A normalizációs folyamat egy kiemelkedően fontos szereplője eddig nem kapott kellő figyelmet: a közhiedelemmel ellentétben a 2020-as egyezményekhez vezető kulcsmomentumok 2017-ben és 2019-ben történtek, tudta meg a The Jerusalem Post. Habár Szaúd-Arábia még nem írt alá ilyen egyezményt, az ország mindig is kulcsszereplője volt az eseményeknek.
Ennek a hangsúlyvesztésnek nagyrészt a Moszad vezetőjéhez, Joszi Cohenhez van köze: az ő tetteiről 2019-ig nem sokat lehetett tudni – pedig ő képviselte az izraeli álláspontot a folyamatban.
Több verzió is van arról, hogy ki tette meg az első lépést Izrael, az USA és az Emírségek között, és arról is, hogy mikor történt ez meg. A válasz természetesen összetett, és mindegyik országnak köze volt hozzá.
Viszont ahhoz, hogy teljesen megértsük a történetet, Cohen és a szaudiak szerepét kell vizsgálnunk 2017 szeptember-novemberében, és 2019 júliusában.
Cohen 2016-tól céltudatosan vezette a szervezetet, és egy normalizációval foglalkozó egységet is létrehozott. Elutazott több olyan országba is (például Szaúd-Arábiába, az Emírségekbe, Szudánba, Marokkóba), amelyekkel Izraelnek nem voltak diplomáciai kapcsolatai. A tárgyalásokban több olyan hírszerzési vezető is részt vett, akik általában nem foglalkoznak külpolitikával.
Cohen egymaga vezette a normalizációs tárgyalásokat az Emírségekkel, amivel elnyerte a szaúdiak támogatását, akik korábban nem álltak Izrael mellé. Kezdetben ő volt a közvetítő Szudán és Marokkó között is. Egy ponton a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője, Meir Ben-Shabbat is vezető szerephez jutott, és segített egyengetni a tárgyalások útját. Cohen nem is tagadta, hogy Ben-Shabbat nagy segítség volt olyankor, amikor az USA-val és Szudánnal való tárgyalások során falakba ütköztek. Azonban Cohen úgy tartotta, hogy ő maga volt a tárgyalások “projektmenedzsere,” és támogatói csak “alvállalkozóként” segítették őt.
A 2020 második felében érkező hírek szerint Cohen többször is elutazott az Öböl menti országokba, és más helyekre is.
A The Jerusalem Post forrásai szerint ezek az új információk más fényben világítják meg a 2020-as normalizációs hullámot. A
közhiedelem szerint ennek 2020 júliusáig nem volt előjele, amikor is az Emírségek amerikai nagykövete, Yousef Al Otaiba, valamint Ron Dermen izraeli nagykövet és Jared Kushner elnöki tanácsadó döntésre jutottak.
Bár az ő szerepük is fontos volt, Cohen narratívája teljesen más. Az ő története azzal a 2019-es beszéddel kezdődik, amit a Herzliya Interdiszciplináris Központ konferenciáján adott.
Itt is megemlítette azt, hogy esélyt látnak regionális békeegyezményre.
Habár a beszédről széles körben tudósított a sajtó, annak nem volt közvetlen következménye, és a legtöbben szimbolikusnak tartották azt. Azt is mondta ekkor, hogy “elkezdődött az Ománnal való kapcsolatok megújítása és a külügyminisztérium képviseletének létrehozása” – ezt még Omán is egyértelműen tagadta.
Azonban a beszéd Cohen szerint nemcsak találgatásokról és reményekről szólt, hanem konkrét tervekről, amikről tudta, hogy meg fognak valósulni. Csak az nem, hogy pontosan mikor. De ekkor már a szaúdiak és az Emírségek is a normalizáció mellett voltak, így csak idő kérdése volt a dolog. A beszédet is csak azért tarthatta meg, mert a szaúdiak ekkorra már biztosították támogatásukról.
Hírszerzési források szerint így a kulcspillanat Mohammed bin Salman koronaherceg 2017-es Tel Aviv-i látogatása lehetett. Ezután jelentették be azt is, hogy ezentúl Izrael titkos információkat fog megosztani meg Iránról a Rijáddal. Így nem csoda, hogy Cohen látta, mi következhet. De akkor miért csak 2019-ben tartotta meg beszédét?
A források szerint az volt a terv, hogy még több ország támogatását megszerezzék ezelőtt. Ehhez pedig a szaúdi közvetítés nagyon fontos volt.
Mivel látták, hogy Bidennek jelentős esélye volt a győzelemre, a normalizációnak legkésőbb szeptemberben el kellett kezdődnie – és legkésőbb júliusban akkor, ha az ahhoz csatlakozó országok külön-külön is nagyot akartak dobbantani vele. A palesztinoknak is esélyt kellett adni arra, hogy elfogadhassák Trump béketervét – ezt viszont az izraeli választások folyamatosan késleltették, és azt csak 2020 januárjában lehetett nyilvánosságra hozni. Ezután egészen júliusig az Izrael és Emírségek közti együttműködés erősödésével az időzítés vált kulcskérdéssé.
Ebből a szempontból pedig különösen fontosak voltak a Moszad és a szaúdiak közti 2017-es tárgyalások, amik Cohen 2019-es beszédére már különösen előrehaladott állapotban voltak.
Tagadhatatlan, hogy az USA, az Emírségek és Ben-Shabbat csapatának kreatív gondolkodása számos új lehetőséghez vezetett. A Moszad pedig örömmel veszi tudomásul ezt a szerepet.
Biztos, hogy Trump elnökségének hozzáállása olyan ajtókat nyitott ki, amik nélküle zárva maradtak volna.
Viszont nem minden vált valóra, amit Cohen megjósolt. Ománról például 2019 után 2020-ban is azt mondta, hogy normalizációs egyezményt fog kötni, de ez még mindig nem történt meg.
Több olyan amerikai szereplő, akinek kulcsszerep jutott az Ábrahám-egyezmény 2020-as aláírásában, még nem is volt hivatalban 2016-ban, vagy 2017-ben, és még mindig szokta a szerepét – miközben a Moszad már biztosan előkészítette a helyzetet. Általánosságban azonban elmondható, hogy Cohen 2019-es, merész jóslatai azért valósulhattak meg, mert ő volt a rendező és a producer, és jó előre nála volt a forgatókönyv nagy része is.
