A zsidó újév szokásai hűen tükrözik az ünnep mondanivalóját, mely — ellentétben a világi újévvel, amely az önfeledt ünneplésre helyezi a hangsúlyt — sokkal inkább az önvizsgálatról, tetteink és viselkedésünk értékeléséről szól.
Nem tervezhetünk és nem építhetünk jövőt anélkül, hogy tanulnánk a múlt hibáiból és őszintén szembe néznénk korábbi önmagunkkal.
Ez a fajta önvizsgálat és jobbító szándék szimbolikusan ugyan már egy hónappal ros hásáná, a zsidó újév előtt elkezdődött, az ünnepet megelőző szombat kimenetele után, ha szabad így fogalmaznom, magasabb fokozatra kapcsol.
Közeledik a nap, amikor minden teremtmény Isten színe elé járul, akár tud róla, akár nem, a Teremtő pedig számba vesz mindannyiunkat és ítélkezik jövőnk felett.
Egy ilyen fontos találkozóra helyes, ha felkészülten érkezünk. Ezért a ros hásánát megelőző szombat estétől kezdődően minden hajnalban bűnbánó imákat mondunk.
E bűnbánó könyörgések, héber nevükön szlichot, jellemzően a korai középkorban született versekből állnak, központi elemük azonban az a mózesi könyörgés, melyet a zsidó nép vezetője mondott Isten színe előtt, esdekelve a népért az aranyborjú bűne miatt.
„Az Örökkévaló pedig leszállt a felhőben és megállt ott nála és kiáltotta az Örökkévaló nevét. És elvonult az Örökkévaló előtte és kiáltotta: Az Örökkévaló, az Örökkévaló, irgalmas és könyörületes Isten, hosszantűrő, bő kegyelmű és igazságú! Megőrzi a szeretetet ezeríziglen, megbocsát bűnt, elpártolást és vétket, de büntetlenül sem hagy; megbünteti az atyák vétkét a fiakban és a fiak fiaiban, harmadíziglen és negyedíziglen.” (2Mózes 34:5-7)
A zsidó hagyomány szerint Mózes imája úgy nyitja meg az égi könyörület kapuit, ahogy a helyes számkombináció a széfet, a komolyan átgondolt és áhítatos könyörgés imáinkat egyenesen az Égi Trónus elé repíti.
A midrás egy történetet mesél a szlichot imák fontosságáról:
„Mikor Dávid király prófécia képességével előre látta a jeruzsálemi Szentély majdani pusztulását, azon aggódott, vajon a bűnbe esett zsidó nép miként lesz képes a bűnbánatra és ebből következően a bűnbocsánatra.
Isten szólt Dávidnak: ’mindenkor, ha a zsidó nép bűnbe esik, gyűljenek elém teljes egységgel. Közösen bánják meg bűneiket, mondjanak szlichot könyörgéseket, én pedig meghallgatom imáikat’.”
Szokás az első szlichot könyörgést a ros hásáná előtti szombat kimenetelének estéjén az éjszaka közepén (idén ez most szombat éjszaka 00:40 perckor van) mondani, majd az ezt követő napokon a kora reggeli órákban, a reggeli ima előtt. Egyes közösségekben ros hásáná és jom kipur közti ún. tíz bűnbánó napon is mondanak szlichotot, chábád lubavicsi szokás szerint a ros hásánát követő reggelen, Gedalja böjtnapján mondunk ilyen könyörgéseket utoljára.
