7 pontban Trump és Kína kereskedelmi háborújáról

A Neokohn szerkesztője

 

Kína és az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja csak egy a számtalan konfliktus közül, amit ez a két szuperhatalom folytat. A közgazdászok véleménye azonban továbbra is leginkább az, hogy sem Trump, sem Peking nem tud győzni ebben a háborúban. 

Egy kereskedelmi háborút nem lehet megnyerni csak abbahagyni. Minden közgazdász alapmantrája az, hogy a vám rossz, a szabadkereskedelem pedig jó. A protekcionizmus a közgazdaságtan szerint költséges és haszontalan. A legtöbb nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó tudós alapelve évek óta az volt, hogy a kereskedelem egyenes úton halad a liberalizáció felé.

Az elmúlt években azonban olyan folyamatok zajlottak le a nemzetközi rendszerben, amelyek a globalizmus veszteseinek lázadásához vezettek. Donald Trump megválasztása is részben ennek a következménye, aki már egy éve zajló kereskedelmi háborúzással igyekszik visszafordítani a visszafordíthatatlannak tartott globalizációs folyamatokat.

A következőkben hét pontban igyekszünk rávilágítani a Trump – Kína kereskedelmi háborújának legfontosabb tényeire.

1. Előzmény: A nemzetközi kereskedelem áthidalhatatlan problémákba ütközött

Az elmúlt években a nemzetközi gazdaságtannal foglakozó szakemberek három nagy problémára figyeltek fel, amelyek jelentősen hozzájárultak a mai helyzethez:

  • Az első, hogy a nemzetközi szabályrendszer túlságosan zavarossá vált. A globális kereskedelem számára elengedhetetlen, hogy harmonizált szabályrendszerek legyenek. A multilaterális kereskedelmi tárgyalások hosszas és kínkeserves folyamatok, amit jól mutat az, hogy a WTO 2001-ben megkezdett dohai fordulója a mai napig tart, vagy inkább a hibernált álom állapotában leledzik. (Ráadásul a regionális kereskedelmi egyezmények is hozzáadnak a diszharmóniához, mert ezek még bonyolultabb szabályrendszerekkel rendelkeznek.)
  • A második nagy probléma, hogy a világ legnagyobb gazdaságai lassulni kezdtek.
  • S végül a rendszerben, amiben az államok meggyengülve állnak, megjelentek az olyan transznacionális vállalatok, amelyek bár állami nagyságúak, a szabályok nem vonatkoznak rájuk.

E három tényező azt eredményezte, hogy sokan igazságtalannak kezdték látni a kereskedelmi egyezmények uralta rendszert és annak újratárgyalását követelik, élen Trumppal.

2. Kína nem egyenes pályán játszik: hamisított GDP

Márciusban a Brookings Institute kiadott egy tanulmányt, amelyben azt írták, hogy Kína az elmúlt kilenc évben évente akár 2 százalékponttal meghamísíthatta a GDP adatait. Ez azt jelenti, hogyha a tanulmány számításai igazak, akkor a kínai gazdaság 20%-al kisebb, mint a hivatalos adatok szerint.

A másik gyakori vád Kína ellen, hogy manipulálja az árfolyamot, vagyis a saját pénzét gyengíti, hogy olcsó legyen az export és drága az import. Trump ezt a vádat sokszor emlegette a kampány alatt, de a legtöbb közgazdász azon az állásponton van, hogy ez a vád nem bizonyítható.

Az Egyesült Államok már 1992-ben és 1994-ben árfolyam-manipulátornak dezignálta Kínát. Az Obama-adminisztráción is nagy volt a nyomás, hogy ezt megtegye, de inkább nem vállalta be. Trump újra és újra előjön vele, annak ellenére, hogy ma már Kína nem ezen a fronton támad, sokkal nagyobb veszélyt jelent az amerikai érdekeknek a BRI vagyis az új Selyemút kezdeményezés.

Dolgozó a Szuning kereskedelmi vállalat raktárában, a kelet-kínai Nancsing városában. Fotó: MTI/EPA

3. Hatalmi konfliktus a világ vezető pozíciójáért

Kína és az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja csak egy a számtalan konfliktus közül, amit ez a két szuperhatalom folytat. A Dél-Kínai tenger ügye, az „Egy Kína” elv és Tajvan, illetve Kína katonai fejlesztése már az Obama-adminisztráció alatt is sok feszültséget okozott. Az ujgurok elleni atrocitások és a kínai keresztények üldözése, a kínai kormány diktatórikus pontrendszerének bevezetése mind szemben állnak az Egyesült Államok alapértékeivel.

Hogy a konfliktus elsősorban gazdasági szinten zajlik, az tulajdonképpen annak köszönhető, hogy itt van Trumpnak egyedül mozgástere.

Hiszen Kínával szemben az ENSZ BT-ben szankciókat nem vethet ki a jogsértések miatt, hadjáratot nem indíthat, ellenben kereskedelmi háborúba kezdhet, és az amerikai nép egy része még támogatja is benne.

4. Mivel lőnek egy kereskedelmi háborúban? Vámokkal

2018 márciusában a Trump-adminisztráció bejelentette, hogy 60 milliárd dollárnyi kínai exportra vámot vet ki. A rendelkezés kiterjedt a cipőktől kezdve az elektronikai termékekre. Az indoklás az a visszatérő vád volt, hogy a kínaiak állandóan intellektuális tulajdont lopnak el az Egyesült Államok kínai központokkal is rendelkező cégeitől.

Trade Wars: How they work and who they impact

Experts say trade wars have historically been damaging to both the country imposing the tariffs and those having to pay them. So why is U.S. President Donald…

Kína cserébe pár héttel később több amerikai termékre vetett ki vámot. Majd júliusban a Trump-adminisztráció újabb vámokat jelentett be, ezúttal 34 milliárdnyit.

Kína vezetése bosszúból egyenesen Trump bázisát támadta, és olyan termékekre vetett ki vámot, amelyeket elsősorban republikánus államokban termelnek, mint a marhahús és a szójabab.

A vámokat igazából nem Kína fizeti meg, hanem az importőrök és a vásárlók. Trump nézete szerint a vámok arra ösztönzik majd az embereket, hogy kínai termékek helyett amerikait vásároljanak. Ezt már 2010-ben kifejtette, mikor elkezdett felméréseket készíteni arról, hogy induljon-e az elnökségért.

A vámok nem okoztak nagy bajt az amerikai gazdaságnak a The Economist szerint, mert az amerikai fogyasztás mindössze 2%-át teszik ki a kínai áruk. Azonban a lap szerint, amennyiben eszkalálódik a háború, annak a globális gazdaságra nagyon negatív hatásai lehetnek.

5. A kereskedelmi megegyezés, ami megbukott

Hogy megnyugodjon a világ, Kína és az Egyesült Államok tavaly decemberben szüneteltette a vámokat és tárgyalásokba kezdtek. A tárgyalások menetét némileg megzavarta, hogy december elején Kanada, amerikai kérésre, letartóztatta a Huawei egyik vezetőjét, amiért a cég megsértette az iráni szankciókat. Majd az amerikaiak nemzetbiztonságra hivatkozva megtiltották az állami intézményeknek, hogy a Huawei termékeit használják a hivatalokban.

Az amerikai külügy kampányba kezdett Európa-szerte, hogy hasonló intézkedésekre bírja a szövetségeseit.

Mike Pompeo is figyelmeztetett a Huawei biztonsági veszélyeire, mikor Budapesten járt.

Ennek ellenére a tárgyalások, úgy tűnt, rendben folynak, míg néhány hete szivárogni kezdett, hogy a kínai fél mégsem egyezne meg.

Ezt visszhangozta Trump az Orbán Viktorral közös sajtótájékoztatón, ahol kifejtette, hogy már 95%-ban készen volt a megegyezés, mikor Kína mégis visszatáncolt. Ezzel indokolta, hogy múlt héten 10%-ról 25%-ra emelte a kínai termékek vámját.

6. Győzhet-e Trump? Van, aki szerint igen

Egyre több politikai elemző osztja a véleményt, hogy Trump tárgyalási taktikának használja a vámokat. Trump az amerikai termékek megerősödése mellett azt is szeretné elérni, hogy a cégek visszahelyezzék gyáraikat az Egyesült Államokba. Bizonyos cégek, mint a Ford és az Apple az elmúlt években meghirdették Amerikán belüli terjeszkedésüket, de a gyártás nagyrészt továbbra is kihelyezik külföldre.

Trump kockázatos politikájának eredménye felől sokan szkeptikusak. Az angol nyelvű kínai állami szócső-médiák azt hirdetik, hogy a kínai kormány nem fog meghátrálni, ami azt jelzi, hogy nem akarnak Trump nyomásának engedni.

A hagyományosan konzervatív republikánusok jó része nem támogatja a vámháborút, egyesek szerint azonban az Egyesült Államok még jól is kijöhet a konfliktusból.

Az USA Today például azért tartja jónak Trump taktikáját, mert szerintük a kimért kínai vezetés annyira megijed Trump kiszámíthatatlan viselkedésétől, hogy inkább belemegy egy kompromisszumba, csak ne fokozódjon a kereskedelmi háború. Másrészt sokan hisznek benne, ha nem is gazdasági, hanem inkább politikai alapon, hogy a vámok majd tényleg erősítik az amerikai gazdaságot.

7. Összeomolhat a világgazdaság?

A közgazdászok véleménye azonban továbbra is leginkább az, hogy sem Trump, sem Kína nem fog győzni ebben a háborúban. A WTO és az IMF vezetői is többször aggodalmukat fejezték ki a konfliktus miatt. Tavaly az IMF vezető közgazdásza a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy a fokozódó kereskedelmi háború a világot egy szegényebb és veszélyesebb hellyé fogja tenni.

Az IMF ráadásul nem sok esélyt lát arra sem, hogy a világgazdaság dinamikus növekedési pályára áll. Az Egyesült Államok valóban nem nyert sokat az elmúlt év vámjaiból, ugyanis azoknak költségét szinte kizárólag az amerikai cégek és fogyasztók fizették meg. A Columbia és a Princeton egyetem közös tanulmánya szerint az amerikai reáljövedelem havi 1.4 milliárddal lett kevesebb a vámok miatt.

Egy hosszúra nyúlt kereskedelmi háború valószínűleg csak további veszteségeket okozna mindkét oldalon, de az elemzők bíznak benne, hogy Trump és Hszi Csin-ping meg fog egyezni. A közgazdászok már tíz éve várják az újabb válságot, és sok elemzés született arról, hogy ez majd Kína felől érkezik. Kérdés, hogy egy kereskedelmi háború elindíthatja-e a lavinát.