Az idei év Purim ünnepe különös mérföldkő. Pont egy éve annak, hogy életünk feje tetejére állt és a COVID-19 járvány pusztítása emberéletek százezreit követelte világszerte.
Tavaly, emlékezetem szerint Purim volt az utolsó alkalom, hogy közösségeink együtt ünnepeltek, igaz, a korlátozások első rendelkezései már ekkor is kötelezők voltak és beárnyékolták a legvidámabb zsidó ünnepet.
Úgy kétezer-ötszáz esztendő telt el azóta, hogy Perzsia Susán (Szúza, a mai Irán területén) városában a gonosz Hámán tanácsára az együgyű és alkoholista Áchasvéros (valószínűleg I. Xerxész) elrendelte birodalma teljes zsidó lakosságának kiirtását. A bibliai Eszter könyvében olvasható történet szerint Mordecháj (Mardokeus) a zsidók vezetője, próféta és rabbi illetve unokahúga Eszter, avagy Hádásszá közreműködésével meghiúsult a gonosz terv, Hámán azt a végzetet szenvedte, melyet ő szánt a zsidóknak, a birodalomban élő zsidók feje felől elmúlt a népirtás, veszélye.
A csodálatos megszabadulás több volt, puszta túlélésnél. Az akkori zsidók, az egyértelmű isteni csoda láttán,
megerősítették szövetségüket Istennel, a megtérés és az egy, igaz Isten feltétlen szolgálatához való visszatérés köteléket font a perzsiai események és a majd ezer évvel korábbi Egyiptomból való kivonulás közt.
Kétezer-ötszáz éve minden Purim alkalmával a zsinagógákban és zsidó otthonokban eredeti tekercsekből olvassuk fel Eszter könyvét, repülünk vissza az időben, hogy ismét megtapasztaljuk a megszabadulás mámorító érzését és önfeledt ünnepléssel igazoljuk, hogy népünk minden üldöztetés és gonosz szándék ellenére él és virul.
Idén azonban kissé más lesz a Purim, mint amit az elmúlt évtizedekben megszokhattunk. A koronavírus-járvány mindannyiunkat megtanított alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és megmutatta a család és közösség összetartásának kohéziós erejét.
Vajon lesz-e még tömeges ünneplés, önfeledt tánc és mulatozás Purimkor, ahogy azt korábban megszokhattuk? Vajon visszatér-e valaha az élet a normális kerékvágásba, vagy örökre megváltoztak a közösségi együttlét normái és szabályai?
Idén ezt még nem fogjuk megtudni.
Idén úgy ünnepeljük a Purimot, ahogy ünnepeltük az elmúlt Pészáchot, Sávuotot, Ros Hásánát, Jom Kipurt, Szukotot, vagy minden sábátot. Otthonainkban vagy szűkkörű gyülekezetekben, maszkban, fertőtlenítve és megtartva a biztonságos távolságot. Miközben azonban felhangzanak a purimi kereplők, miközben élvezettel fogyasztjuk a hámántáskát, miközben az ajtók elé tesszük le, az ilyenkor szokásos egymásnak küldött ajándékcsomagot, ahelyett, hogy szorosan megölelnénk egymást és koccintanánk a boldogságra és a jólétre és miközben átutaljuk a rászorulóknak ilyenkor juttatott adományt, ahelyett, hogy azt kézbe adnánk, arra gondolunk, hogy talán sorsunk kedvezőbbre fordul majd, talán éppen Purim ünnepén.
Bízunk és reménykedünk, hogy betegeink meggyógyulnak, a gyászolók vigaszt találnak és hamar vége lesz ennek a rémálomnak, hogy ne csak „annyit igyunk, hogy ne tudjuk a különbséget az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj közt”, de arra se emlékezzünk milyenek is voltak, ezek az embert próbáló idők.
Purim száméách, boldog Purimot mindannyiunknak!
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.