Bernie Sandersnek fog kampányolni a Jézust palesztinnak nevező, a saríát hirdető, BDS támogató palesztin-amerikai aktivista Linda Sarsour. Ez az eset is a demokrata generációváltást jelzi. Hajdú Tímea írása.
Néhány héttel ezelőtt Bernie Sanders bejelentette, hogy a hírhedt „feminista-iszlamista” aktivista, Linda Sarsour az ő jelöléséért fog kampányolni. A hír nagy vihart kavart a zsidó és izraeli médiában valamint a konzervatív oldalakon is. A választás meglepő, mert Sarsour a BDS Izrael-ellenes bojkott mozgalom támogatója, rendszeresen felszólal a saría törvények mellett, és a cionizmus szerinte a „fehér felsőbbrendűség doktrínája”. Ezzel szemben Bernie Sanders brooklyni zsidó, aki karrierje során alapvetően Izrael-barát nézeteket vallott.
Az amerikai baloldalon egy egyre tisztábban kivehető folyamat megy végbe. Ez a folyamat pedig az, hogy Izraelt és a zsidóságot kettéválasztják. Ez alapvetően az amerikai egyetemeken kezdődött. Szinte már legenda, hogy váltak az egyetemek baloldali toborzó táborokká az Egyesült Államokban.
A legtöbb fiatal, aki kilép az amerikai felsőoktatásból, baloldali világnézet birtokosaként fogja élni az életét.
Márpedig az egyetemek lettek a legkeményebb harci területei az Izraellel kapcsolatos vitáknak. Már az 1990-es években megjelentek a Free Palestine mozgalmak az egyetemeken, majd pedig a BDS aktivisták érkeztek meg a 2000-es években. Az egyik leghíresebb mozgalom, ami a tanárok és nem a diákok részéről indult, az a 2002-es, Noam Chomsky által is támogatott tőkekivonási kampány, amely azt szorgalmazta, hogy az egyetemek vonják ki a pénzüket Izraelből és bojkottálják az izraeli tudósokat. Ekkor még az amerikai egyetemek vezetése ezt nagyrészt megtagadta.
Ma, 2019-ben már szinte természetes, hogy az egyetemeket elárasztják az Izrael-ellenes, palesztin-barát aktivisták. Annyira elterjedt a jelenség, hogy a The Times of Israel már külön rovatot vezet róla a honlapján.
Idén májusban például a New York University társadalomtudományi kara megszavazta, hogy bojkottálják az egyetemük tel-avivi kampuszát. Az ehhez hasonló Izrael-ellenes bojkottok, tüntetések, mozgalmak teljesen megszokottá váltak Amerika elit egyetemein. S ez mostanra kezdi elérni a demokrata pártot, amelynek szavazói ezekről az egyetemekről jönnek ki.
Ami Horowitz konzervatív újságíró a Berkeley egyetemen tesztelte, hogy mit szólnak a diákok ahhoz, ha egy ISIS zászlót lenget és mit szólnak ahhoz, ha egy izraeli zászlóval vonul:
Az Izrael-ellenességet azzal indokolják legtöbbször a baloldali rétegek, hogy ők mindössze „kritikát” fogalmaznak meg egy „apartheid állammal szemben, amely legyilkolja az arabokat”. Ez a retorikai szétválasztás teszi lehetővé, hogy sok amerikai zsidó a palesztin jogi mozgalom mellé áll. Ennek talán leghíresebb példája Noam Chomsky. A szétválasztás következménye, hogy például a nyíltan Izrael-ellenes Linda Sarsour rendszeresen felszólal az antiszemitizmus ellen.
Mert az ő logikájuk szerint csak az antiszemitizmus, ami olyan zsidókat céloz, akik nem Izraelben élnek.
Erről a jelenségről Alan Dershowitz is ír „Izrael védelmében” című művében. Dershowitz visszautasítja azt a vádat, amely szerint az Izrael-ellenesség puszta kritika lenne. Ezt alátámasztva idézi Thomas Friedmant, aki a The New York Timesban a következőt írta: „Visszatetsző lenne azt mondani, hogy Izraelt kritizálni antiszemitizmus, ugyanakkor hazugság az is, ha tagadjuk, hogy Izrael kizárólagos gyalázása – az arányosság elvének és a többi közel-keleti szereplő tetteinek figyelmen kívül hagyásával – már bizony antiszemitizmus”.
Bernie Sanders fő szavazórétege és támogatói a fiatalok. Szocialista utópiájában elsősorban az amerikai álom lehetőségéről lassan lemondó huszonévesek látnak fantáziát. Ez a baloldali réteg pedig már az egyetemen magába szívta az Izrael-ellenességet, így nem csoda, ha Linda Sarsourral akarja őket megnyerni. Ráadásul Sanderst támogató beszédében Sarsour elsősorban a gazdasági célokra hegyezte ki a mondandóját, arra, hogy mennyire egyetért a mindenkit lefedő egészségbiztosítással és széles rétegek számára elérhető felsőoktatás megvalósításával.
Sarsour egy korábbi beszédében kifejtette, hogy nem hisz az individualizmusban, hanem ő kollektivista, aki minden szegényt, minden muszlimot és minden kisebbséget reprezentál, mikor leadja a szavazatát. Tehát ideológiailag is közel áll Sandershez.
Az, hogy a demokrata párton belül nem szólalt fel senki Sarsour ellen, azt is jelzi, hogy valami megváltozott a pártban. A generációváltás nem csak abban mutatkozik, hogy egyre inkább balra húznak a fiatal demokrata szavazók, hanem abban is, hogy demográfiailag is megváltozott a demokraták szavazóbázisa. A demokrata szavazókat hagyományosan a fehér középosztály és a fehér munkásosztály adta.
Azonban a kisebbségek növekedése miatt a demokraták ráébredtek, hogy ha megnyernek minden kisebbségi réteget, előbb vagy utóbb biztosított a győzelmük.
Ezért van az, hogy minden jelöltjük állandóan rasszizmusról beszél, hogy egyre többen fizetnének a feketéknek kárpótlást a rabszolgaságért, és, hogy olyan gyakran elítélik a valójában igen kisszámú „fehér nacionalistát”. A republikánusok elaludtak ebben a versenyben, ami később visszaüthet nekik.
Izrael támogatásával pedig mindig a fehér keresztény szavazót lehetett megnyerni.
A demokraták jogosan gondolják azt, hogy a spanyol ajkú és fekete szavazóknak Izrael egyáltalán nem külpolitikai prioritás. Bár a polgárjogi mozgalom idején Martin Luther King JR cionista nézeteket vallott, ezt a hagyományt a mozgalom nem vitte tovább. A később alakult Malcom X-féle fekete jogi mozgalom az iszlám felé fordult, amelynek örököse a Nation of Islam szervezet, amelynek vezetője Louis Farrakhan, egy hírhedt antiszemita, aki rendszeresen „prédikál” a zsidók ellen.
Keith Elison, a demokrata párt korábbi helyettes vezetője is több szálon kötődött Farrakhanhoz, mégsem került emiatt bajba, sőt, még a párt egyik vezető pozíciójába is megválasztották.
Egy másik nagy fekete jogi szervezet a Black Lives Matter pedig 2018-ban kiadott egy nyilatkozatot, amelyben a gázai határincidensekkel kapcsolatban követelte, hogy a Kongresszus vonja vissza Izrael katonai támogatását. A nyilatkozatot így fejezték be: „Azok oldalán állunk, akik a fekete emberek, a palesztinok és minden elnyomott ember érdekeiért harcolnak”.
Az amerikai zsidóság sikeressége miatt az elnyomásra fókuszáló kisebbségi szervezetek a zsidóságot sokszor privilegizált csoportnak tekintik, ezért is fordul gyakran elő, hogy a konzervatív zsidókat fehér nacionalistaként ócsárolják. Ez része az interszekcionális felfogásnak, amely az embert aszerint csoportosítja, hogy milyen tapasztalatok érték, és mennyire volt más csoportok áldozata.
Azt is hozzá kell tenni, hogy egyre több kisebbséghez tartozó amerikai utasítja el az áldozati szerepet, ezért nem biztos, hogy a demokraták jó lóra tesznek azzal, hogy a kisebbségeket olyan elnyomott rétegekként kezelik, akiknek demokrata megmentőre van szükségük. Ellen-mozgalom például a Blexit, Candace Owens vezetésével, amely kimenekítené a feketéket a demokrata pártból. De egyre több a konzervatív spanyol ajkú, különösen azok között, akik már régebb óta élnek az Egyesült Államokban.
Így Bernie Sanders és Linda Sarsour együttműködése egy nagyobb jelenség része. Egyrészt a változó demokrata szavazóbázisnak már Izrael egyáltalán nem olyan fontos, mint korábban, másrészt pedig van egy egyértelmű balra húzódás, amelynek része egy teljesen Izrael ellenes vonal. Ezt jelzi Rashida Tlaib és Ilhan Omar sztárolása is.
Az egyenlőség nevében a demokraták helyet biztosítanak olyan nézeteknek, amelyek teljesen ellentétesek az alapvető amerikai szabadságpárti értékrenddel.
Sarsour szerint például a saría törvénykezés tiszteletben tartja a nők jogait. A CNN a burka kapcsán interjút készített az Iránban kötelező fejkendőviselet ellen küzdő aktivistával, Masih Alinejadal, aki azt nyilatkozta Sarsour állítólagos feminizmusáról, hogy „ha valóban érdekelnék a nők jogai, akkor nem viselheti azt a ruhadarabot, amely az elnyomás legláthatóbb szimbóluma a Közel-Keleten”. Linda Sarsourt a TIME magazin a 2017-es év 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.
Bár egyre több antiszemita és Izrael-ellenes alak tűnik fel az amerikai baloldalon, azért a demokraták egyenlőre nem hátráltak ki Izrael mögül. A politikusaik idősebb generációja, mint a szenátus kisebbségi vezetője, Chuck Schumer, vagy a legesélyesebb elnökjelölt, Joe Biden, a hagyományos Izrael barát vonalat követik.
A demokraták az elmúlt hetven évben, szinte minden esetben kiálltak a zsidó állam mellett. Azonban ez a közös múlt nem biztosíték arra, hogy ez a jövőben is mindig így lesz.