Kína és az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja csak egy a számtalan konfliktus közül, amit ez a két szuperhatalom folytat. A közgazdászok véleménye azonban továbbra is leginkább az, hogy sem Trump, sem Peking nem tud győzni ebben a háborúban.
Egy kereskedelmi háborút nem lehet megnyerni csak abbahagyni. Minden közgazdász alapmantrája az, hogy a vám rossz, a szabadkereskedelem pedig jó. A protekcionizmus a közgazdaságtan szerint költséges és haszontalan. A legtöbb nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó tudós alapelve évek óta az volt, hogy a kereskedelem egyenes úton halad a liberalizáció felé.
Az elmúlt években azonban olyan folyamatok zajlottak le a nemzetközi rendszerben, amelyek a globalizmus veszteseinek lázadásához vezettek. Donald Trump megválasztása is részben ennek a következménye, aki már egy éve zajló kereskedelmi háborúzással igyekszik visszafordítani a visszafordíthatatlannak tartott globalizációs folyamatokat.
A következőkben hét pontban igyekszünk rávilágítani a Trump – Kína kereskedelmi háborújának legfontosabb tényeire.
1. Előzmény: A nemzetközi kereskedelem áthidalhatatlan problémákba ütközött
Az elmúlt években a nemzetközi gazdaságtannal foglakozó szakemberek három nagy problémára figyeltek fel, amelyek jelentősen hozzájárultak a mai helyzethez:
- Az első, hogy a nemzetközi szabályrendszer túlságosan zavarossá vált. A globális kereskedelem számára elengedhetetlen, hogy harmonizált szabályrendszerek legyenek. A multilaterális kereskedelmi tárgyalások hosszas és kínkeserves folyamatok, amit jól mutat az, hogy a WTO 2001-ben megkezdett dohai fordulója a mai napig tart, vagy inkább a hibernált álom állapotában leledzik. (Ráadásul a regionális kereskedelmi egyezmények is hozzáadnak a diszharmóniához, mert ezek még bonyolultabb szabályrendszerekkel rendelkeznek.)
- A második nagy probléma, hogy a világ legnagyobb gazdaságai lassulni kezdtek.
- S végül a rendszerben, amiben az államok meggyengülve állnak, megjelentek az olyan transznacionális vállalatok, amelyek bár állami nagyságúak, a szabályok nem vonatkoznak rájuk.
E három tényező azt eredményezte, hogy sokan igazságtalannak kezdték látni a kereskedelmi egyezmények uralta rendszert és annak újratárgyalását követelik, élen Trumppal.
2. Kína nem egyenes pályán játszik: hamisított GDP
Márciusban a Brookings Institute kiadott egy tanulmányt, amelyben azt írták, hogy Kína az elmúlt kilenc évben évente akár 2 százalékponttal meghamísíthatta a GDP adatait. Ez azt jelenti, hogyha a tanulmány számításai igazak, akkor a kínai gazdaság 20%-al kisebb, mint a hivatalos adatok szerint.
A másik gyakori vád Kína ellen, hogy manipulálja az árfolyamot, vagyis a saját pénzét gyengíti, hogy olcsó legyen az export és drága az import. Trump ezt a vádat sokszor emlegette a kampány alatt, de a legtöbb közgazdász azon az állásponton van, hogy ez a vád nem bizonyítható.
Az Egyesült Államok már 1992-ben és 1994-ben árfolyam-manipulátornak dezignálta Kínát. Az Obama-adminisztráción is nagy volt a nyomás, hogy ezt megtegye, de inkább nem vállalta be. Trump újra és újra előjön vele, annak ellenére, hogy ma már Kína nem ezen a fronton támad, sokkal nagyobb veszélyt jelent az amerikai érdekeknek a BRI vagyis az új Selyemút kezdeményezés.
3. Hatalmi konfliktus a világ vezető pozíciójáért
Kína és az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja csak egy a számtalan konfliktus közül, amit ez a két szuperhatalom folytat. A Dél-Kínai tenger ügye, az „Egy Kína” elv és Tajvan, illetve Kína katonai fejlesztése már az Obama-adminisztráció alatt is sok feszültséget okozott. Az ujgurok elleni atrocitások és a kínai keresztények üldözése, a kínai kormány diktatórikus pontrendszerének bevezetése mind szemben állnak az Egyesült Államok alapértékeivel.
Hogy a konfliktus elsősorban gazdasági szinten zajlik, az tulajdonképpen annak köszönhető, hogy itt van Trumpnak egyedül mozgástere.
Hiszen Kínával szemben az ENSZ BT-ben szankciókat nem vethet ki a jogsértések miatt, hadjáratot nem indíthat, ellenben kereskedelmi háborúba kezdhet, és az amerikai nép egy része még támogatja is benne.
4. Mivel lőnek egy kereskedelmi háborúban? Vámokkal
2018 márciusában a Trump-adminisztráció bejelentette, hogy 60 milliárd dollárnyi kínai exportra vámot vet ki. A rendelkezés kiterjedt a cipőktől kezdve az elektronikai termékekre. Az indoklás az a visszatérő vád volt, hogy a kínaiak állandóan intellektuális tulajdont lopnak el az Egyesült Államok kínai központokkal is rendelkező cégeitől.
Kína cserébe pár héttel később több amerikai termékre vetett ki vámot. Majd júliusban a Trump-adminisztráció újabb vámokat jelentett be, ezúttal 34 milliárdnyit.
Kína vezetése bosszúból egyenesen Trump bázisát támadta, és olyan termékekre vetett ki vámot, amelyeket elsősorban republikánus államokban termelnek, mint a marhahús és a szójabab.
A vámokat igazából nem Kína fizeti meg, hanem az importőrök és a vásárlók. Trump nézete szerint a vámok arra ösztönzik majd az embereket, hogy kínai termékek helyett amerikait vásároljanak. Ezt már 2010-ben kifejtette, mikor elkezdett felméréseket készíteni arról, hogy induljon-e az elnökségért.
A vámok nem okoztak nagy bajt az amerikai gazdaságnak a The Economist szerint, mert az amerikai fogyasztás mindössze 2%-át teszik ki a kínai áruk. Azonban a lap szerint, amennyiben eszkalálódik a háború, annak a globális gazdaságra nagyon negatív hatásai lehetnek.
5. A kereskedelmi megegyezés, ami megbukott
Hogy megnyugodjon a világ, Kína és az Egyesült Államok tavaly decemberben szüneteltette a vámokat és tárgyalásokba kezdtek. A tárgyalások menetét némileg megzavarta, hogy december elején Kanada, amerikai kérésre, letartóztatta a Huawei egyik vezetőjét, amiért a cég megsértette az iráni szankciókat. Majd az amerikaiak nemzetbiztonságra hivatkozva megtiltották az állami intézményeknek, hogy a Huawei termékeit használják a hivatalokban.
Az amerikai külügy kampányba kezdett Európa-szerte, hogy hasonló intézkedésekre bírja a szövetségeseit.
Mike Pompeo is figyelmeztetett a Huawei biztonsági veszélyeire, mikor Budapesten járt.
Ennek ellenére a tárgyalások, úgy tűnt, rendben folynak, míg néhány hete szivárogni kezdett, hogy a kínai fél mégsem egyezne meg.
Ezt visszhangozta Trump az Orbán Viktorral közös sajtótájékoztatón, ahol kifejtette, hogy már 95%-ban készen volt a megegyezés, mikor Kína mégis visszatáncolt. Ezzel indokolta, hogy múlt héten 10%-ról 25%-ra emelte a kínai termékek vámját.
6. Győzhet-e Trump? Van, aki szerint igen
Egyre több politikai elemző osztja a véleményt, hogy Trump tárgyalási taktikának használja a vámokat. Trump az amerikai termékek megerősödése mellett azt is szeretné elérni, hogy a cégek visszahelyezzék gyáraikat az Egyesült Államokba. Bizonyos cégek, mint a Ford és az Apple az elmúlt években meghirdették Amerikán belüli terjeszkedésüket, de a gyártás nagyrészt továbbra is kihelyezik külföldre.
Trump kockázatos politikájának eredménye felől sokan szkeptikusak. Az angol nyelvű kínai állami szócső-médiák azt hirdetik, hogy a kínai kormány nem fog meghátrálni, ami azt jelzi, hogy nem akarnak Trump nyomásának engedni.
A hagyományosan konzervatív republikánusok jó része nem támogatja a vámháborút, egyesek szerint azonban az Egyesült Államok még jól is kijöhet a konfliktusból.
Az USA Today például azért tartja jónak Trump taktikáját, mert szerintük a kimért kínai vezetés annyira megijed Trump kiszámíthatatlan viselkedésétől, hogy inkább belemegy egy kompromisszumba, csak ne fokozódjon a kereskedelmi háború. Másrészt sokan hisznek benne, ha nem is gazdasági, hanem inkább politikai alapon, hogy a vámok majd tényleg erősítik az amerikai gazdaságot.
7. Összeomolhat a világgazdaság?
A közgazdászok véleménye azonban továbbra is leginkább az, hogy sem Trump, sem Kína nem fog győzni ebben a háborúban. A WTO és az IMF vezetői is többször aggodalmukat fejezték ki a konfliktus miatt. Tavaly az IMF vezető közgazdásza a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy a fokozódó kereskedelmi háború a világot egy szegényebb és veszélyesebb hellyé fogja tenni.
Az IMF ráadásul nem sok esélyt lát arra sem, hogy a világgazdaság dinamikus növekedési pályára áll. Az Egyesült Államok valóban nem nyert sokat az elmúlt év vámjaiból, ugyanis azoknak költségét szinte kizárólag az amerikai cégek és fogyasztók fizették meg. A Columbia és a Princeton egyetem közös tanulmánya szerint az amerikai reáljövedelem havi 1.4 milliárddal lett kevesebb a vámok miatt.
Egy hosszúra nyúlt kereskedelmi háború valószínűleg csak további veszteségeket okozna mindkét oldalon, de az elemzők bíznak benne, hogy Trump és Hszi Csin-ping meg fog egyezni. A közgazdászok már tíz éve várják az újabb válságot, és sok elemzés született arról, hogy ez majd Kína felől érkezik. Kérdés, hogy egy kereskedelmi háború elindíthatja-e a lavinát.