Bár veleszületett tulajdonságaink nagyban határozzák meg személyiségünket, a később bennünket ért hatásokat nagyban határozhatják meg, milyen emberekké válunk.
Jack és Oskar, egypetéjű ikerpár, mégis teljesen eltérő életpályát tudhatnak maguk mögött.
Az 1933-ban, Trinidadban született testvérpár 6 hónapos volt, mikor szüleik elváltak. Oskar Németországba került katolikus édesanyjával, Jack zsidó származású apjával maradt. Oskar a nácik hatalomra kerülése alatt nőtt fel, iskolai tanárait az akkor megszokott “Heil Hitler” köszöntéssel üdvözölte, később a Hitlerjugend tagja lett.
Mindeközben Jack mindig zsidóként tekintett magára, de ennek fontosságát csak 15 éves kora körül kezdte érzékelni, mikor nagynénjéhez költözött Venezuelába. Apja nővére, egyedüli volt a családban, aki túlélte a Holokausztot, Dachauból szabadult.
Nagynénje unszolására Jack 16 évesen Izraelbe költözött és csatlakozott az izraeli haditengerészethez, ahol viszonylag gyorsan tiszti rangig vitte. 1954-ben Jack Németországba látogatott, hogy rég nem látott testvérével találkozzon. 21 évesek voltak ekkor.
Nancy Segal nemrég megjelent könyvében számol be a nem-mindennapi ikerpár történetéről. Oskar és Jack úgy tekintettek egymásra, első találkozásukkor, mint két idegen, annak ellenére, hogy külsőleg nagyban hasonlítottak egymásra.
Bár küllemük nagyon is egyforma, neveltetésük merőben különböző volt. Oskar, látva testvére izraeli haditengerészeti csomagját, azt tanácsolta Jacknek, mondja azt mindenkinek, hogy Amerikából érkezett.
Elég annyi hozzá, hogy a találkozás nem sikerült túl jól. Az egyik testvér, aki büszke zsidóként az izraeli hadseregben szolgált, a másik, akit ifjúsági mozgalmában a zsidógyűlöletre tanítottak. Nyelvi különbségeik miatt kommunikálni sem igen tudtak egymással. Találkozásuk végeztével barátságosan kezet fogtak egymással, Jack pedig tovább állt San Diego irányába, ahol élete végéig élt.
1979-ben Jack egy tanulmányt olvasott, mely a születés és a neveltetés közti determinációról szólt, megkereste testvérét, hogy volna e kedve részt venni a kutatásban azt remélve, hogy ezzel, 25 év után, talán felmelegedhet a köztük lévő meglehetősen hűvös viszony.
Minneapolisban találkoztak a repülőtéren ahol megdöbbenve tapasztalták, hogy pont egyformán vannak felöltözve. Fehér sportzakó, hasonló ing, vékonykeretes szemüveg. A tanulmány alatt rádöbbentek, hogy mennyire is hasonlítanak egymásra. Mindketten makacsok, arrogánsak és dúl bennük a versenyszellem. Mindketten hátulról kezdik olvasni a könyveket, rém hangosan tüsszögnek, egyforma a járásuk.
Mégis, mindennek ellenére rendkívül különbözők. Nem értenek például egyet politikai kérdésekben, így Izrael dolgában sem, vagy a második világháború felelőseinek megítélésben.
Az ikrekről készült BBC dokumentumfilm bemutatja, hogy, bár mindketten törekedtek a jó viszony kialakítására, valahogy mindig olyan témába ütköztek, melyben nem tudtak egyetérteni. Jack néhány évvel később, 82 éves korában meghalt, Oskar 1997-ben hunyt el.
A bibliai ikerpárhoz, Jákobhoz és Ézsauhoz hasonlóan Jack és Oskár DNS-e hasonló ugyan, mégis két merőben más emberré váltak.
A bibliai ikerpárból Jákob a zsidó nép atyjává vált, Ézsau pedig a Biblia egyik leggonoszabb figurája.
Ézsau héber neve Éiszáv, ami az “aszui” szóból származik és azt jelenti “befejezett, teljes”. Elsődleges értelmezés szerint ez Ézsau küllemére utal. Szőrös, maszkulin forma, már gyerekkorában is kifejlett felnőttnek látszott.
Ugyanakkor Ézsau neve nem csak a külsejére való utalás. Ézsau magára is “kész emberként” tekintett. Nem munkálkodott benne semmiféle ambíció a növekedésre, a fejlődésre. Ezért utal rá a Biblia úgy, hogy “aki ól vadászott, a mező embere.” Egyszerű, kétkezi ember, primitív a maga módján, aki a természet szülötte.
Jákob neve ezzel szemben ennek tökéletes ellentettje. Jákob nevét a héber “éikev” szóból kapta, mely “sarkat” jelent. A sarok pedig az embernek az a testrésze, mely a földdel leginkább érintkezik járás közben. Ez jelképezi a fejlődést, a lépéseket, a haladást.
Jákob és Ézsau megegyező DNS-el jöttek a világra, ugyanakkor más és más módon gyakorolt rájuk hatást a külvilág. Ézsau elégedett volt azzal, hogy olyan amilyen, Jákob azonban a fejlődést, a haladást, a személyiségfejlesztést tűzte ki célul.
Ézsau “teljes” maradt ugyan, de stagnált, Jákob pedig lépésről lépésre fejlődött, haladt előre. Mindebből azt is tanulhatjuk, hogy ugyan veleszületett tulajdonságaink nagyban meghatározzák milyen emberek vagyunk, azonban ezzel nem szabad megelégedni és bizony csiszolni, formálni kell jellemünket.
Jack és Oskár is hasonló emberek voltak, legalábbis ami a külső jegyeket és viselkedési formákat illeti, ugyanakkor az út, amit választottak maguknak az, ami ténylegesen megkülönbözteti őket.