Holokauszt-túlélő, író, újságíró, riporter, blogger, temetőőr — ez volt Kertész Péter (1937-2019), és ennél persze sokkal több.
„Karcagon születtem. Gyerekkoromban azt sem tudtam, hogy zsidó vagyok. Csak a Vészkorszak éveiben szereztem tudomást róla. Meg a visszatérés után, Karcagra. Zsidóztak, megdobáltak. Na, akkor szembesültem a zsidó voltommal személyesen. Érdekes volt az indok, mert az is volt ám: «Mutasson nekem egy zsidó parasztot!»
Aztán Budapest, cionista ifjúsági egyletek, miegymás. Nem kellett a kibuc, nem lett belőlem zsidó paraszt. Magyarországon maradtam…” — idézi őt blogján kollégája, Halmos László.
Három könyve jelent meg, mindhárom az Ulpius-Ház Könyvkiadó gondozásában: A Komlós (2002), Nehéz zsidónak lenni (2003), és a Zsinórmérték, zsidósors magyar módra (2004). Újságíróként dolgozott a Magyar Nemzetnél, a Magyar Hírlapnál és a Népszabadságnál. Életművét, szakmai tudását 2003-ban a Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el. Az utóbbi években Szentendrét választotta lakhelyéül, a helyi zsidó temetőt gondozta.
Temetése június 14-én, pénteken délután 1 órakor lesz a szentendrei zsidó temetőben. Kertész Pétert Darvas István főrabbi és Zucker Imánuel főkántor búcsúztatja.
Emlékéből fakadjon áldás!
Ezen a felvételen Seres Attilával beszélgetett „A szentendrei donkihóte” 2008. tavaszán.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.