1915 április 24-én vérszomjas török halálbrigádok indultak, hogy mintegy másfél millió férfit, nőt és gyermeket irgalom és sajnálkozás nélkül irtsanak ki politikai okokból.
Adolf Hitler munkája a tömeges népirtás területén, ha számszerűleg eredményesebb volt is, lassú és vontatott ahhoz a halálos gyorsasághoz képest, ahogyan az ifjútörökök megszabadultak gyanútlan és hűséges örmény alattvalóiktól. Vérszomjas halálbrigádok indultak, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket irgalom és sajnálkozás nélkül irtsanak ki — írja a Rubikon történelmi portál.
Az örmény genocídiumra széles körben tekintenek úgy, mint az egyik első modern, szisztematikus népirtásra. A török megsemmisítési akciót a mai napig legalább huszonnégy ország ismerte el hivatalosan népirtásnak. A halottak számát a különböző becslések 500 ezer és 1,5 millió fő közé teszik.
Magyarország nem ismeri el a történteket népirtásnak, ahogy Törökország kormánya is határozottan visszautasítja, hogy az eseményeket genocídiumként könyveljék el.
A korabeli nemzetközi tiltakozás hatására a török hatóságok a népirtás értelmi szerzőit bíróság elé állították, azonban a büntetések többsége elől a vádlottak elmenekültek.
1914 novemberében az Oszmán Birodalom belépett az első világháborúba a központi hatalmak oldalán. Enver pasa, a hadügyminiszter egy katasztrófával végződő hadjáratot indított az orosz csapatok ellen azzal a céllal, hogy elfoglalja Baku városát. A török csapatokat a sarıkamışi csatában felmorzsolták, sok katona pedig a visszavonulás során halálra fagyott.
Isztambulba visszatérve Enver pasa jórészt az azon a vidéken élő örményeket hibáztatta a tragédiáért, mert azok az oroszok pártjára álltak. Emellett az oszmán hatóságok elindítottak egy propaganda-hadjáratot, amely úgy állította be az örményeket, mint akik veszélyeztetik az ország biztonságát.
1915. április 24-e éjjelén az oszmán kormány összegyűjtött és bebörtönzött körülbelül kétszázötven örmény értelmiségit, majd még aznap éjjel valamennyiüket kivégezték. Ezt a dátumot tekintik az örmény genocídium kezdetének.
Az örmények tulajdonának lefoglalása és a törvény kihirdetését követő tömegmészárlások óriási felháborodást váltottak ki a nyugati világ nagy részén.
A törökök ellen harcoló antanthatalmak 1915. május 24-i deklarációjukban így fogadkoztak:
„Törökország emberiség és civilizáció ellenes új bűnére tekintettel a Szövetséges Hatalmak nyilvánosan értesítik a Török Portát, hogy a mészárlásokban résztvevő hivatalos személyeket személyileg fogják felelőssé tenni.”
Amikor az első hírek megérkeztek a mészárlásról, a világsajtó és a nemzetközi közvélemény rengeteget foglalkozott az üggyel. Tiltakozott XV. Benedek pápa, a New York-i Stephen Wise főrabbi. A New York Times rövid idő alatt 145 cikket közölt a témával kapcsolatban. Winston Churchill, a későbbi brit miniszterelnök így fogalmazott: „Nincs kétség, hogy ezt a bűnt politikai okokból tervezték meg és hajtották végre.”
Az USA török nagykövete, Henry Morgenthau a következőképpen foglalta össze véleményét:
„Meg vagyok győződve, hogy az egész emberiség történelmében nincs még egy ilyen szörnyű epizód. A múlt hatalmas mészárlásai és üldöztetési az örmény faj 1915-ös szenvedéseihez képest jelentéktelennek tűnnek.”
— számol be erről a Konfliktuskutató portál.
Yehuda Bauer, a Héber Egyetem tanára szavai szerint az örmény genocídium a legközelebbi párhuzam a holokauszttal, mindazonáltal felhívja a figyelmet több kulcsfontosságú különbségre a holokauszt és az örmény genocídium között, különösen a kiváltó okaikat tekintve:
„A nácik a zsidókban látták a világtörténelem központi problémáját. Ennek megoldásától függött az emberiség jövője. Amíg a nemzetközi zsidóságot le nem győzik, az emberi civilizációnak nincs esélye a túlélésre. A zsidókkal szembeni magatartás már-már vallásos jelleget öltött. Az örmények esetében nem volt ilyen motiváció; az örményeket hatalmi-politikai okok miatt akarták megsemmisíteni, és csak Törökországban. (…)”
„A holokauszt és az örmények lemészárlása közötti különbségek kevésbé jelentősek, mint a hasonlóságok − és ha az örmény népirtást nem is tekintjük holokausztnak abban a szélsőséges formában, mint a zsidókkal szembenit, kétség nélkül ez áll hozzá a legközelebb.”
