Deportálása után először jött Magyarországra Shaul Ladany, 83 éves világrekorder távgyalogló, aki nem csak a holokausztot, de izraeli olimpikonként az 1972-es müncheni terrort is túlélte.
A csak pár éve nyugdíjba vonult ipari mérnök-professzor a 15. Maccabi Európa Játékok német delegációjának meghívására érkezett Budapestre, ahol szombat éjszaka egy 21 kilométeres távot teljesített a több ezer sportolót vonzó rendezvényen.
Kamerák, fotósok és újságírók gyűrűjében, futótársak tiszteletteljes ölelései közepette szakított egy kis időt közvetlenül a megmérettetése előtt a Neokohnra is.
Nem szeretném, ha diplomáciai bonyodalmat okozna, ha megírná, de én amikor elfogadtam a németek meghívását, akkor egy elég erős mondat fogalmazódott meg a fejemben: 75 évvel a deportálások után, az akkor büdös zsidóként szidott kilencéves fiú világrekorderként tér vissza Budapestre.
— fogalmazott az 1936-ban Belgrádban született Ladany, aki 1941 és 1944 között élt Budapesten, és bár iskolába mindössze másfél évig járt, tökéletes magyarsággal válaszolt kérdéseinkre.
Amikor a nácik 1941-ben megtámadták Jugoszláviát, és Horthy visszakapta a Délvidéket, a család Budapestre menekült.
Emlékszem a újvidéki mészárlások horrorjára, amelyről egy közvetlenül érintett családtagunk tájékoztatta a szüleimet. Pesten aztán nem igazán szerettem élni, mert állandóan emlékeztettek a zsidóságomra. Az antiszemita hangulat közepette lócitrommal is dobáltak minket, és szólt a büdös zsidózás is rendesen
— idézi fel a megpróbáltatásokat 83 éves sportoló, akit a családjával közösen — a Kasztner-vonat kiválasztottjaként — a pesti gettóból szállították el Bergen-Belsenbe. Itt szabadult, majd rövid jugoszláviai visszatérést követően, 1948-ban alijázott Izraelbe.
A Columbia Egyetemen doktorált professzornak egyszer, évtizedekkel ezelőtt felajánlották, hogy jöjjön vissza Budapestre, mert egy amerikai egyetem itteni programjának vezetésére kérték fel.
Habár amerikai fizetést kínáltak, és én nem tagadom, szeretem a pénzt, mégsem fogadtam el az ajánlatot
— mondta a veterán sportoló, aki még az izraeli egyetemi évei alatt kezdett el versenyszerűen futni és gyalogolni. Tehetsége és szorgalma a profi karrier mellett is lehetővé tette, hogy két alkalommal is képviselhesse Izraelt a nyári olimpiai játékokon.
1968 — Mexikó után 1972-ben, Münchenben Ladany volt az izraeli csapatban az egyetlen holokauszt túlélő.
Büszke voltam arra, hogy az izraeli delegáció tagja lehetek, hogy megmutathattuk a németeknek: megpróbáltatok elpusztítani minket, de mi itt vagyunk, és képesek vagyunk felvenni a versenyt a többi nemzettel
— mesélte Ladányi.
Óriási szerencséjére, másokkal együtt sikerült elmenekülnie a szeptember 3-i tragédia elől, amikor is palesztin terroristák behatoltak az olimpiai falu területére, ahol izraeli edzőket és versenyzőket tartottak fogva több, mint 20 órán keresztül. A túszdráma végén hat izraeli edző, öt atléta és egy német rendőr vesztette életét.
Ladány professzor ezután olimpián már nem vett részt. Később azonban még számtalan versenyen szerepelt. A Maccabi Játékokon 1969 és 1973 között öt alkalommal is aranyéremmel gazdagodott. Ezekből az időkből származik mai napig érvényben lévő rekordja, amit egy amerikai versenyen ért el: az 50 mérföldes távgyaloglás 7 óra, 23 perc és 50 másodperc alatti teljesítése.
2010-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnokának választották a tagjává, ezzel a létező legillusztrisabb, a zsidó sport nagyságait számontartó szervezet gondoskodott a halhatatlanságáról.
Budapesti látogatása alatt tervezi, hogy kicsit körbegyalogolja a belvárost, amit régen nem látott. Sőt, szombaton délelőtt már oda is ellátogatott, ahol korábban családjával élt, a Szilágyi Erzsébet fasorhoz. Ezen a videón azt látják, hogy a Neokohnnak beszél a szombat esti verseny előtt, többek között a várható esélyeit értékelve: