Jair Lapid mintegy 35 perccel a szerda éjféli határidő lejárta előtt tájékoztatta Reuven Rivlin elnököt, hogy „sikerült kormányt alakítania” – olvasható a Jes Átid pártja által kiadott hivatalos közleményben. Ami elméletileg valóban sikerült is neki véget vetve Benjamin Netanyahu rekordot döntő 12 éves kormányzásának — írja a Times of Israel.
A Knesszet nyolc pártjának vezetője aláírta a Rivlinnek elküldött dokumentumot, amelyben megerősítik, hogy ők alkotják majd az új kormányt. A Jes Átid (17 mandátum), a Kék és Fehér (8), az Iszráel Béténu (7), a Munkapárt (7), a Jámina (6), az Új Remény (6), a Meretz (6) és a Ráám (4) együttesen 61 mandátummal rendelkeznek a 120 tagú Knesszetben, így koalíciójuk a lehető legszűkebb, de mégis többséget alkot. (Lapid annyira feldobott volt, amikor Bennett-tel az oldalán telefonált az elnöknek, hogy a jelek szerint egyszerűen elfelejtette az Iszráel Béténu-t, amikor felsorolta a koalíciót alkotó pártokat.)
A tervezett kormánynak azonban még meg kell nyernie a Knesszet bizalmát, egy olyan szavazáson, amelyre csak napok múlva kerül sor. Az úgynevezett „váltókormányról” folytatott tárgyalások utolsó néhány napjának rendkívüli feszültségei és bonyolultsága alapján ítélve, a Knesszet jóváhagyásának megszerzése rendkívül szigorú folyamat lesz.
Netanjahu pedig nyilván a lehető legnehezebbé teszi, mivel kétségbeesetten küzd a hatalom megtartásáért.
A tervezett koalíció precedenst teremt azzal, hogy a Ráám az első arab párt az izraeli történelemben, amely hivatalosan is csatlakozott egy kormánykoalícióhoz. Egy másik precedenst teremt azáltal, hogy a politikai pártok legkülönfélébb keverékét vonultatja fel, amelyek valaha is kormányra akartak kerülni: Két baloldali (Munkapárt és Meretz), két centralista (Jes Átid és Kék és Fehér), három jobboldali (Jámina, Új Remény és Iszráel Béténu), valamint a konzervatív iszlám Ráám.
Minden jó szándékú nyilatkozat ellenére, miszerint ez egy „egységkormány” lesz, amely a nemzet gyógyításának szenteli magát, és amelyben minden résztvevőnek le kell mondania legalább néhány álmáról, miközben valahogyan nem lépheti át ideológiai vörös vonalait, az egyesítő tényező az a meggyőződés, hogy Netanyahu rosszat tesz Izrael államnak.
Ez azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy a pártokon belül a gyenge láncszemek után kutasson, és biztos, hogy fokozza a nyomást, különösen Bennett vallásos-nacionalista Jáminájára.
Bennett, aki az első miniszterelnöki posztot tölti be, és Lapid 2023 szeptemberében követi őt, máris elvesztette hét fős frakciójának egy tagját: az újonc képviselő, Amichai Chikli kijelentette, hogy a koalíció ellen fog szavazni. Egy másik Jámina képviselő, Nir Orbach csütörtökön találkozik Bennett-tel, aki azt fontolgatja, hogy követi Chikli példáját. Egy harmadik, Idit Silman szintén nyomás alatt áll, hogy szembeszálljon a pártelnökkel.
Ami Bennett régi kollégáját, Ayelet Shakedet illeti, úgy tűnt, hogy a szerdai határidő előtti utolsó napokban szinte láthatóan politikai lelkiismeretével küzd, és a tárgyalások utolsó két napja alatt úgy tűnt, követelése, hogy képviseletet kapjon az izraeli bírákat kiválasztó bizottságban, időnként az egész vállalkozást meghiúsíthatja.
A Netanjahu és az ő eddig teljesen lojális Likudja által baloldalinak nevezett kormányba való belépés nem lesz könnyű Shaked számára, akinek gyermekeit állítólag inzultálják az iskolában, akinek közeli barátja állítólag éhségsztrájkot folytat az otthona előtt, és aki Bennetthez hasonlóan a szélsőjobboldali tüntetők és a közösségi média provokátorai által kegyetlen gyalázkodásoknak van kitéve.
Mivel a Bennett-Lapid-kormánynak a legjobb esetben is csak 61-59-es többségre van kilátása, bármelyik, Netanjahu táborába való átállása a végzetébe sodorhatja.
Mégis, míg a főként arab pártokat tömörítő Közös Lista hat képviselője közül négy ígéretet tett arra, hogy Bennett és más jobboldaliak kiemelkedő szerepvállalása miatt ellenzi az új kormányt, a másik kettő még nem határozta meg, hogyan fog szavazni, és elképzelhető, hogy az új kormány segítségére siet. De az is lehet, hogy nem.
A lényeg az, hogy bár Lapidnak papíron – sőt, azon a papíron, amelyet nem sokkal éjfél előtt küldött Rivlinnek – kormánytöbbsége van, a gyakorlatban nem lesz kormánya Bennettel együtt, legalábbis amíg a Knesszet ki nem mondja.
Ez azt jelenti, hogy Netanjahu, aki, mint szerdán kiderült, gyakori kapcsolatban áll Manszúr Abbásszal, hogy megpróbálja meggyőzni a Ráám-vezetőt, hogy ne fogjon össze Lapiddal, közel van a szakadék széléhez, de még nincs benne. Lapid előtt 28 napja volt arra, hogy megpróbálja összeszedni a többséget, és ez nem sikerült neki – részben azért, mert a szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus szövetség, amelynek útját ő egyengette a Knesszetbe, nem volt hajlandó együttműködni a Ráámmal. De ez nem akadályozza meg abban, hogy az utolsó pillanatig megpróbálja meghiúsítani a valaha Izrael kormányzására összeállt legvalószínűtlenebb szövetséget – egy olyan szövetséget, amely átível az ideológiai vonalakon, és amelynek központi célja az ő kiszorítása.
