Izrael ultraortodox lakosai örülnek, hogy Ja’akov Licman, a korábbi egészségügyi miniszter, immár az építkezés- és lakásügyek minisztere. A lakáshiány fontos helyet foglal el a hárédi közösség feladatlistáján – írja Shlomit Shahino-Kesler, a Haredi Institute for Public Affairs kutatási vezetője véleménycikkében.
A hárédi lakosság lakhatásáról szóló stratégiai terv, melyet a kormány 2016-ban fogadott el, azt jósolta, hogy 2016 és 2035 között a hárédi lakosságnak 200 ezer további lakásra lesz szüksége. Előreláthatólag az állam a cél felét fogja csak teljesíteni. Licman – véli Shahino-Kesler – „bizonyosan” nagy energiát fektet majd bele, hogy promotálja az építkezéseket a hárédi közösség számára.
„És mi van a nem-hárédi lakossággal? Féljenek-e a szekuláris izraeliek azért, mert az építkezési miniszter a hárédi lakosság igényeire fókuszál? Esetleg magukra fogja hagyni őket? Éppen ellenkezőleg”.
A szerző szerint már a koronavírus-járvány előtt is „kölcsönös gyanakvás” jellemezte a két közösség kapcsolatát: főleg az idősödő, szekuláris negyedekben költöztek ki az idős lakosok, akiknek helyét relatíve olcsó lakásokat kereső fiatal hárédi családok vették át.
Ez a küzdelem „nulla összegű játszmaként” tűnhet a versengésben részt vevők számára. „Mikor hárédi családok költöznek egy negyedbe, a negyedet rövidesen elhagyják a szekuláris családok, és az átmeneti időszak során a parkok és iskolák felett nyilvános harcra kerül sor”. Cserébe a szekulárisok győzelemként tekintenek arra, ha bizonyos dolgok használatát megtagadhatják a hárédiktól.
A megoldás a szerző szerint nem a létező lakóterületek feletti kulturális harc, hanem az, hogy további lakónegyedeket létesítenek, és hogy azokat megfelelően osztják el.
„Ha a megoldást csak a piaci erőkre bíznánk, az kárt okozna a hárédik számára elérhető egyetlen megoldásnak, továbbá növelni a szekuláris társadalom azon érzését, hogy »kilakják« őket. Ezen felül elszalasztaná a lehetőséget, amit a tervezés és elhelyezés politikája jelentene a hárédi negyedek terjedésének”.
A hárédi lakosság lakhatásáról szóló stratégiai terv a 2016-2045-ös időszakra, mely a Haredi Institute for Public Affairs és az építésügyi minisztérium közös kezdeményezése, külön hárédi negyedeket képzel el a vegyes városokban, és további lakóterületek létrehozását a munkahelyek közelében – mindezt azzal a feltételezéssel, hogy ez növelni fogja a hárédi lakosság részvételét a munkapiacon, és csökkeni az állam költségeit. A megfelelő tervezés a szerző szerint csökkentené a feszültséget a különböző társadalmi csoportok között a nyilvános terek használata kapcsán – zárja cikkét a szerző.
