Új elnöke külföldről csábítana Magyarországra vallásos zsidókat, akik segítenének abban, hogy világszínvonalúvá fejlesszék a közösségi életet és az azt kiszolgáló kóser infrastruktúrát. Vajon fenntartható-e az egykor legnagyobb magyarországi zsidó közösség öröksége úgy, hogy ma alig száz tagot számlálnak? Részlet Wallenstein Róbert 168 órában megjelent cikkéből.
A budapesti „zsidó háromszög” (Dohány – Rumbach – Kazinczy utcák) utolsóként kialakult bázisa csak 1913-ban kapta meg fő zsinagógáját. A Kazinczy utcai imaház az ország akkor legnagyobb lélekszámú zsidó közösségének, az orthodoxoknak lett új büszkesége. Sokat elárul akkori helyzetükről, hogy addigra már több mint fél évszázada álltak a neológok Dohány utcai (1859), és csaknem 40 éve (1872) a Rumbach utcai zsinagógái. Vagyis az első világháború előtt hiába voltak a legtöbben (Trianonig az ország zsidóinak több mint fele orthodoxnak számított!), Budapesten már évtizedek óta az asszimilációt sürgető neológia volt a legnépszerűbb irányzat, ezért legnagyobb politikai érdekérvényesítő képessége is nekik volt. Ám a vallás megreformálása miatt egy olyan lavinát indítottak el, ami a magyar zsidóság 1868-69-es (zsidó kongresszuson kihirdetett) három részre szakadásához vezetett. Az ellentét kezdetben alapvetően vallási természetű volt: az úgynevezett Status quo ante hívei az eredeti állapotot folytatták volna, a neológok koruk szerkezeti (intellektuális és materiális) változásaira találtak kompromisszumokat, mindezzel szemben az orthodoxia továbbra is a legszigorúbb vallási elvek alapján képzelte el a jövőt. Nem véletlen, hogy önálló szervezetük első hivatalos neve a Hitőr – Magyar Zsidó Egylet volt. Mai jogutódjukat Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségnek hívják, 1993 óta működnek önállóan ugyanis az 1950-től a háború után megmaradt vallásosabb zsidókat ugyan abba a világi dominanciájú, kommunistákkal paktumot kötött – minimális vallási életet jelentő — szervezetbe (Magyarországi Izraeliták Országos Irodája) tömörítették, amelybe a neológok is kerültek.
Pár hete Deutsch Róbertet választották meg új elnöknek, aki Deblinger Eduárdot váltotta nyolc év után. Az elnöki iroda a Dob utcára néz. Lentről egész Budapest egyik legszebb szecessziós épülete látható, a Löffler-testvérek remekműve. Az utcáról nyílik a szebb napokat és gazdagabb kínálatot is látott kóser hentesbolt. Valamikor Budapest egyik legfontosabb kóser mészárszéke működött itt. Most ezt akarják újjáéleszteni – mondja az elnök, akit arról is faggatunk, hogy miért éri meg neki hanyagolni – a New Yorkban alapított fogászati berendezésekkel is foglalkozó — üzleti vállalkozását egy olyan közösség vezetéséért, amelynek ma alig száz (!) tagja van.
“Egy barátom fogalmazta meg, tehát ha van benne pátosz, nem tőlem ered: én az Örökkévalót szolgálom. Itt egy fillért nem veszek fel a munkámért. Továbbra is próbálom saját üzleti vállalkozásomat is kézben tartani” – fogalmazott Deutsch, aki több mint harminc éve ment ki Amerikába, és folytat kétlaki életet. Évekkel ezelőtt rövid ideig elöljáróként már segítette közösségét, most viszont négy évre szól felhatalmazást kapott. A felvetésünkre, hogy vajon kiváltságnak vagy esetleg egy fenntarthatatlan állapotnak tartja-e, hogy intézményrendszerük – összesen tíz épülettel (többek között iskola és szociális otthon mellett öt zsinagógával is) – nincs összarányban a közösségük valós jelenlétével, az elnök azt mondja: ma a világon a vallásos zsidó közösségek mindenhol nőnek, de ennek ellenére kisebbségben vannak. Magyarországon a 20. század után “csoda, hogy egyáltalán van száz vallásos zsidó. Erre lehet építeni”. Ehhez külföldről is akarnak erősíteni. Próbálják idecsábítani azokat, akik hazájukban nem érzik biztonságosnak hitük megélését. A nyugat-európai antiszemita jelenségek mellett a kóserségi vágás kontinentális korlátozása szerintük megteremtheti ennek a realitását. A remélt humán-importhoz kisebb gasztro-forradalmi eszközöket is alkalmaznának. Közösségüknek kóser delit, halboltot és egy tejes delit is kívánnak biztosítani a Kazinczy utcában, amelynek kihasználatlan udvarhelyiségében erre lehetőséget éreznek. Ott mellesleg már évtizedek óta működik a Hanna, Budapest egyik legismertebb kóser étterme.
*
A teljes cikk a 168 nyomtatott verziójában olvasható
Fotó: Kazinczy utcai zsinagóga/ Wikipedia/ Thaler Tamás
