96 évesen érte a halál a modern építészetelmélet egyik legnagyobb alakját.
Friedman elsősorban zseniális, vizionáriusnak tartott elméletalkotó volt, aki futurisztikus terveket rajzolt, munkássága valahol a modern képzőművészet és az építészet határán helyezkedett el, miközben ténylegesen nagyon kevés munkája épült meg. Ez azonban egyáltalán nem zavarta — írja az Index.
Friedman János 1923. június 5-én született Budapesten jómódú zsidó családban, apja jogász volt. Gimnazistaként olyan neves tudósok előadásait hallgatta, mint Kerényi Károly klasszikus-filológus és az 1941 tavaszán Budapestre látogató Werner Heisenberg fizikus. A zsidótörvények miatt a Műegyetemre már nem iratkozhatott be, de a dékán, Kotsis Iván annyira tehetségesnek tartotta, hogy megengedte, hogy vendéghallgatóként bejárjon az előadásokra 1943-tól. Az 1944 márciusi német megszállás véget vetett Friedman addig viszonylag biztonságos és békés életének. Bujkálnia kellett, és csatlakozott egy cionista ellenálló csoporthoz. Ekkoriban vette fel a héber Yona nevet, és rajztehetségét kamatoztatva menleveleket hamisított. 1944 októberében valaki besúgta, és a Gestapo letartóztatta, de talán pont ennek köszönhetően úszta meg, hogy Auschwitzba deportálják, ugyanis a németek politikai fogolyként átadták a magyar rendőrségnek, akik hamarosan szabadon engedték. Túlélte Budapest ostromát, de 1945 tavaszán hátat fordított szülőhazájának, amellyel évtizedekre megszakadt minden kapcsolata. Yona Friedman ennek ellenére soha nem felejtett el magyarul, és nagyon örült, amikor 2011-ben végre kiállítása lehetett Budapesten a Ludwig Múzeumban.
Fiatal cionistaként Palesztinát választotta, de az alija előtt még tizenegy hónapot kellett várakoznia egy bukaresti menekülttáborban. Ezek az élmények, a szétlőtt Budapest és a menekültlét egy életre meghatározták a gondolkodását, később azt mondta, egész munkássága a második világháborúból nőtt ki. Ebben az időben kezdte el foglalkoztatni a mobil építészet gondolata:
hogyan lehetne olcsón, egyszerűen, nagy építkezések nélkül ideiglenesen fedelet biztosítani sok embernek.
1946 tavaszán végre elhajózhatott Palesztinába egy holokauszttúlélőket szállító hajón, és más magyar kivándorlókkal együtt egy kibucban telepedett le, de ezt fél évvel később otthagyta, mert végre beiratkozhatott a haifai Technion Egyetem építészeti képzésére. Kotsis Iván a távolból is segítette: igazolásával rögtön harmadévesként kezdhette meg a tanulmányait. 1948-ban részt vett a függetlenségi háborúban az izraeli hadsereg mérnökkari tisztjeként, egy évvel később pedig lediplomázott, és megnősült (a házasság azonban csak négy évig tartott). Ekkor utazott el először Nyugat-Európába, ahol végigjárta a háborúból lábadozó kontinens legnagyobb városait. 1950-től 1954-ig az új izraeli telepek erődítményein dolgozott katonai tanácsadóként, és magánpraxist is folytatott, főként lakóházakat tervezett a korszak divatos nemzetközi modern stílusában (mint ekkoriban annyian, számára is Le Corbusier jelentette a mintát).
A teljes cikk itt olvasható.