A zsidókat már a 12. század óta vádolják nem-zsidók bántalmazásával és meggyilkolásával. A középkori Angliában azzal vádolták őket, hogy minden évben rituálisan lemészárolnak egy keresztény gyereket, és a pészáchi ünnepen megisszák a vérét — közli a Freedom Center Journalism közel-keleti kérdésekkel foglalkozó professzorának, Richard L. Cravattsnek véleménycikkét az Arutz7 izraeli hírportál.
Ez a középkori vérvád, amelyet a mai nyugaton nagyrészt elfeledtek, az arab világban még nagyon is gyakran használt eszköz a zsidók elleni gyűlölet szítására, újabban Izrael, a zsidó állam áll az ilyen vérvádak központjában.
A vérvád tehát újjáéledt; Izrael (és a zsidók úgy egészében) démoni tényezőként való bemutatása ugyan áltudományos mázzal van leöntve, azonban aligha különbözik a középkori vádaktól.
Az ENSZ éves közgyűlésének november 12-i ülésén például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az összejövetelt arra használta fel, hogy Izraelt ismét elmarasztalja és azzal vádolja, hogy a COVID-19 világjárvány során megsértette a palesztin arabok egészségügyi jogait.
Még Iránt is meghallgatták – azt az Iránt, ahol a melegeket ma is felakasztják, a nőket pedig halálra kövezik -, hogy elmondhassa, Izraelben a palesztin arabok egészségügyi körülményei rosszabbak, mint más országokban, és az izraeli „megszállás mélyen kihat a palesztinok egészségére. A több mint 12 éves embertelen megszállás mély hatással volt az egészségügyi ágazatra, rontva az amúgy is súlyos helyzetet. ”
Nem véletlen, hogy az egyetlen napirendi pont egyetlen országot célzott kritikáival: Izraelt. Ez a megszállottság figyelemre méltó, különösen annak fényében, hogy egy globális világjárvány közepette vagyunk – melyben minden ország érintett.
Jemen például egy olyan ország, amelyben jelenleg szakértők szerint a világ legsúlyosabb humanitárius válsága tombol, 2015 óta több mint 17 500 civil halt vagy sérült meg, akiknek negyede nő vagy gyermek volt. Szintén aggodalomra kellene okot adjanak azok a jelentések, amelyek szerint több mint 20 millió jemeni él élelmiszer-bizonytalanságban, 10 millió pedig éhínségben – érvel Cravatts.
Bár az eljárás Szíriát csak Izrael Golán-megszállásának áldozataként említette, az ország polgárháborúja és az ott dúló konfliktusok már mintegy 500 ezer ember életét követelték, köztük több mint 55 ezer gyermekét. Szíriában közel 12 millió embernek van szüksége humanitárius segítségre, és több millió ember menekült el az országból, a becslések szerint a szíriaiak 95%-nak nincs megfelelő egészségügyi ellátása. Szíria ügye szintén nem került terítékre.
Várható volt, hogy csak Izrael viselkedését kritizálták, és csak a palesztin arab állítólagosan súlyos egészségügyi körülményeit emelték ki. A WHO megszavazta az ENSZ „Egészségügyi viszonyok a megszállt palesztin területeken, ideértve Kelet-Jeruzsálemben és a megszállt szíriai Golánon” című beszámolójának elfogadását, amely más egyoldalú következtetések mellett megállapította, hogy a „foglalkoztatás nélkül élő palesztinok magas szintű erőszaknak vannak kitéve.”
Természetesen nem esik szó a palesztinok könyörtelen terrorista agressziójáról izraeli polgárok és az izraeli hadsereg ellen, nem beszélve a rakéták és robbanó lufik záporáról, melyeket a Hamász indított az izraeli polgári negyedek felé és amelyeknek egyetlen célja, hogy elpusztítsa a zsidó vagyont, és remélhetőleg zsidó életeket is.
„2019-ben” – állítja a jelentés – „134 palesztin halt meg és 15 492 megsebesült a megszállás és a konfliktusok összefüggésében, [és] az elesettek 80%-a és a sérültek 76%-a a Gázai övezetben tartózkodott, miközben a demonstrálók elleni erőszak folytatódott.”
Természetesen nincs szó a palesztin arabok bűnrészességről saját helyzetük kialakításában, nincs utalás a Hamász tizenöt éves népirtó agressziójára Izrael Gázától való megválása óta, nem vizsgálják a palesztin arab vezetés kudarcát, mely képtelen működő társadalmat és kormányt fenntartani. Minden kudarc, beleértve az egész palesztin arab társadalom egészségi állapotát és jólétét, Izrael hibája – az ostrom, a blokád és az elnyomás miatt lőtte ki a Hámász több mint 15 ezer rakétatáját Izrael déli városaira.
A jelentés cseppet sem tudományos jelentés, hanem egy politizált, szubjektív eszmecsere, amelynek célja Izrael démonizálása és teljes felelősségre vonása egy nagyon összetett politikai és katonai konfliktusért, amely jóval meghaladja a jelentést összebarkácsoló személyek szakértelmét.
Ez nem akadályozta meg készítőit abban, hogy azt állítsák, hogy nemcsak a palesztin arabok fizikai egészségét veszélyezteti az izraeli megszállás, de mentális egészségüket is. „A mentális egészség és a pszichoszociális problémák jelentik az egyik legjelentősebb közegészségügyi kihívást” – állapította meg a jelentés.
„A megszállt palesztin területen a legnagyobb a mentális zavarok aránya a Földközi-tenger keleti régiójában. 2019-ben a WHO becslése szerint minden ötödik embernek (22,1%) konfliktusban szerzett vagy konfliktus utáni depressziója, szorongásos rendellenessége, poszttraumás stressz-rendellenessége, bipoláris rendellenessége vagy skizofréniája van. Az elfoglalt palesztin területen ez azt jelenti, hogy több mint 250 ezer embernek van szüksége alapvető mentális egészségügyi ellátásra (…).”
Ez nem lehet teljesen meglepő, hiszen a palesztin arab kultúra, amely a gyermekeket a „cionista elnyomó” iránti kóros gyűlöletre neveli, pozitív kulturális normaként népszerűsíti a halált és a vértanúságot, elutasítja a békét és az Izraellel folytatott tárgyalásokat. A Hamász esetében olyan alapítólevél alapján kell élni, amely kifejezetten a zsidók meggyilkolására szólít fel, bárhol is legyenek.
A nyilvánvaló, de megválaszolatlan kérdés természetesen az is, hogy ezeknek a mentális egészségi állapotoknak mennyire okozója a palesztin arab kultúra.
A jelentés nem vizsgálja a konfliktusnak az izraeli állampolgárokra gyakorolt hatását, akik érzelmi stresszt szenvedhetnek a különféle dzsihadisták okozta agresszió következtében. Például úgy tűnik, hogy a WHO aggodalma nem terjed ki azokra a zsidó gyermekekre, akik a Hamász által indított rakéták árnyékában nőttek fel, ahogy nem szorgalmazza annak a terrorizmusnak a végét sem, amelyet a szükséges gázai katonai műveletek megkíséreltek visszaszorítani – érvel a szerző.
A WHO jelentése és az ellenségeskedés Izrael iránt nem egyedi, az Izrael-ellenes aktivisták által irányított más szervezetek saját áltudományos kutatásokat fabrikálnak az Izraellel szembeni kognitív háború részeként.
Az egyik különösen veszélyes Izrael-gyűlölő, Alice Rothchild például néhány hete előadást tartott a Harvard Egyetemen az „Orvostudomány és konfliktusok: A gyógyulás története és etikája a politikai zűrzavarban” címmel. Rothchild, a Zsidó Béke Hagjai (JVP) nevű szélsőségesen Izrael-ellenes csoport egyik vezetője, nyugdíjas orvos és a JVP Egészségügyi Tanácsadó Testületének alapítója, amelynek egyetlen célja az egészségügyi statisztikák felhasználása Izrael démonizálására. Harvard-előadásában világossá tette, hogy a probléma „lényege” és az izraeli-palesztin konfliktus „alapvető kérdése” az izraeli zsidók „alapvető rasszizmusa”.
Ez a nézet, miszerint Izrael politikája és magatartása az összes palesztin arab szenvedés forrása, visszaköszön az Egészségügyi Tanácsadó Testület egyik jelentésében.
„A katonai műveletek során elkövetett erőszak mind a férfiakat, mind a nőket érinti, de a nők gyakran egyedülálló kihívásokkal néznek szembe.” A jelentés szerint „azok a palesztin nők, akiknek férje közvetlen politikai erőszaknak volt kitéve, 47 százalékkal nagyobb valószínűséggel számoltak be a pszichológiai intimitás útján elkövetett erőszakról (IPV), 89 százalékkal nagyobb valószínűséggel fizikai IPV tapasztalatáról, és 2,2-szer valószínűbb, hogy tapasztaltak szexuális IPV-t.”
Ez a tanulmány természetesen soha nem vizsgálta a konfliktus izraeli férjekre és feleségekre gyakorolt hatását, ehelyett olyan palesztinai arab férjeket mutat be a palesztin területek megszállásának áldozatként, akik szexuális és fizikai erőszakot követtek el feleségük ellen.
A Közel-Kelet kulturális hagyományai, amelyek lehetővé teszik a férfiak számára, hogy teljes mértékben uralják a családtagokat, a nőket vagyontárgyként kezeljék, sőt „becsületgyilkosságokat” kövessenek el, amikor a nők megszégyenítik férfi családtagjaikat – ezt nem említi a jelentés. Az izraeli „megszállás” önmagában okozza az ilyen káros mentális egészségi állapotokat és a „párkapcsolati erőszakot” a palesztin házasságokban.
A jelentés ezen része tulajdonképpen úgy is összefoglalható: „A megszállás miatt megvertem a feleségemet” – fogalmaz provokatív esszéjében a szerző.
2018-ban a JVP Egészségügyi Tanácsa közleményt adott ki „Az egészségügy fegyverkezése” címmel, amelyben elítélte „az gázai lakosok számára az engedélyek megtagadásának, valamint a gyógyszerekhez és terápiákhoz való hozzáférés növekvő számát az izraeli kormány által”.
A Tanács persze nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Izrael fellépését a palesztinok új gyilkos technikája tette szükségessé, nevezetesen a Gázából Izraelbe indított robbanó léggömbök, melyek naponta átlagosan 12 tüzet okoztak – összesen 678-at – és több mint 6000 hektár erdőt és mezőgazdasági területet pusztított el. A JVP természetesen nem vonja felelősségre a gázai szociopatákat, akik ezeket az eszközöket arra használták, mert Izraelt károsítják és zsidókat gyilkolnának.
Ehelyett nem meglepő módon azt a következtetést vonta le, hogy Izrael maga volt a hibás az ellene folytatott terrorban, ugyanis „a léggömbök egy nagyobb betegség tünetei, kétmillió gázai bebörtönzése és humanitárius katasztrófa miatt.”
A palesztin arab ügy hívei elfogadták azt a tényt, hogy Izraelt nem fogják legyőzni a hagyományos háborús eszközeivel.
Ehelyett a zsidó állam ellenségei, a civil szervezetek, valamint a nyugati egyetemi és médiaelit ugyanolyan veszélyes taktikát kezdtek alkalmazni Izrael delegitimizálására és végül a kognitív háborúban történő elpusztítására.
Azzal, hogy régi módszereket vesznek elő a zsidók ellen, ahogyan azt a WHO és a JVP teszi, azt állítva, hogy társadalmi igazságosságot keresnek az elnyomottak számára, és gyűlöletüket egészségügyi kutatásként publikálják, a nemzetek zsidóját, Izraelt továbbra is azzal vádolják, hogy elősegíti a társadalmi káoszt, és pusztítja a nem-zsidókat.
Gusztustalan módszer ez a világ legrégebbi gyűlöletének ismételt felkorbácsolására, miszerint a zsidók még mindig gyilkosok, szadisták és embertelen módszereket alkalmaznak a nem-zsidókkal szemben. Ma ezek a nem-zsidók a palesztin arabok, akik véres terrorcselekményeket követnek el, a nemzetek zsidójának, Izraelnek régóta szenvedő áldozataiként.