„Tudjuk, hogy az engesztelhetetlen gyűlölet és harag soha nem vezet ki minket ebből” – mondta Gere az Emlékezés Napja alkalmából rendezett éves izraeli-palesztin emlékünnepségen közzétett videóüzenetében — írja a The Jerusalem Post.
Richard Gere amerikai színész együttérzésre, megbocsátásra és szeretetre szólított fel az izraeliek és a palesztinok fájdalmainak gyógyítására, hogy tovább léphessenek a béke korszakába. „Tudjuk, hogy az engesztelhetetlen gyűlölet és harag soha nem vezet ki minket ebből” – mondta Gere az Emlékezés Napja alkalmából rendezett éves izraeli-palesztin emlékünnepségen közzétett videóüzenetében.
A baloldali NGO-k, a Béke Harcosai és a Szülői Kör – Családok Fóruma által közösen szervezett eseményen olyan gyászoló, hátramaradott izraeliek és palesztinok vettek részt, akik háborúban vagy az izraeli-palesztin konfliktusból eredő eseményekben veszítették el szeretteiket. Gere felszólította a résztvevőket, hogy teremtsenek egy olyan világot, ahol a gyerekek félelem nélkül nőhetnek fel.
„Amíg a palesztinoknak nincs otthonuk, addig az izraelieknek sem lesz „ – mondta Gere.
Az izraeliek és a palesztinok történeteket idézték fel, Tamar Peikes művész pedig megemlékezett arról, hogy hogyan veszítette el apját a Hatnapos, és bátyját a jom kipuri háborúban.
Ő maga, a legfiatalabb négy gyermek közül, három hónappal apja halála után született.
„Lehet, hogy hallottam apám hangját, amikor anyám méhében voltam, de nem találkoztam vele” – mondta. „Apám katonaember volt, és egy jordániai légiós katona ölte meg Jeruzsálemben. A nővérem azt mesélte, hogy félelem nélküli ember volt” – emlékezett vissza Peikes.
Bátyja, Joni mindent megtett, hogy kistestvérei számára az apa szerepét töltse be, játszott velük és sétáltatta őket. „Kedves és szerető fiú volt, és sosem félt” – mondta Peikes, hozzátéve, hogy a jom kipuri Háború második napján megölték, de holttestét csak három hónappal a háború vége után találták meg. „Azokban a napokban kezdetem az első osztály, amikor a legjobban hiányzott. Anyám nagy nehezen felépült, és mi is. Az érzelmi deficit elviselhetetlen voltak” – mondta nővére. „Gyerekkoromban attól féltem, hogy az arabok ölnek meg „ – magyarázta Peikes, hozzátéve, hogy gyermekkorában számos terrortámadás történt.
„Nyári éjszakákon, amikor a ház ablakai nyitva voltak, és a müezzin hangjai beleolvadtak álmaimba; a lelkem szinte megdermedt a rémálmoktól. Amikor éjszaka közepén anyám ágyába húzódtam, egy nagy, nehéz kőnek éreztem magam” – emlékezett vissza Peikes.
Felnőttként és kétgyermekes anyaként Jeruzsálemben él, ahol apja és testvére van eltemetve.
Úgy képzeli, hogy azoknak a palesztinoknak, akik elvesztették szeretteiket, szívük egy részét a földbe temették.
Felnőttként meggyőződött arról, hogy az izraeliek és a palesztinok közötti erőszakot kölcsönös elismerés és egyenlőség útján lehet megszüntetni. „Amíg a félelmet és nem az egyenlőséget fogadjuk el, erőszak lesz a válasz” – mondta Peikes.
