Ennek következtében Darwis-t és társait letartóztatták, de az 1985-ös Dzsibril-alku keretében szabadon engedték őket.
Ettől kezdve Darwis nagy gondot fordított annak hangsúlyozására, hogy az izraeli törvények keretein belül cselekszik, miközben a palesztinokat és szimpatizánsaikat továbbra is az Izrael elleni harc folytatására buzdította. Az oslói megállapodások az Iszlám Mozgalomban szakadást idéztek elő a Darwis és Ibrahim Sarsur vezette déli ág, amely a Knesszetben való részvételt támogatta, és a Raed Szalah és Kamel Khatib vezette északi ág között, amely ellenezte. 2015 novemberében az északi ágat illegálisnak nyilvánították, vezetőit pedig börtönbe zárták.
A déli ágnak az izraeli politikai rendszerben való részvételét 2006-ban Sarsur, a Raám párt akkori vezetője így magyarázta: „A Knesszetben való részvételünk nem semmisíti meg az ideológiánkat, amely szerint a föld, vagy legalábbis az arab és muszlim föld [beleértve a mai Izrael államot is] felett iszlám uralomnak kell lennie egy kalifa vezetésével”.
„Biztosak vagyunk abban, hogy a Hámász a palesztin népet előrehaladáshoz és eredményekhez fogja vezetni” – jelentette ki Sarsur a Hámász elsöprő győzelmét követően a 2006-os palesztin parlamenti választásokon.
A mozgalom újságja, az as-Sirat, a megalakulásától kezdve napjainkig pozitív tudósításokat közöl a Hámászról, az Izrael-ellenes megnyilvánulások és a nyílt antiszemitizmus mellett. 1989 decemberében, amikor Darwis volt a lap főszerkesztője, azt állította, hogy „a Sátán megtalálta ügynökeit, hús-vér embereket, akik örömmel hajtják végre sátáni tanítását. Szembe kell szállni a Sátánnal és seregével.” A zsidóknak, mint a Sátán katonáinak antiszemita motívuma gyakran megjelenik a Muszlim Testvériség kiadványaiban – rendszerint az Ítéletnap nagy csatájáról szóló hadísz kontextusában, amelyben a muszlimok a föld összes zsidóját megsemmisítik.
A 2021-es zavargások idején az Iszlám Mozgalom a vegyes lakosságú városok izraeli arabjait támogató gyűléseket tartott „az izraeli hatóságok agressziója” ellen, a mozgalom honlapjain pedig több ezres tüntetésekre (zavargásokra) szólított fel Akkóban és Jaffában. A déli ág a legutóbbi gázai háború idején megint csak azonosult a Hámásszal, amikor a terrorszervezet rakéták ezreit zúdította Izrael városaira és falvaira.
Fel kell tehát tenni a kérdést, hogy Manszúr Abbász a Muszlim Testvériség képviselőjeként a Knesszetben és az izraeli kormányban meddig és milyen mértékben lesz képes megelégedni a választói számára elért eredményekkel, és mindeközben hogyan fogja képviselni továbbra is az őt eddig vezérlő ideológiai célokat.
