Kevesebb, mint egy héttel a választások előtt a Gideon Száár vezette Új Remény párt megpróbálja megállítani lejtmenetét, míg a Jáir Lápid vezette Jes Átid azon ügyeskedik, hogy a Benny Ganz vezette Kék-Fehér párt kiszálljon a versenyből – írja az Israel Hayom.
A március 23-i választások előtt van egy fontos dátum, amelytől minden párt retteg: az utolsó közvélemény-kutatás napja, e hét pénteken. A választások előtti utolsó három napban tilos közvélemény-kutatást tartani, ami azt jelenti, hogy a politikusok a pénteki eredmények után már csak találgatni tudnak majd esélyeikről jövő kedden.
Számítások szerint az elmúlt napok politikai eseményei a drámai módon befolyásolhatják a végeredményt.
Gideon Száár minden bizonnyal nem így képzelte el a választások előtti utolsó napokat, mikor pártját, a Likudból kiválva megalapította. Az elmúlt héten végzett minden felmérés azt az eredményt mutatta, hogy a szavazók Száár iránti kezdeti lelkesedése drámaian elhalványult.
Azok a közvélemény-kutatások, amelyek eredetileg azt jósolták, hogy az Új Remény 17-18 mandátumot szerezhet, most azt mutatják, hogy mindössze egyszámjegyű parlamenti helyre van esélye, Száár ezért azon minden erejével azon van, hogy megállítsa pártja szabadesését.
Az Új Remény megjelenése az elmúlt évek egyik legbizarrabb választási kampányát eredményezte, amelyben a riválisok egymást olyan dolgokért is hibáztatták, amelyek soha nem történtek meg.
Ezt tetézi az is, hogy Száár nem csak a politikai középhez, de a baloldalhoz is igazodni kezdett, ez pedig hiteltelenné tette azok szemében akik Netanjahut nálánál jobboldalibb párttal cserélnék le.
Az Iszráel Béténu vezetőjéhez, Avigdor Liebermanhez hasonlóan Száár természetesen szabadon válthat politikai oldalt, ahogy jónak látja, és a nyilvánosságra bízhatja, hogy követi-e őt. De egyelőre nem világos, hogy a pártjához csatlakozott politikusok, akik szinte kivétel nélkül volt parlamenti képviselők, kitartanak-e mellette akkor is, ha Száárnak nem sikerül megszereznie a miniszterelnöki széket.
Sokan a Száárhoz csatlakozott politikusok közt kezdik felismerni, hogy szinte elkerülhetetlen egy olyan jobboldali koalíció, melynek nem tagja a Netanjahu által vezetett Likud.
Ugyanez mondható el a Jáminá vezetőjéről, Naftali Bennettről. A királyteremtő szerepét keresve neki is jól kell teljesítenie az utolsó választói felmérésben, és szoknia kell azt a gondolatot, hogy mi van, ha Netanjahunak mégis sikerült kormányt alakítania.
Bennett szinte lehetetlen, hogy miniszterelnök legyen rotációs megállapodás nélkül és a túlzott engedékenység a baloldal irányába még sokáig kísértheti.
A jobboldalon ugyanis semelyik politikai vezető sem torpedózhatja meg a most kormányzó jobboldali vezetést anélkül, hogy ne veszítse el nemzeti táborhoz való tartozását.
Még ha egy ilyen kormány jogi szempontból létre is tudna jönni, szinte semmi köz általi legitimációja nem lenne. Képtelen lenne meghozni bármilyen döntést, mert a koalíciós partnerek belülről ássák alá oly módon, hogy mindannyiunknak hiányozna a jelenlegi nemzeti egységkormány.
Ezért mindenki, aki magát a jobboldal részének tekinti vállalnia kell, hogy csatlakozik egy jobboldali kormányhoz.
Nem mellesleg ugyanez vonatkozik Benjamin Netanjahu miniszterelnökre is. Ha ismét úgy dönt, hogy kizár egy jobboldali pártot a kormányából, helyette pedig egy másikkal állapodik meg a bal-közép blokkból, aligha különbözne Bennettől vagy Száártól.
A választókat jelenleg leginkább foglalkoztató kérdések, így az igazságügyi reform, a Biden-kormány által növekvő nyomás a Júdea és szamáriai telepbővítés megállítására, a bűnözés elleni küzdelem, és ehhez hasonlók, túlságosan fontosak a jobboldali szavazók számára ahhoz, hogy alkuként kezeljék őket a baloldallal folytatott tárgyalásokon.
A Likud ugyan nem szárnyalt a közvélemény-kutatásokban, de ez nem ártott neki. Netanjahunak képesnek kell lennie arra, hogy összeszedje magát a választások napjáig, hogy ismét a tőle megszokott mesteri módon tudja felrázni a szavazókat apátiájukból és cselekvésre ösztönözni őket.
E tekintetben a Likud közvélemény-kutatásokban mutatott eredményének javulása kontraproduktív volna.
És ugyan a Jes Átidot vezető Jáir Lápid minden erejével azon munkálkodik, hogy a Kék-Fehér párt ne szerezzen elég mandátumot a Kneszetbe való bejutáshoz, ha Benny Ganznak mégis sikerül életben tartania pártját és megszerzi, a közvélemény kutatások által nem garantált, négy parlamenti helyet az azt mutatná, hogy hívei akkor is kitartanak mellette, ha szinte semmi eredményt nem tudott felmutatni az elmúlt két évben.
