1946 óta több, a váci holokauszt történetével foglalkozó tanulmány vagy újságcikk is meggyőződéssel és kritika nélkül állította, hogy Endre László alispán a német megszállást követő harmadik naptól gettót állíttatott fel itt.
Ez viszont azt jelentené volna, hogy a magyarországi zsidók gettósításának kezdete 1944. április 16. helyett 1944. március 22. Még a 2007-ben kiadott holokauszt földrajzi enciklopédia is ezt állította: “Vácott az akkor még Pest vármegyei alispánként működő Endre László utasítására már a német megszállást követő napokban összeköltöztették a zsidókat, lakásaik nagy részét pedig bombakárosultak számára utalták ki.”
Vácon már a középkorban is éltek zsidók. Az újkortól kezdve igen jelentős hatást gyakoroltak a kereskedelmi, a kulturális és a gazdasági életre. 1941-ben a városban 1854 (8,4 %) izraelita és 68 (0.3 %) keresztény zsidó élt. 1944-ben két hitközség működött a városban, az Eötvös téri és a Szt. István téri. A német megszállás után 1944. április 12-én a helyi rendőrség 80, jórészt zsidó származású embert letartóztatott és Kistarcsára internált.
A városban 1944. május 17-én alakult meg a zsidó tanács. Tagjai voltak: dr. Neumann Adolf hitközségi elnök, Pollák Fülöp rabbi, Stamberger Rezső gyáros, Hirschfeld Adolf és Henrik kereskedők, Oberländer Endre mérnök és Kohn Lajos ügyvéd. A gettósítás az előírásoknak megfelelően 1944. május 22. és 30. között zajlott le.
A Váci járás (Acsa, Alag, Alsógöd, Dunakeszi, Felsőgöd, Fót, Kisnémedi, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Sződ, Vácbottyán, Váceges, Váchartyán, Váckisújfalu, Vácrátót, Veresegyház) zsidóságát is Vácra szállították. A főszolgabírói összeírás szerint a járásban összesen 623 zsidót tartottak számon, ám közülük csak 188 fő érkezett a gettóba. Így itt is felmerül a kérdés az 1941-es népszámlálási adatok helyessége kapcsán, hiszen ez a nagyobb szám gyakorlatilag ugyanaz, mint a főszolgabírói létszám. Bár egy másik forrás, a váci Zsidó Tanács jelentése szerint 650 fő érkezett a járásból, ami viszont túlzásnak tűnik.
A váci gettó épületei: 72 lakóházat, két iskolát és két imaházat jelentettek. A Cházár András, a Csáky, az Eötvös a Pannónia, a Szarvas, a Szent János, a Széchenyi, a Törpe utcák, valamint a Szent István és az Eötvös terek alkották a kijelölt területet. Karay Kálmán polgármester jelentése szerint zavart és tiltakozást nem okozott a váci lakosság körében a gettó létesítése, és mintegy 250 lakóingatlan szabadult fel a zsidók kiköltöztetésével. Az 1701 váci és 188 járásból érkező zsidónak a gettó kezdetben, talán, túlságosan is nyílt volt. Egy váci zsidó túlélő nő így emlékezett vissza:
„Vácott három utcát (sic!) jelöltek ki a gettó számára. Két napon belül kellett az összeköltözést befejezni. Elég tágas volt a hely. Egyáltalában nem vették szigorúan az őrizetet, piacra jártunk ki és bárhová kimehettünk. Mindenki maga főzött.”
Erre enged következtetni az is, hogy az 1944. június eleji képviselőtestületi ülésen foglalkoztak a gettó témájával, és felmerült, hogy lakossági panaszok érkeztek ennek kapcsán. Így a gettó a hónap utolsó két hetében már zártabb lett, de természetesen a bevásárlásokat továbbra is lehetett intézni, meghatározott időben. A gettóban tartózkodókról pontos listát 1944. június 12. után a zsidó tanács készített. A gettó épületeiben június 16-tól az áramszolgáltatást megvonták.
1944. június 28-án megkezdődött a deportálás előkészítése. A váci m. kir. csendőrőrs csendőrei minden zsidó személyt a gettó egy utcájára terelt, majd a helyi sportpályára vitték őket, ott zajlott le a testüregi motozás. Az esős éjszakát fedél nélkül kellett tölteniük. Egy nő így beszélt erről később:
„…este megjelentek a csendőrök, körülzárták a gettót és azt mondták, hogy írják össze mindenkinek a nevét és a létszámról csináljanak listát, mert névsorolvasás lesz. Mi ezt meg is csináltuk, 1/2 óra múlva jött egy csendőrőrmester, felolvasta mindenkinek a nevét. Megkérdeztük, hogy deportálnak-e. De ő azt mondta, hogy csak házkutatás lesz. Reggel megjelentek a csendőrök és a legdurvábban, brutálisan bántak el velünk. Azt mondták, hogy csomagoljunk, 50 kilós terhet vihetünk, 1/2 óra múlva megyünk. Az anyósom teljesen béna volt, kértem, hogy adjanak kocsifélét a számára. Azt válaszolták, hogy vegyem a hátamra. Kivittek a football pályára, ott a holmink felét elszedték és levetkőztettek anyaszült meztelenre, aztán hivatásos motozónők vizsgáltak meg. Ezek és a nyilasok vették el a holmijainkat. Nemcsak az értékeinket tartották meg, de az élelmiszereink felét is. Aztán bevagoníroztak és elvittek Monorra.”
Június 29-én a váci gettó zsidóságát a monori gyűjtőtáborba szállították. 17 konvertita maradt Vácott, és még 6 főt hazaengedett a magyar-német vegyes (igazoltató) bizottság a gyűjtőtáborból. A többi váci zsidót Monorról 1944. július 6. és 8. között Auschwitz-Birkenauba deportálták.
A háború után a hazatérő túlélők újjáalakították hitközségüket, amelynek kötelékébe 1949-ben 181 fő tartozott. A következő évtizedek során az elhalálozások és elvándorlások miatt a létszám fokozatosan apadt, majd a hitközség egy időre megszűnt, majd újjáalakult. Ők 1550 váci zsidó áldozatot tartanak számon.
A váci zsidók kálváriája kapcsán általában egy régi, 1946-os kéziratra hivatkoztak a szakirodalmat összeállító szerzők. Itt pedig van egy komoly félreértés.
A levéltári források szerint a váci polgármester túlreagálva Endre alispán egy értekezleten elmondott tájékoztatóját, a váci zsidó lakosság összeköltöztetésére hívta fel a helyi zsidó tanács figyelmét. A kézirat összeállítója, dr. Kéri (Kohn) Lajos, zsidó tanács tagja erre emlékezhetett, illetve rosszul értelmezett egy korabeli, 1944. március végi újságcikket.
A Váci Hírlap 1944. március végén közölt egy interjút Endre László alispánnal, akiről a cikkírója izgatott hangnemben harangozta be, hogy a közismerten zsidóellenes köztisztviselőnél már garmadában állnak az előkészítés alatt álló korlátozó intézkedések. Ekkor valóban említésre került, hogy az országban, meg persze Vácott is, fel fognak szabadulni lakások, házak, mert a zsidókat egy helyre tömörítik majd. Ám a cikk 1944. március 29-én jelent meg, és nem a váci gettó márciusi létrehozását taglalta, hanem egy leendő országos összetömörítés tényét vetette fel. Valószínűleg a szerző ezt a cikket értette félre, és még a dátumra is rosszul hivatkozott.
Sajnálatos tény, hogy több helytörténeti és holokauszt szakirodalmi mű is ellenőrzés nélkül átvette a túlzó vagy félreértelmezett állítást.
Frissítés (2020. szeptember 13.): A cikk frissítésre került, pontosítva egy adatot Endre tájékoztatója kapcsán, illetve Kéri Lajos nevét.
A szerző a Clio Intézet történésze