Az évezredes lámpás agyagból készült, egészben megmaradt az utókornak.
Egy kétezer éves olajlámpát emeltek ki a földből izraeli régészek Dávid városában, Jeruzsálemben – írja a The Algemeiner.
A régészek éppen egy 600 méter hosszú utat tártak fel, amit évezredekkel korábban zarándokútként használtak. Az óvárosi ásatások közben talált lámpás teljes egészében megmaradt, ez pedig nagyon ritkának számít.
A lámpás agyagból készült, a csúcsán pedig egy levelekkel ellátott ág lehetett: tipikus Hasmóneus-kori darab.
„Az egyik régész úgy jött oda hozzám, hogy valamit rejtegetett a kezében, és megkért, találjam ki, mit ásott ki”
– mesélte Riki Zlot Har-Tov, az ásatás területi vezetője.
A hasonló lámpásokat nem csak helyiségek, utcák világítására használták, hanem vallási szertartásokhoz is, például sábát, vagy hanuka alkalmával.
A régészek most azt vizsgálják, milyen olajat használhattak hozzá a korabeliek.
Muszlim lelet is előkerült
A korai iszlám korából származó olajmécseseket, mécsesformákat és égetőkemencét, egy olajmécseseket készítő műhely maradványait találták meg Észak-Izraelben, a Kinneret-tó partjánál fekvő Tibériásban folytatott ásatáson – írja az MTI.
Az ásatások egyik fontos lelete tíz, teljesen épen megőrződött mécsesforma, egy kemence és több ép, fel nem használt olajmécses, melyeket különféle geometriai és virágmintákkal díszítettek. A feltárás során megtalált formák rávilágítanak a korabeli kézművesség módszereire.
Az egyik formába arabul az Istent jelentő Allah szót vésték.
Az Izraeli Múzeum laboratóriumaiban konzerválták, és a múzeumban az olajlámpások ókori csodájára is emlékeztető hanuka ünnepén közszemlére teszik ezekben a napokban a ritka, mintegy ezer évvel ezelőttről, a korai iszlám korból származó leleteket, amelyeket a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói találtak meg Tibériáson.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) közreműködésével 2020 nyarán végzett feltáráson olyan mennyiségben, minőségben és épségben bukkantak ezekre a különleges tárgyi emlékekre, ami lehetővé teszi a térség lakosságának jobb megismerését az i.sz. 7-től a 11. századig terjedő időben, az Omajjádok, az Abbászidák és a Fátimidák korában.
Az ásatás során főleg lakóépületek maradványait tárták fel, valamint mellettük olyan vízelvezető csatornákat és kemencéket fedeztek fel, amelyeket könnyűipari célokra, elsősorban agyagból készült olajmécsesek gyártásához használhattak.
A leleteket a súlyos, 11. századi földrengések által elpusztított épületek romjai között találták meg. Az ásatást vezető régészek szerint olyan életstílust jeleznek a maradványok, amelyben a kézművesek és műhelyeik a város szerves részei voltak, nem telepítették őket az iparnegyedet elkülönítő városrészekbe.