Izraelt védené a büszke katonatanonc, aki arab-izraeliként a seregben nem szembesült rasszizmussal.
A családja, rokonai úgy tudják, Európában van tanulmánykörúton. Azonban amikor a fotókon napbarnított arccal látják, elcsodálkoznak: ilyen jó idő lenne a hűvös Európában?
Ilyenkor muszáj kicsit füllentenem. Azt mondtam nekik, hogy szoláriumba járok…
— meséli történetét a ynetnews.com újságírójának A. közlegény, akiről név nélkül közölnek portét.
A 20 éves fiatalember öt hónapja tagja az egyik legismertebb IDF-es harcoló elitalakulatnak, a Goláni Brigádnak. Ő az egyik a két arab-izraeli közül, akik tavaly novemberben csatlakoztak a sorozásnál önkéntes katonaként.
A sajtónyilvánosságot is azért vállalta, hogy bár név nélkül, de talán történetével másokat is inspirálhat hasonló cselekedetre.
Szülei kérésére teljes titokban teszi mindezt. Amikor szabadnapos, akkor sem jár haza, a családja keresi fel a szülői ház és az ország északi részében zajló terepgykorlatai közötti Petah Tikva városának egyik lakásában. Ide a hazai elemózsia mellett a pakkokban időnként tiszta váltásruha is érkezik.
Kicsit furcsa lenne, ha otthon, az arablakta negyedben mosnák és tennénk ki az utcára szárítani a katonaruháit…
Nagy büszkeséggel és boldogsággal meséli a lapnak A. közlegény, hogy gyerek kora óta arra vágyott, hogy fegyverrel védje meg hazáját, Izraelt. Bár nem tagadja, létezik rasszizmus, vele ezt eddig még senki nem érzékeltette.
A Goláni olyan, mintha egy család lennénk. A feletteseink is nagyon ösztönző hatással vannak ránk. Nem tapasztalok megkülönböztetést.
— meséli ifjú lelkesedéssel magáról A., akit például már katonatársai közös sábeszi vendégeskedésre is elhívtak.
Naponta ötször imádkozom, és teljesen természetes, hogy míg én a muszlim hit szerint teszem amit tennem kell, mellettem a tfilint rakják egymásra zsidó katonatársaim.
— teszi hozzá.
A közlegény sok gyerekkori barátjával ellentétben mindenképpen iskolába akart járni, ezt a neveltetést kapta szüleitől. Amikor Be’er Shevában zsidó osztálytársai egyre többet beszélgettek a kötelező hadseregről, neki is egyre jobban kedve lett az ötlethez. Első alkalommal azonban a sorozásnál hazazavarták.
Nem a vallásával, sokkal inkább a plusz kilóival volt gondjuk. Mára azonban 20 évesen a képzésének nem sokkal a végén alig várja azt, hogy haza menjen és katonaruhában megmutathassa mindenkinek, hogy ez az, amire felesküdött: Izrael védelme.
Elképzelve azt a napot, amikor fegyverével otthonát védi A. közlegény a lapnak úgy fogalmaz:
Védem az otthonunkat itt és amikor kilőnek egy rakétát, akkor az nem válogat arab és zsidó között. És a terrorista sem kérdezi a vallásodat mielőtt rádtámadna a késével.
És bár sejti, hogy hebroni rokonai szemében nem más, mint áruló, A. nem akar mással foglalkozni, mintsem büszkén viselni a Goláni Brigád jelvényét, és biztonságot őrizni arabok és zsidók, és az esetleges közös ellenségekkel szemben.