Még azok az izraeli koalíciók sem bírták ki hosszú ideig a múltban, melyeknek ki kellett volna bírniuk. Hogyan fog ez a koalíció megmaradni? – teszi fel a kérdést Dov Fischer rabbi véleménycikkében.
A szerző azzal kezdi, hogy már régóta rabbi, és sok nőt ismert, aki nem akarta a házasságot, melyben benne volt. Sok nő, amint elvált, rögtön elhatározta, hogy gyorsan újraházasodik, csak hogy megmutassa volt férjének, mennyire utálja, mennyire gyorsan talál új párt, aki mennyivel jobb lesz, és hogy ő maga milyen kívánatos.
Ezért ezek a nők gyorsan új férjet találnak, akivel nem illenek össze. De legalább megmutatták a volt férjüknek. „40 évnyi rabbiság után sokszor láttam ezt a társadalmi jelenséget – mind a két oldalról. Elvált férfiak szaladnak új kapcsolatukat volt feleségük orra alá dörgölni. »Majd én megmutatom!« – mondják, és meg is mutatják. És mi ennek a vége? Mindig újra elválnak. Mindig. Nem »gyakran«. Nem az »esetek többségében«. Mindig.”
„Úgyhogy készüljön fel a politikai elválás bét dinje (vallási bírósága), és az írnok készítse elő a tollat a tizenkét soros gethez (válási dokumentum), mert ez a politikai házasság Jair Lapid és Naftali Bennett, Ajelet Saked és Manszúr Abbász, Gideon Szá’ár és Nican Horovic, Zev Elkin és a Muszlim Testvériség, a Merec és Munkapárt, illetve az Új Remény és a Jamina között arra van ítélve, hogy elbukjon, mielőtt elkezdődne”
– írja Fischer.
A szerző felteszi a kérdést: „Szá’ár és Bennett oda akarja dörgölni bosszúját Netanjahu orra alá? Meg akarják mutatni, milyen gyorsan és könnyen házasodnak újra? Mennyivel jobbat tudnak? Milyen kívánatos koalíciós partnerek? Úgyhogy elveszik a Merecet és a Muszlim Testvériséget? Viszlát a válóperben! Még azok az izraeli koalíciók sem bírták ki hosszú ideig a múltban, melyeknek ki kellett volna bírniuk. Hogyan fog ez a koalíció megmaradni?”
A szerző megannyi lehetőséget felsorol: lehet, hogy Nir Orbach és Amihai Chikli a Jaminától megtorpedózzák a szavazást jövő szerdán. Lehet, hogy a Jamina vagy az Új Remény egy-két embere kijózanodik, felébred, és rájön, mit tettek most, hogy előző házasságuk véget ért. Vagy a Hamász vagy a Hezbollaz csinál valamit délen vagy északon, ami kikergeti a Merecet és a Rá’ámot az alkuból, amint Beni Ganz védelmi miniszter keményen ellencsap az első rakéta vagy gyújtogató lufi láttán. Vagy talán Ganz hazudott, és nem fog ellencsapást csinálni, és visszatérünk a napi gázai terror történetéhez, amely Szderotot, Askelont, Asdodot érinti – és akkor Bennettnek és Elkinnel kell kiszállniuk.
„Vagy talán újabb lázadások robbannak ki szeretett »unokatestvéreink« részéről Akkóban, Lodban, Jaffóban és Ramlében.”
Vagy talán Amerika nyomást gyakorol Izraelre, hogy állítsák le az építkezéseken Júda-Somronban és Jeruzsálemben. Vagy Merav Michaeli szabadjára engedi a buszokat szombaton, esetleg megdühödnek, amikor kineveznek egy konzervatív legfelsőbb bírót, hogy a legfelsőbb bíróság végre bíróság, és ne pedig egy baloldali kormány ága legyen. Vagy a Rá’ám lép ki, amint Tamar Zandberg elkezdi erőltetni LGBTQ-terveit. Vagy a védelmi minisztérium bombázni fog Gázában, és véletlenül megöl egy gyereket, akit a Hamász egy rakétakilövő mellé állított – töpreng a szerző a lehetőségeken.
„Ha ezek az össze nem illő házastársak befejezték az ünneplést Bibi kiűzése miatt, egymásra kell nézniük és egymással kell élniük, mint két részeg kaszinójátékos Las Vegasban, akik a hotelben másnaposan egymás mellett ébrednek, és rádöbbennek, vagy az éjszaka során valahogy összeházasodtak egy Elvis-imitátor áldása mellett. Ők aztán reggel sietnek az érvénytelenítésért”
– írja le a hasonlatot Fischer, végül „mazel tovot” mondva a készülő érvénytelenítéshez.
