Szabó Stein Imre legújabb könyve új szempontokkal járul hozzá a holokauszt jobb megértéséhez.
Nagy adósság a múlt megértése. Nem feltétlenül a megismerése, hiszen a történteket utólag annyi, de annyiféleképpen lehet magyarázni, ahány szándék, érdek és akarat. Mégis újból és újból meg kell kísérelni elmesélni, kinek mit jelentenek az elhagyott, eltagadott, elfelejtett évek és évszázadok – olvasható F. Tóth Benedek Szabó Stein Imre Soha című könyvét bemutató, az Indexen megjelent írásában.
Ebben mutat irodalmi példát Szabó Stein Imre legújabb könyve, a Soha. Bizonyára lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a huszadik század egyik legszomorúbb történetéről, a holokausztról bőven készültek már filmek, művészeti alkotások, regények, de ez a könyv éppen annak példázata, hogy mindig van új szempont, amitől talán jobban megismerhető a múlt.
A múltnak az a szelete, részlete, egyedisége, ami olyannyira alanyi, személyre szabott, hogy annál szűkebb történelmi fókuszt, látószöget talán nem is lehetne adni. A Soha egyetlen ember sorsán keresztül mutatja be azokat a napokat, valójában végjátékot, melynek következtében Magyarországról is megindulnak a vagonok a haláltáborokba.
Szabó Stein Imre elmondásából tudjuk, hogy a regény bár naplóformában íródott, és főhősének alakjában a nagyapja jelenik meg, a Soha mégis elsősorban irodalmi mű, amelyben a valóság csontozatára tapadva egy ember napokra, órákra bontott életeseményein keresztül mutatja meg magát a huszadik század. Tele vágyakkal, reménnyel, esendőséggel, rácsodálkozással és felismeréssel – mutat rá F. Tóth Benedek.
A teljes cikk itt olvasható el.
