Primo Levi olasz író megjárta Auschwitz poklát és több könyvet írt a holokausztról, majd barátai és a világ megdöbbenésére 1987-ben öngyilkos lett – írja a Magyar Narancs.
Mikor 1987-ben Primo Levi leugrott a harmadik emeletről, a barátai nem akarták elhinni, hogy öngyilkos lett. Azt mondták, hogy nem lehet, hogy a világéletében pozitív ember önként ment a halálba.
Sokan úgy ítélték, hogy a túlélőket sújtó „Auschwitz-szindróma” okozta az író halálát, hogy négy évtized után sem bírta feldolgozni, ő életben maradt, miközben milliók elvesztek.
Primo Levi életművéről a Magyar Narancs készített összeállítást.
Az író életművét kétféleképpen szokták értelmezni. Sokan elsősorban a túlélőt látják benne, aki dokumentarista stílusban leírta a saját tapasztalatait. Mások viszont szépirodalomnak tartják a műveit, aminek külön értéke az, hogy valós tényeken alapszik.
Levi saját magát egy egyszerű szemtanúnak tartotta, aki vegyészmérnök létére úgy döntött le kell írnia azt, ami vele történt. S valóban, első művei sikertelenek voltak, így harminc éven át egy festékgyárban dolgozott.
Primo Levi egy elvilágiasodott torinói zsidó családból származott, és saját elmondása szerint „Auschwitzban lett zsidó”. A férfi egész életét ugyanabban a lakásban élte le, először szüleivel, majd saját családjával.
Fontosnak tartotta, hogy a holokausztról szóló könyvei letisztultak legyenek, ne legyen bennünk semmi művi, ami elferdíthetné a lényeget.
A szerző írt tudományos-fantasztikus regényeket, sőt még kémiai témájú kötetei is megjelentek.
Levi számára elsődleges volt, hogy az olaszok megértsék és átérezzék a könyveit, ezért igyekezett párhuzamot vonni a korai keresztények szenvedései és a holokauszt között. Ez a tudatosság több művében is megjelenik. Az olasz irodalomtudósok sokszor nevezik őt „a modern idők Dantéjának”.
Könyveiben valóban sokszor utal Dantéra. A lágerek „Arbeit macht frei” jelmondatát Dante poklának feliratával a „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” hasonlította össze az író.
Levi úgy hitte, hogy a túléléshez nem pusztán szerencsére, hanem egyfajta kiválasztottságra is szükség volt. Abból a 650 fős transzportból, amiből ő érkezett csak húszan tértek haza. Ő annak köszönhette a túlélést, hogy vegyész szakmája miatt életben hagyták.
Leghíresebb művei az Ember ez? és a Fegyvernyugvás, amelyekben egyszerre van jelen egy erős optimizmus és a túléléssel járó borzalmak feldolgozhatatlansága. Levi kötelességének tartotta, hogy beszámoljon Auschwitz pokláról, missziójának tartotta a tanúságtételt. A pokol krónikását végül nem hagyták nyugodni a múlt démonjai és 42 évvel szabadulása után leugrott lakása harmadik emeletéről. Primo Levi túlélte „az emberi civilizáció végét”, de a megmagyarázhatatlan folytatásnak végül önként vetett véget.
A Magyar Narancs írását itt olvashatja el.