Osznat Kurdisztánban született 1590-ben. A nőről nemrég jelent meg egy gyerekeknek szóló képeskönyv “Osznat és a galamb” címmel, amit Sigal Samuel írt. A The Jerusalem Post írása.
Egy tévhit szerint a német Regina Jonas volt az első női rabbi a huszadik század elején, de őt már évszázadokkal megelőzte egy kurd nő, aki a moszuli jesiva vezetőjének lánya volt. Osznat már fiatalon érdeklődött a judaizmus iránt, és megkérte apját, hogy segítsen neki tanulmányozni a zsidó vallásos szövegeket. Felnővén így a Tóra, a Talmud, a Midrás, a Kabbala és a héber nyelv szakértőjévé vált.
Férje és apja halála után pedig ő lett a jesiva vezetője, és megkapta a tanna’it rabbinikus titulust, ami egyenrangúvá tette őt az apjával.
Ennek ellenére kevés információ maradt fenn az életéről, mindössze néhány levélre, kéziratra és amulettre lehet támaszkodni. A most megjelenő gyerekkönyvnek köszönhetően viszont végre sokan megismerhetik a nevét. A mű a teljes munkásságát ismerteti, ami a zsidó örökséghez, a miszticizmushoz, és a feminizmushoz is kapcsolódik.
A szerző, Sigal Samuel elmondta a The Jerusalem Post-nak, hogy véletlenül talált rá Osznat történetére az interneten. A bagdadi származású író életét eddig meghatározták az askenázi történetek, és eddig ritkán látott pozitív történetet mizrahi nőkről. Elmondta, hogy korábban ő maga is rabbi akart lenni.
A könyvhöz szükséges kutatást akadémiai cikkekkel kezdte, ezután talált rá Osznat héberül írt leveleire. Különösen érdekesnek tartja, hogy az információk jó része amulettekből származik. Ezen felül nemcsak a rabbit, hanem a kort, amelyben élt, is kutatta. Hozzátette, hogy ebben az illusztrátor, Vali Mintzi is részt vett, hogy történelmileg minél pontosabb lehessen a könyv.
Sokkolónak tartja azt, hogy szinte senki sem tud Osznatról, aki egy fontos úttörő volt. Szerinte ez is mutatja, hogy a mizrahi történelem gyakran a szélekre volt kényszerítve az askenázi történelem által. Ez hozzájárulhat ahhoz is, hogy sokan úgy hiszik, hogy a progresszív judaizmus először az USA-ban, vagy Kelet-Európában jelent meg – pedig annak iráni és kurdisztáni zsidó közösségekben is szerepe volt.
Különleges az is, hogy habár a kurd társadalmat a férfiak dominálták, abban volt hely az intelligens nőknek, hogy vallási, politikai, vagy katonai vezetőkké váljanak. Szerinte ez nemcsak a zsidókra, de a muszlimokra, a keresztényekre, és a jezidiekre is vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy ezek
a más vallási közösségek is különösen nagyra tartották Osznatot.
Felidézte, hogy sokat jelentett neki az, hogy kurd és iraki zsidókkal is beszélhetett a könyv írása alatt. Ők különösen nagyra értékelték, hogy végre valaki komolyabban foglalkozik Osznat történetével.
Reflektált arra is, hogy több zsidó közösségben még manapság is idegennek, illetlennek tűnik az, hogy egy nőből is lehet rabbi. Elmondta, hogy a fejlődés és a nyitottság nem lineárisan halad előre. Szerinte a 16. századi kurd társadalom például nyitottabb volt, mint több amerikai ortodox közösség napjainkban. Osznat története a mai világ számára érdekes perspektívával szolgálhat, mert bemutatja, hogy a női rabbikban semmi furcsaság sincs.
Sigal Smuel elmondta, hogy nagyon tiszteli azokat az ortodox nőket, akik a Yeshivat Maharat-ban tanulnak, hogy rabbik és spirituális vezetők lehessenek. Hangsúlyozta, hogy különösen tiszteli a rabbivá váló színesbőrű zsidó nőket is.
Azt szeretné, ha könyvének az lenne a tanulsága, hogy bárkiből lehet vezető, attól függetlenül, hogy néz ki, vagy hogy milyen a háttere. Ezen felül reméli, hogy az olvasói kedvet kapnak arra, hogy még többet tanuljanak a mizrahi zsidók gazdag kultúrájáról. Szerinte az ő világnézetük is tanaik komoly tanulságul szolgálhatnak a modern világ zsidóinak is az elfogadásról és a toleranciáról.
