Az izraeli védelmi minisztérium feloldotta az 1973-as háború kormányüléseinek jegyzőkönyvét, amit azt mutatja: a zsidó állam vezetői bizonytalanok voltak és aggódtak a konfliktus első napjaiban – írja a Times of Israel.
Golda Meir miniszterelnök október 10-én este arról beszélt, hogy „a háború kezdete óta úgy éreztem, nem szabad úgy befejezni (a háborút), hogy a világ azt mondja: ennyi. Amit gondoltunk Izraelről és az (izraeli véderőről): ennyi volt”.
A cikk szerint Meir itt arra a félelemre utal, hogy ha Izrael nem arat egyértelmű győzelmet, akkor a világ hite megrendül a zsidó állam önvédelmi képességében.
David Elazar, az IDF vezérkari főnöke ekkoriban úgy vélekedett, hogy Izraelnek komoly betörést kell végeznie Szíriába, hogy bemutassa az ország katonai erejét, és hogy rávegye Damaszkusz szövetségesét, Egyiptomot, hogy elfogadja a fegyverszünetet az 1967-es demarkációs vonal határain.
Elazar erről úgy beszélt, hogy „mi készen állunk, hogy visszamenjünk, de az egyiptomiak nem teljesen állnak készen, hogy visszamenjenek, viszont készek lennének egy tűzszünetre a következő okból. Ha holnap lebombázzuk egész Szíriát, beleértve a városokat, és ha betörünk Szíriába, akkor a világ el fogja hinni, hogy erősek vagyunk. Senki sem fogja felismerni a gyengeségünket, sem Izraelben, sem Amerikában, sem az arabok, sem az oroszok. Holnap még inkább el fogják hinni, hogy erre készülünk, hogy bemegyünk Damaszkuszba”.
A szöveget szinte teljes egészében feloldották, noha néhány szót és mondatot még így is kihúztak, dacára annak, hogy közel ötven év eltelt a háború óta. A feloldást a háborúval kapcsolatos új érdeklődés miatt hozták meg, amit a „Könnyek völgye” (Sá’át neila) sorozat keltett fel, mely a háborúról szól.
Az 1973-as háború az izraeli hírszerzés egyik legnagyobb bukásának története, az életbevágó információk nem érték el Meirt és más fontos döntéshozókat. 1973. október 6-án, Jom Kipur napján a szír és egyiptomi hadsereg megtámadta a Golán-fennsíkot és a Szináj-félszigetet, ahol az izraeli őrség felkészületlen volt.
Elazar október 7-én reggel így summázott: „Nem volt jó esténk. Tegnaphoz képest (…) kicsit jobb volt. Sikerrel feltartóztattuk őket. De sajnos a Golánon áttörtek a sorainkon egy csapásra, sok tankkal. Jelenleg 81 fő veszteségünk van, nem számolva a goláni előőrsöt”.
A kormány ezért drasztikus lépéseket fontolgatott – írja a cikk.
„Talán le kéne bombáznunk Damaszkuszt”? – kérdezte Jigal Alon miniszterelnök-helyettes.
Az IDF vezérkari főnöke elvetette a javaslatot, mivel tartott tőle, hogy az hasonló ellencsapást váltana ki.
„Technikailag nincs akadálya, hogy lebombázzuk (Damaszkuszt). De gyakorlatilag egyelőre nem támadnak városokat, és nem akarom ezt elkezdeni” – mondta Elzar a miniszterelnök-helyettesnek.
Végül az IDF bombázta Damaszkuszt, de főleg a szír hadsereg főparancsnokságát, például október 9-én. Ez a támadás azonban ellencsapás volt, mivel előtte a szírek az izraeli légierő Ramat David bázisát lőtték, megölve egy pilótát és megsebesítve többeket, beleértve civileket.
Néhány nappal később az izraeli hadsereg visszafoglalta a Golánt, ám Egyiptommal jobban meggyűlt a a baja, az egyiptomi sereg mélyen benyomult az akkor izraeli irányítás alatt álló Szináj-félszigetre.
Az izraeli hadsereg helyettes vezérkari főnöke, Jiszrael Tal egyetértett Elazarral, hogy egy nagy győzelem nélkül más arab országok is megtámadnák Izraelt. Ha nincs ilyen győzelem,
„kétségtelen, hogy az arabok mindent akarni fognak, és nem érik majd be kevéssel”.
A harcok végül még két hétig zajlottak, október 22-én kötötték meg a fegyverszünetet, melyet végül az egyiptomi és az izraeli fél is megszegett.
Az IDF három napon belül sokat javított helyzetén, bekerítve az egyiptomi harmadik hadsereget, és lényegében megakadályozva a további támadásokat. Új fegyverszünetet október 25-én kötöttek, ezt több hónapnyi kisebb összetűzés-sorozat követte.
Összesen 2500 izraeli katona esett el, illetve több ezer egyiptomi és szír katona.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
