Az orosz hadsereg égisze alatt megtartott nagyszabású nemzetközi hadgyakorlattal Oroszország bizonyítani igyekezett, hogy vezető játékos az eurázsiai geopolitikai játszmában, a Fekete-tenger térségében pedig egyeduralkodó.
Az ellenséges cirkálórakéták és pilóta nélküli repülőgépek elleni küzdelem állt a fókuszában a csaknem egyhetes, nagyszabású Kavkaz-2020 (Kaukázus-2020) fedőnevű nemzetközi hadgyakorlatnak, amelyet Oroszország déli részén, a Fekete- és a Kaszpi-tenger térségében tartottak.
Lassan már nem is számít meglepőnek, hogy az orosz hadsereggel együtt gyakorlatoztak a kínai katonák, de belarusz, örmény, mianmari és pakisztáni egységek is csatlakoztak hozzájuk, sőt szőr mentén ugyan, de Irán is belefolyt a manőverbe. (Hasonló hadgyakorlatokat egyébként minden évben tartanak, hogy az orosz katonai körzetek felkészültségét próbára tegyék, illetve fejlesszék.)
India idén az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, nyilván a Kínával fennálló vitája miatt.
„Jó alkalom nyílt arra, hogy békeidőben nagyszabású gyakorlatokat hajtsunk végre és megerősítsük az együttműködést, illetve kölcsönös megértést a katonáink között” – vélekedett Nyikolaj Pankov, az orosz hadügyminiszter helyettese.
A mintegy 80 ezer katonát megmozgató gyakorlaton orosz légvédelmi és haditengerészeti egységek is részt vettek, de az orosz rendkívüli helyzetek minisztériumának és a 2016-ban alapított, az orosz elnöknek, illetve nemzetbiztonsági tanácsnak közvetlenül alárendelt Orosz Nemzeti Gárdának a tagjai is. A katonák 250 harckocsit, 450 katonai járművet és 200 légvédelmi rendszert mozgattak meg.
Olekszandr Kacsura ukrán újságíró, a Magyarországon is megjelent Sorskönyv a frontról társszerzője nem lát nagy veszélyt a kínai-orosz közeledésben.
„A kínaiak nem fognak közös frontot alakítani Oroszországgal az Egyesült Államok ellenében. Kína számára a saját érdekei fontosak, mindenekelőtt területre van szüksége, amelyben Oroszország gazdag. Kína csak időleges szövetségesként használja Oroszországot, és soha nem fog megfeledkezni annak lehetőségéről, hogy elfoglalhatja a Távol-Keletet. Kína átveszi az orosz katonai tapasztalatokat ezeken a gyakorlatokon, de a két ország hadserege nem közeledik érdemben”
– fogalmazott az ukrán elemző a Neokohnnak.
Eközben a belarusz–lengyel határnál zajlott a Szláv Testvériség fedőnevű orosz-fehérorosz hadgyakorlat. Hivatalos közlések szerint a közös tréningen a két ország katonái a terrorelhárítást gyakorolták az orosz–belarusz unió határainak védelmére koncentrálva nyilvánvalóan demonstrálva, hogy a kétes körülmények között újraválasztott Lukasenka fehérorosz elnök a Kreml védelmét élvezi.
Ukrajnában 2014 óta különös éberséggel figyelik az orosz hadgyakorlatokat. A második legnagyobb egykori szovjet tagköztársaság ekkor tapasztalta meg a saját „bőrén”, hogy milyen az újjáéledő orosz nacionalizmus és Moszkva újonnan „kifejlesztett” asszertivitása, amelynek lényege, hogy a Kreml akár katonai eszközökkel is érvényt szerez vélt vagy valós érdekeinek. Ennek eredményeképp – mint ismert – Oroszország jogellenesen elcsatolta Ukrajnától a Krím félszigetet, és fegyverrel, pénzzel, katonákkal támogatja a kelet-ukrajnai szakadárokat, akik több mint 16 ezer négyzetkilométernyi területet tartanak ellenőrzésük alatt.
Ukrajna a Kavkaz-2020-ra válaszul szintén hadgyakorlatokat rendezett. Az ukrán elnök szerint ezek célja volt demonstrálni, hogy Kijev készen áll egy esetleges újabb orosz agresszió elhárítására.
„Ezek a gyakorlatok rendkívül fontosak, mert nem átlagos gyakorlatok. A valóságoshoz közeli körülmények között tartjuk meg őket, amelyek közel állnak egy lehetséges valódi háborúhoz. Az Egyesült Királyság és más NATO-partnereink is részt vesznek ezeken a gyakorlatokon, akik láthatják, hogy az ország keleti részén zajló háborúból sokat tanultunk. A mi srácaink a legmagasabb szinten teljesítenek” – jelentette ki Volodimir Zelenszkij.
Az ukrán és az amerikai különleges erők ráadásul külön is tréningeztek, ami kiváltotta Moszkva rosszallását. Szergej Rudszkoj vezérőrnagy, az orosz vezérkar műveleti főosztályának vezetője nehezményezte, hogy az Egyesült Államok és más NATO-tagállamok jelentősen megnövelték katonai tevékenységüket a Fekete-tenger térségében. Az oroszokat elsősorban az amerikai B-52-es nehézbombázók „őrjáratai”, illetve az amerikai felderítő gépek zavarják. „Az Egyesült Államokat és NATO-szövetségeseit fogja terhelni a teljes felelősség a térségbeli helyzet esetleges eszkalálódásáért” – fogalmazott Rudszkoj elterelve a figyelmet arról, hogy az orosz hadgyakorlat is kiterjedt a Fekete-tengerre, illetve a Krím félszigetre.
A vezérőrnagy kijelentése jól rávilágít arra, hogy Oroszország a Fekete-tenger térségének egyeduralkodójaként definiálja magát (amihez persze nemcsak Ukrajnának, hanem Törökországnak, sőt a szintén NATO-tag Romániának és Bulgáriának is lehet egy-két szava), fő céljának pedig a nyugati katonai szövetség terjeszkedésének megakadályozását tartja, miközben egyre inkább Nyugat-ellenes „védőbástyaként” pozicionálja magát.
A NATO azonban, amely deklaráltan védelmi jellegű szervezet, elsősorban nem katonai fenyegetést jelent a Kremlre nézve, hanem azt a veszélyt, hogy Oroszország határainál, az egykori szovjet térségben demokratikus, Nyugat-barát országok jönnek létre, ahol valódi választásokon rendszeres időközönként le lehet váltani a regnáló hatalmat, ahol jobbára működik a hatalom ellenőrzésének, illetve ellensúlyozásának szisztémája, ahol nem fojtják el a korrupció elleni küzdelemre, a hatalom átlátható működésére és elszámoltathatóságára, a kormányzás hatékonnyá tételére irányuló népakaratot.
Mindez szöges ellentéte az „orosz világnak”, ahogyan az Oroszországban jelenleg dívó korrupt, oligarchikus, autoriter, militarista rendszert sokan nevezik, amely a Krímben például az őshonos tatárok súlyos elnyomásában és vélhetően atomfegyverek telepítésében nyilvánul meg.
Ezért figyelték sokan aggodalommal a napokban lezajlott dél-oroszországi hadgyakorlatot. Egyes elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy a Krímben kialakult súlyos vízhiányt Oroszország esetleg háborúval „orvosolhatja”, erre készülhetett a gyakorlattal. Emlékeztettek arra is, hogy a 2014-es ukrajnai orosz inváziót előre meg nem hirdetett „hadgyakorlatként” beállított orosz csapatfelvonulás előzte meg az ukrán határnál.
Az ukrán kormány 2014-ben zárta le az Észak-krími-csatornát, amely a Dnyeper folyóból szállított vizet a félszigetre. Mint Olekszandr Kacsura a Neokohnnak mondta:
„Kijev nem akarja ellátni vízzel az orosz megszálló csapatokat a Krímben. Víz nélkül Oroszország nem tudja megerősíteni a megszálló hadtesteket, így a Krímet csak átrakodó bázisként használhatja, a nagyobb csapatokat Krasznodarban kell állomásoztatnia.”
A vízhiány pótlására Oroszország mesterséges esőkeltéssel próbálkozik – egyelőre hiába. A helyzet sürgető, mivel a Krím megszállása óta mintegy 250 ezer oroszt telepítettek be a területre, hogy minél gyorsabban megváltoztassák a terület etnikai összetételét, és az ukránok, illetve tatárok minél inkább kisebbségbe kerüljenek (lásd még eloroszosítás), így a lakosságnak növekszik a vízigénye, miközben a rossz időjárási körülmények miatt krónikus a szárazság.
„Sajnos továbbra is megvan a veszélye annak, hogy Oroszország a Krím felől támadást intéz Ukrajna ellen, sőt ez a veszély nagyon nagy. Oroszországnak nincs más forgatókönyve, mint az erőszak annak érdekében, hogy ellássa a Krímet vízzel. Mihelyt a nemzetközi közösség elveszti az éberségét, Oroszország bizonyosan megpróbálja majd kihasználni a helyzetet, ahogyan már a múltban is megtörtént a Krímmel”
– mondta a 2014-es egyoldalú elcsatolásra utalva a Neokohnnak Olekszandr Kacsura, aki szerint ezért „Ukrajna felkészül területének védelmére és egy lehetséges támadás visszaverésére. Kijevnek nincs is más lehetősége”.
