Az új, ökológiai alapon érvelő radikális baloldaliságot a politika már nem tudja uralni és kordában tartani, mégha azt is hiszi, hogy az ő kezében van a vezetés.
Négy héttel az európai parlamenti választások előtt Németországban a megkérdezettek 58 százaléka nem tudta, hogy választások lesznek. A 18 és 30 év közöttiek többségét a választás saját bevallása szerint egyáltalán nem érdekli. Nem csoda, hiszen egyes helyeken a választáson induló pártok még plakátokat sem ragasztottak.
A jelöltek nyilvános fellépésére eddig még nem került sor, úgy tűnik, mintha félnének megjelenni a választóközönség előtt. Egy felmérés szerint a bajor Keresztényszocialista Párt, a CSU, listavezető és bizottsági elnökjelöltje, Manfred Weber, néhány hete még a bajorok fele számára is teljesen ismeretlen volt.
Holott lenne miröl dönteni a választáson. Itt van például az Ifjú Szocialisták (Juso) elnöke, Kevin Kühnert, a haldokló Szociáldemokrata Párt (SPD) ifjúsági szervezetének elnöke, a német szociáldemokrácia nagy reménysége. Az ifjú politikus egy nagy port felvert minapi interjúban a nagy német vállalatok „társadalmasítását” vetette fel.
Új kollektivizálók
A BMW autógyár példáján szemléltette, hogyan képzeli el a társadalmi tulajdont. Arról viszont nem nyilatkozott, mi történjék azzal a több százezer kisrészvényessel, aki azért tart BMW részvényeket, hogy szűkös nyugdíját idős korában kiegészíthesse. Kühnert a lakástulajdont is éppúgy erkölcstelennek tartja, mint a BMW-részvényesek magántulajdonát. Ezért
törvénybe foglalná, hogy mindenkinek csak egy lakás lehessen birtokában. Ezen az úton kívánná bevezetni a demokratikus szocializmust, melyre, mint mondotta, a társadalom megérett, és amely a felhalmozódott problémák egyetlen megoldása.
Tiltakozás? Néhány levert hang a szociáldemokraták részéről, egy pár langyos tiltakozás a CDU felől, viszont a többségében baloldali szimpatizáns média „szokatlanul merész politikusként” ünnepelte az ifjú titánt. Valószínü, hogy nem csak egy beteg látomásról volt szó, hanem annak a felméréséről, hogy megérett-e a nép egy szocialista-kommunista-zöld koalícióra egy ennek megfelelő programmal a következö parlamenti választásokon.
A társadalmasítási illetve államosítási vízióknak konjunktúrájuk van – főleg (de nemcsak) az ifjúság körében. Két napja az RWE, a legnagyobb német energiaszolgáltató részvénytársaság éves közgyűlésén felszólalt egy részvényesnek álcázott „Friday for Future”-aktivista (erről a szervezetröl alább még szó lesz), és „ultimátumot” adott az igazgatótanácsnak: Ha nem kapcsolnak le több barnaszénnel működő erőművet június 14-ig, akkor megostromolják nevezett erőműveket.
Ezenkívül követelte, hogy 2030-ig állitsanak le minden szénerőművet, máskülönben követelik a cég államosítását.
A jelenlévő részvényesek kicsit morogtak, az igazgatótanács elnöke szemlesütve és megszégyenítve hallgatott a pódiumon. Persze nem kell őt sajnálni: bevezető beszámolójában ő maga dicsérte ékes szavakkal a „Fridays for Future” mozgalmat, hogy bizonyítsa, mennyire haladó szellemű mind ő, mind az RWE maga.
Időközben az ún. energiafordulat, vagyis a zöld energiákra való meggondolatlan átállás következtében a német fogyasztók fizetik a legmagasabb energiaárakat Európában, a gazdaság roskadozik a hatalmas költségek alatt, a szolgáltatás bizonytalan, és ha nem lennének a szénerőművek (és a francia atomerőművek), az energiahálózat egyik-másik csúcsidőben már rég összeomlott volna.
Anton Hofreiter, a zöldek egyik vezető személyisége pedig a nagy lakástulajdonok államosítását követelte, mondván csak így lehet leküzdeni a lakáshiányt.
Ez a követelés egy zöld szájából már azért is pikáns, mert a lakáshiánynak egy fő oka van: a 2015 óta beáramlott közel kétmillió új lakos, akiknek Merkel asszony megigérte, hogy mindegyiküknek lesz fedél a fejük fölött.
Hogy az államosítás milyen módon növeli majd a lakások számát, azt nem árulta el a zöld gondolkodó. Párttársa, az állítólag „liberális” tübingeni főpolgármester, Boris Palmer, már egy lépéssel tovább ment: akinek Tübingenben üresen álló telke van, annak azonnal építkeznie kell, ellenkező esetben megbüntetik, illetve elkobozzák a tulajdonát. A média és a politika ebben az esetben is mint vezető elmét ünnepelte a kreativ főpolgármestert.
Zöld megváltók
Egy másik ifjú ember is az érdeklődés középpontjában állt az elmúlt hetekben: az ismert svéd autista lány, Greta Thunberg, a klímakatasztrófa vándorprédikátora, aki belopta magát a német diákság, valamint az összes egyházi vezető és politikus szivébe. „Friday for future” címszó alatt hetekig diákok ezrei maradtak távol péntekenként az oktatástól és követelték az utcákon a modern technika gyakorlatilag minden vívmányának a megszüntetését, mivel, mint Greta megjósolta, máskülönben 12 éven belül eljön a világ vége.
A mainstream-média a világmegmentés szentjeként ünnepelte Gretát, az iskolakerülőket pedig a jövő megváltóiként tömjénezték. Hogy a végén tényleg iskolakerülésről volt szó, az akkor derült ki, amikor megkezdődött a tavaszi szünet, és az ifjú forradalmárok ahelyett hogy tovább tüntetgettek volna, inkább mamával és papával elrepültek Mallorcara kipihenni fáradalmaikat.
A pénteki mozgalom kampányklipje:
Az állitólag spontán mozgalom mögött egy tudatosan ködbe burkolt szervezet, a Plant for the Planet áll, melyet egy német vállalkozó testvérpár jegyez. Hogy pontosan mit is csinál ez a szervezet, az máig nem derült ki, csak annyi, hogy fákat ültetnek a világbékért. Konstanz városa reagált elsőként a mozgalom követeléseire: nyomban kihirdették a klíma-szükségállapotot.
Nem tudni, hogy cunami fenyegeti-e a gazdag Bodeni tó melletti várost, vagy esetleg a helyi trópusi erdők kihalásától tartanak. Mindenesetre jó politikai húzás a CDU-s főpolgármester részéről, amennyiben arra számít, hogy így elnyerhet néhány szavazatot a Baden-Württemberg szövetségi államban domináló zöldektől.
Aki eddig nem hitte volna el: a nyugati világ egyik vezető ipari államát igenis vissza lehet bombázni a középkorba. Csak a megfelelő erkölcsi nyomásra és jelszavakra van szükség. Hogy ez a recept müködik, azt Németország huszadik századi történelme több ízben bebizonyította.
A német kormánypártok, mint látható, kitörö örömmel üdvözlik az új vörösgárdista mozgalmat. A német gazdaság kilátásai beborultak, az autógyártók („dízelbotrány”) és az energiacégek ellen az ökológia nevében folytatott hadjárat sok ezer elbocsájtást eredményezett már eddig is, folytatása következik. Ennek következtében jelentősen csökkentek az adóbefizetések, és az év folyamán további csökkenéssel számolnak. Viszont a Merkel kancellár által meghívott közel kétmillió vendég költségei továbbra is fennmaradnak, ezért az államnak sürgösen friss pénzre van szüksége.
Elrendelt aszkézis
Ebben a helyzetben a Greta vezette vörösgárdista mozgalom, melynek létrejöttéhez a kormány és a pártok nagy mértékben hozzájárultak, áldásként jelent meg a kormány számára. Széndioxid-adóra van szükség, hirdették meg válaszként azonnal Berlinben, mert az emberek oktalan állatok, autózni, lakásukat fűteni akarják, sőt, még bélszínt is akarnak enni. Az aszkézisre nyilvánvalóan kényszeríteni kell őket, mert az utcán több klímáért randalírozni egyszerübb, mint az autóról, a karib-tengeri nyaralásról vagy a legújabb mobiltelefonról lemondani.
Ezért tehát a széndioxidot kell megadóztatni, mert az logikus módon az ipar és a mezőgazdaság minden termékében benne van. Ha az autó, a repülőutak és disznósültek a többség számára megfizethetetlenek lesznek, akkor az emberek nem is fogják igénybe venni azokat, és akkor kevesebb lesz a kibocsájtott széndioxid mennyisége, így az érvelés.
De a támadás fő célja az individuális közlekedés, vagyis az autó, amely a zöldek számára kezdettől fogva a fő ellenség volt. A széndioxidadó, így a számítás, az individuális közlekedés elleni halálos csapás lesz.
Ehhez azért tudni kell, hogy Németország a világ széndioxid-kibocsátásának 2,23 százalékáért felelős. Még ha az összes autót, a teljes német ipart és mezőgazdaságot sikerülne leállítani, gyakorlatilag semmi sem változna a világ széndioxid-kibocsájtásán, mivel Kína például 28,21 százalékért felelős, emelkedő tendenciával. A klímafanatikusok több mint bizonytalan tudományos bizonyítékairól (12 év!) ehelyütt nem fogunk értekezni.
Már eddig is a németek fizetik Európában a második legtöbb adót (Belgium után), a progresszió olyan erős, hogy már a bérskála alsó régióiban felemészt minden további béremelést. Ezért már legalább tíz éve minden választás előtt mindenki megigéri, hogy változtatni fog a progresszión, de mindeddig nem történt semmi. Ezért zseniális a széndioxidadó ötlete: tulajdonképpen nem is emelünk adót, csak a világot akarjuk megmenteni.
A világ megmentése mint német feladat
De nemcsak hogy az adó kelti azt a benyomást, hogy egy kiváló, morálisan egyedülállóan jó cél érdekében vetik ki. Megvan még az az előny is, hogy látszólag mindenki maga dönti el, mennyit fizet. Hiszen aki nem eszik, télen nem fűt, az nem is fizet semmit. És ami a legjobb: a széndioxidadó is, mint a forgalmi adó, egyszerűen benne van minden árban, így láthatatlanná válik.
Továbbra is lehet szidni a cégeket és bérlakástulajdonosokat, amiért kapzsik és sokat kérnek, a mohó állam keze láthatatlanná vált. Mindemögött a klímakatasztrófával való fenyegetés áll, valamint
az a felfogás, hogy a németek feladata lenne minden probléma esetében – legyen az a klíma, a trópusi erdű, a műanyag hulladék vagy az afrikai népek nehéz sorsa – a világot megmenteni, és mindenki mást, aki az általuk választott utat nem követi, a tisztességes emberek köréből kizárni.
Ha esetleg más népek félelemmel tekintenek erre az új német fanatizmusra – hát nem lehet zokon venni tölük.
Néhány héttel ezelött megkérdezték a németeket, az ország mely problémáját tartják a legsúlyosabbnak. 54 % általában aggasztónak látta az ország helyzetét, 34 % a migrációt tartotta a legégetőbb problémának. Ennek ellenére a migráció semmilyen szerepet sem játszik a lanyha választási kampányban.
A bevándorlásellenes AfD kivételével mindegyik párt úgy tesz, mintha a probléma már nem is léteznék, 2015 nem fog megismétlődni, esküdözik mindenki a zöldek kivételével, akik még több bevándorlót szeretnének, mert még nem tartják a lakosságot elég színesnek. De továbbra is naponta átlagban 500 illegális migráns érkezik az országba papírok nélkül, amint arra az alkotmányvédelem Merkel által személyesen kirúgott elnöke, Hans Georg Maaßen nemrég rámutatott.
Egy másik felmérés során a megkérdezettek 60 százaléka azt mondta, hogy egyetlen párt sem képviseli az érdekeit, és hogy az országnak valamilyen radikálisan más pártra lenne szüksége.
Jelenleg az előrejelzések szerint mindkét kormányzó párt, a CDU és még inkább az SPD, súlyos veszteségekre számíthat az EP-választásokon, a mostani koalícióhoz szükséges többségük már régen nincs meg.
A valóság még odébb van
28 százalékot jósolnak a CDU/CSU-nak, 17-et az SPD-nek, 19-et a zöldeknek és 12-t az AfD-nek. Kelet-Németországban valószínűleg minden szövetségi államban az AfD lesz a legerősebb párt, az SPD-nek egyszámjegyű eredményt jósolnak. A legnagyobb párt persze a nemválasztók lesznek. 2014-ben még 48,1% volt a részvételi arány, most senki sem számít ilyesmire. Állítólag előkészületek zajlanak Merkel választások utáni lemondására és a pártrendszer újrarendezésére, de ennek Merkel máris ellentmondott. Marad a végső győzelemig.
A német választóknak igazuk van: amíg csak a jelenleg szereplő pártok közül lehet választani, csak még rosszabb irányba megy majd a fejlődés.
A majd tíz év óta folyamatosam ömlő antikapitalista agitáció az iskolákban, a közszolgálati médiában, a valaha konzervatív sajtóban, a szocialista szlogenek átvétele az ipar és a vállalatok kommunikációjában meghozta gyümölcsét.
Az új vörös gárdát a politika már nem tudja uralni és kordában tartani, mégha azt is hiszi, hogy az ő kezében lenne a vezetés. A német politikai és kulturális elit a választások után az eredménytöl függetlenül tovább fogja építeni ökológikus-szocialista eszményképét – míg csak egy nap a valóság be nem ér minket. De ez még eltarthat.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.