Többeket kényszerítettek a több ezer rohingja menekültből, hogy egy szigetre költözzenek, dacára a dakkai kormány ígéreteinek, miszerint senkivel szemben sem fognak kényszert alkalmazni – közölték segélyszervezetek munkatársai és az áttelepítés által érintett menedékkérők.
Két rohingja menekült arról számolt be a Reuters hírügynökségnek, hogy a hozzájárulásuk nélkül kerültek fel az áttelepítendő menekültek listájára. A lajstromokat a dakkai vezetés által kijelölt helyi vezetők állítják össze.
A segélyszervezetek munkatársai szerint a kormányzati tisztségviselők fenyegetésekkel és előnyök ígéretével próbálják rábírni az embereket a költözésre. Sokan az állítólag önként jelentkezők közül elrejtőztek a biztonsági erők szigorú ellenőrzése alatt álló kiterjedt menekülttáborokban.
Mohammad Samszud Duza, a kormány menekültügyi megbízottjának helyettese ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az áttelepítés önkéntes alapon zajlik.
„Boldogan mennek oda. Senkit sem kényszerítenek. A kormány minden intézkedést megtett a katasztrófák elhárítására, biztosítva a kényelmes életkörülményeket és a megélhetést” – mondta Duza.
Az első ezer fős csoportot rendőri kísérettel buszokkal szállították el a Cox’s Bazar-i Ukija menekülttáborból Csittagong kikötőjébe, onnan pedig a Bengáli-öbölben található, árvízveszélyes Bazan Csár szigetére, amely húsz éve emelkedett ki a tengerből.
„Kényszerrel visznek oda minket” – nyilatkozott az áttelepítés által érintett menekültek egyike.
A kormány szerint az intézkedés a túlzsúfolt Cox’s Bazar-i menekülttáborok tehermentesítését szolgálja. Egy névtelenséget kérő külügyminisztériumi illetékes ugyanakkor azt mondta: a lépés annak tudható be, hogy nincs sok esély az emberek visszatelepítésére Mianmarba.
A rohingják teszik ki a világ legnagyobb hontalan közösségét. A buddhista többségű Mianmarból több mint 700 ezer muszlim rohingja menekült át a szomszédos Bangladesbe, miután a hadsereg 2017 augusztusában tisztogató műveletbe kezdett azt követően, hogy rohingja felkelők mianmari biztonsági állásokat támadtak meg.
A mianmari hadsereg műveletét ENSZ-képviselők a „népirtás jegyeit magán viselő etnikai tisztogatásnak” minősítették. A mianmari kormány tagadta, hogy a biztonsági erők tömeges nemi erőszakokat és gyilkosságokat követtek el, illetve lakóházak ezreit gyújtották fel.
