Purimi mérföldkő

A Neokohn főszerkesztője

 

Az idei év Purim ünnepe különös mérföldkő. Pont egy éve annak, hogy életünk feje tetejére állt és a COVID-19 járvány pusztítása emberéletek százezreit követelte világszerte.

Tavaly, emlékezetem szerint Purim volt az utolsó alkalom, hogy közösségeink együtt ünnepeltek, igaz, a korlátozások első rendelkezései már ekkor is kötelezők voltak és beárnyékolták a legvidámabb zsidó ünnepet.

Úgy kétezer-ötszáz esztendő telt el azóta, hogy Perzsia Susán (Szúza, a mai Irán területén) városában a gonosz Hámán tanácsára az együgyű és alkoholista Áchasvéros (valószínűleg I. Xerxész) elrendelte birodalma teljes zsidó lakosságának kiirtását. A bibliai Eszter könyvében olvasható történet szerint Mordecháj (Mardokeus) a zsidók vezetője, próféta és rabbi illetve unokahúga Eszter, avagy Hádásszá közreműködésével meghiúsult a gonosz terv, Hámán azt a végzetet szenvedte, melyet ő szánt a zsidóknak, a birodalomban élő zsidók feje felől elmúlt a népirtás, veszélye.

A csodálatos megszabadulás több volt, puszta túlélésnél. Az akkori zsidók, az egyértelmű isteni csoda láttán,

megerősítették szövetségüket Istennel, a megtérés és az egy, igaz Isten feltétlen szolgálatához való visszatérés köteléket font a perzsiai események és a majd ezer évvel korábbi Egyiptomból való kivonulás közt.

Kétezer-ötszáz éve minden Purim alkalmával a zsinagógákban és zsidó otthonokban eredeti tekercsekből olvassuk fel Eszter könyvét, repülünk vissza az időben, hogy ismét megtapasztaljuk a megszabadulás mámorító érzését és önfeledt ünnepléssel igazoljuk, hogy népünk minden üldöztetés és gonosz szándék ellenére él és virul.

Idén azonban kissé más lesz a Purim, mint amit az elmúlt évtizedekben megszokhattunk. A koronavírus-járvány mindannyiunkat megtanított alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és megmutatta a család és közösség összetartásának kohéziós erejét.

Vajon lesz-e még tömeges ünneplés, önfeledt tánc és mulatozás Purimkor, ahogy azt korábban megszokhattuk? Vajon visszatér-e valaha az élet a normális kerékvágásba, vagy örökre megváltoztak a közösségi együttlét normái és szabályai?

Idén ezt még nem fogjuk megtudni.

Idén úgy ünnepeljük a Purimot, ahogy ünnepeltük az elmúlt Pészáchot, Sávuotot, Ros Hásánát, Jom Kipurt, Szukotot, vagy minden sábátot. Otthonainkban vagy szűkkörű gyülekezetekben, maszkban, fertőtlenítve és megtartva a biztonságos távolságot. Miközben azonban felhangzanak a purimi kereplők, miközben élvezettel fogyasztjuk a hámántáskát, miközben az ajtók elé tesszük le, az ilyenkor szokásos egymásnak küldött ajándékcsomagot, ahelyett, hogy szorosan megölelnénk egymást és koccintanánk a boldogságra és a jólétre és miközben átutaljuk a rászorulóknak ilyenkor juttatott adományt, ahelyett, hogy azt kézbe adnánk, arra gondolunk, hogy talán sorsunk kedvezőbbre fordul majd, talán éppen Purim ünnepén.

Bízunk és reménykedünk, hogy betegeink meggyógyulnak, a gyászolók vigaszt találnak és hamar vége lesz ennek a rémálomnak, hogy ne csak „annyit igyunk, hogy ne tudjuk a különbséget az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj közt”, de arra se emlékezzünk milyenek is voltak, ezek az embert próbáló idők.

Purim száméách, boldog Purimot mindannyiunknak!

Purim, a „zsidó farsang”

A karneválokkal és társas összejövetelekkel együtt járó örömünnepen arra emlékezünk, hogy Eszter, perzsa királyné megakadályozta, hogy a király főembere, Hámán elpusztítsa a Perzsiában élő zsidókat.