Muhammad édesanyja zsidó, édesapja izraeli palesztin, aki 6 hónapos korában Gázába vitte a gyereket. Muhammad majd’ 30 éves volt, mikor édesanyja kiderítette hollétét és fel tudta venni vele a kapcsolatot. A múlt hétvégén azonban már izraeli állampolgárként lépett Izraelbe, a Jad Leachim szervezet közreműködésével. A megható történetről az izraeli 12-es hírcsatorna számolt be.
Közel 30 éve annak, hogy Rina (nem valós név) beleszeretett egy palesztinba és gyermeket szült neki. Hat hónappal később a férfi a gyerekkel együtt Gázába ment, nem hagyva semmilyen nyomot maguk után.
Azóta Muhammad (nem valós név) a Gázai-övezet északi részén élt, azonban a múlt hét végén minden megváltozott. Muhammad átkelt a határon és izraeli állampolgár lett.
Rina mintegy két és fél évvel ezelőtt szerzett tudomást gyereke hollétéről és felvette a kapcsolatot a Jád Leachim szervezettel, amelynek a fő tevékenységi köre olyan zsidó nők kimentése, akik arab férfihez mentek feleségül, azonban valamilyen okból ki akarnak menekülni házasságukból, de erre a férj nem ad lehetőséget.
„Rina nem hitt abban, hogy ez lehetséges. A szomszédai biztatták, ezért két kézzel ragadtuk meg az alkalmat”
– mondja a szervezet képviselője. „A végén sikerült felvenni a kapcsolatot a fiatalemberrel. Nem volt könnyű beazonosítani, hogy valóban ő-e az, akit keresünk”.
„Az első alkalommal, amikor telefonon beszéltünk, azt mondta nekem, hogy ő az anyám. Megkértem nagybátyámat, hogy beszéljen vele, hogy tényleg ő-e az. Két és fél év alatt többször beszéltünk, megtanultam héberül is”
– meséli Muhammad, aki elmondta, hogy Gázában nem diszkriminálták azért, mert izraeli zsidó az édesanyja.
„Gázában drukkoltak nekem, mert Izraelben megbecsülik az embereket és az életet”
– teszi hozzá.
Amióta kiderült, hogy valóban az elrabolt fiúról van szó, Muhammad kapcsolata anyjával egyre szorosabbá vált. „Anya mindig aggódott értem, amikor Gázát bombázták izraeli gépek. Mindig mondta, hogy ne menjek az utcára és vigyázzak magamra” – emlékszik vissza a fiatalember.
Az ún. Visszatérési törvény segítségével sikerült a lehetetlen, és Muhammad Gázából Izraelbe ért.
„Nagyon izgatott vagyok, soha még csak remélni sem mertem, hogy eljöhet ez a nap”
– meséli Rina könnyekkel küszködve.
„Vannak Gázában olyanok, akik irigykedtek, amikor meghallották, hogy Izraelbe megyek” – meséli Muhammad,
„Izraelben ugyanis van értéke az életnek, az embereknek, a munkának. Gáza olyan mint egy börtön. Izrael a legjobb ország a Közel-Keleten. Mindenki itt akar élni”.
Most, hogy Muhammad végre Izraelben van, együtt él édesanyjával. Már várja a munkalehetőség és komoly tervei vannak a jövőjét illetően.
„Szeretném, ha dolgozna és itt házasodna meg” – mondja Rina, Muhammad pedig hozzáteszi: „Teljességgel akarom megélni az ittlétemet. Havat is akarok látni, mert olyat eddig még nem láttam”.