Semmi gond, hiszen a britek bennmaradnak a NATO-ban — nyugtatgatnak az észak-atlanti szövetség vezetői. Ez azonban csak az érem egyik oldala. „Főleg a kilépés utáni első hetekben-hónapokban adódhatnak komoly gondok” — mondta lapunknak egy biztonságpolitikai szakértő.
„A Brexit kizárólag London és az Európai Unió viszonyát változtatja meg, de semmilyen szempontból sem alakítja át a NATO-hoz fűződő kapcsolatát, ahogy nem változtat a katonai szövetség és az Európai Unió kapcsolatán sem”
– jelentette ki néhány hete Jens Stoltenberg Brüsszelben. Talán azokra a növekvő aggodalmakra szánta ezt válasznak, amelyek teljes joggal merülnek fel az elhúzódó Brexit-káosz perifériáján.
Az észak-atlanti szervezet főtitkára megnyugtatásul hozzátette, hogy az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűnését követően is „stabil, erős és megbízható szövetséges marad.” Ez persze igaz, de egyáltalán nem mindegy, milyen keretek között.
Egy megállapodás nélküli Brexit veszélyeire már tavaly figyelmeztettek brit rendőri vezetők, akik felhívták a figyelmet, hogy naponta 32 közös európai mechanizmust alkalmaznak a munkájukban, ilyen például az európai elfogatóparancs vagy a Schengeni Információs Rendszer (SIS).
Az együttműködés megakadása vagy pláne befejezése azonban nemcsak a briteket, de minket, európaiakat is súlyosan érintene.
Gondoljunk csak bele: az Europol — britek nélkül? Vagy ott van az Eurojust, az EU azon ügynöksége, amely a határokon átívelő nyomozásokban koordinálja a nyomozók és ügyészek együttműködését. Ha a briteknek újra kéne tárgyalniuk a tagságot, lehet, hogy meg kéne elégedniük egy alacsonyabb szintű kooperációval.
A no deal vagy az uniós együttműködés rosszabb?
„Minél keményebb a Brexit, annál nagyobb a kár, évekbe telhet, amíg ez helyreáll”
— jelentette ki nagy visszhangot keltett tévés megszólalásában a brit külföldi hírszerzés, az MI6 volt vezetője. Sir John Sawers — valamint Lord David Richards volt vezérkari főnök és Lord Peter Ricketts ex-nemzetbiztonsági tanácsadó — a Sky News-nak elmondta (lásd az alábbi videót): az EU-ból való kiválás bármely módja érzékenyen érinti a biztonság kérdését, de a megegyezés nélküli lenne a legrosszabb opció.
Ennek az a fő oka, hogy a britek biztonságpolitikája — a világon egyedüliként — három pilléren nyugszik: a rendíthetetlen NATO-tagságon, az EU-s tagságon, és a háború után létrehozott úgynevezett Öt Szem hírszerzési együttműködésen, amelynek keretében a britek az ausztrál, a kanadai, az amerikai és az új-zélandi titkosszolgálattal kooperálnak.
„Mi pedig most kirúgjuk az egyik pillért azzal, hogy elhagyjuk az Európai Uniót”
— közölte Sawers.
Lord Richards pedig Európa felől nézte a Brexit egyik legnegatívabb kihatását: „Az európai nemzetek különösen értékelik azt, hogy részben hozzáférünk amerikai hírszerzési anyagokhoz, amelyeket ha szükséges, amerikai engedéllyel vagy támogatással Európának adunk, hogy támogassuk a dzsihád-ellenes műveleteiket.”
Az MI6 egy másik volt vezetője ugyanakkor épp ellenkezőleg, amellett érvel, nehogy Nagy-Britannia bennmaradjon bármiféle további uniós biztonsági együttműködésben, és erről levélben is igyekezett meggyőzni a konzervatív párt vezetőit.
Sir Richard Dearlove szerint az állam egyik legfontosabb feladata a polgárok biztonságának garantálása, márpedig az (alsóház által sorozatban leszavazott) brit-EU megállapodás szerinte „nemzetbiztonságunk aspektusainak ellenőrzését idegen kézbe adná”, azaz túl szoros uniós ellenőrzés alá kerülne a brit hadsereg és a hírszerzés. A Downing Street 10 határozottan cáfolt minden ilyesmit, azt állítva, hogy az európai együttműködés csak lehetőség, nem kötelezettség a brit-EU megállapodásban.
Közvetlen és nyilvánvaló veszélyek
A brit NATO-tagság fenntartása fontos, de nem elégséges feltétele az európai biztonság garantálásának, figyelmeztetnek szakértők, hiszen például az Oroszországhoz való viszony (az EU-n belül a britek a keményvonalas, szankciópárti irányt erősítették), a közel-keleti menekültügy, vagy a szintén NATO-tag Törökországgal kialakult bonyolult helyzet kezelését többnyire európai uniós intézmények végezték, márpedig ezekből a struktúrákból hamarosan kimaradhatnak a britek.
A Forbes szakírója pedig megállapítja: a sietősen távozni akarók minden ígérete dacára semmi sem garantálja, hogy egy „brexitelt” Nagy-Britannia biztonságosabb lesz, mint ma. Zak Doffmann három megfontolandó érvet sorol fel, miért válhat biztonsági szempontból „katasztrófává” a kilépés:
• A világ egyre jobban összekapcsolódott, Nagy-Britannia és szövetségesei egyre inkább kölcsönösen függenek egymástól. A nemzetállamok által szponzorált terrorizmus és kiberbűnözés nem ismer határokat, így az ezekre adott válaszok sem ismerhetnek. Ami pedig a forrásokat illeti, a britek már nem képesek egyedül megvédeni partjaikat.
• Maga a brit kormány jelentette be, hogy ha a Brexit az EU-val történő megállapodás nélkül történik meg, megszűnik mindegyik biztonsági illetve rendőri műveleti együttműködés az uniós intézményekkel. Ez azonnali jogi és műveleti bizonytalansághoz vezetne, amit nem oldanának fel a szóba jöhető „nem-EU-s mechanizmusok”.
Egyre több a veszélyforrás: visszatérnek Európába az Iszlám Állam terroristái, Moszkva erejét fitogtatja, Kína hosszú távra tervez, Irán káoszt szervez a Közel-Keleten, tovább radikalizálódhat a szélsőjobb, drogok, emberkereskedelem, a mesterséges intelligencia veszélyei.
• Ha a brit politikai káosz következtében hatalomra kerül az Amerika-ellenes, marxista Jeremy Corbyn baloldali kormánya, első dolga lesz leszámolni hetven év „imperialista” külpolitikájával. Corbyn nem hisz a NATO-ban, a védelemben, a nyugati szövetségben, Oroszország „hasznos idiótája” lenne, és elfordulna Izraeltől a palesztinok és a Hamász felé.
A szerző nem teszi, mi viszont hangsúlyozzuk ismét: mindez természetesen nem csupán Nagy-Britannia, de — a már vázolt kölcsönös egymásrautaltság okán — Európa biztonságát is legalább annyira érintené.
Közös érdek a biztonság
„Komoly, hosszú távú biztonsági problémákat valószínűleg nem okoz a Brexit, inkább azzal kell számolni, hogy az első néhány hónapban fennakadások várhatók”
— nyilatkozta lapunknak egy (pozíciója miatt neve elhallgatását kérő) nemzetbiztonsági szakértő, hosszan dicsérve az európai rendőri és titkosszolgálati információcsere szervezettségét, az európai elfogatóparancs vagy a Schengeni Információs Rendszer olajozott működését.
Ugyanakkor érthető a brit ódzkodás is az EU-tól — tudtuk meg, hiszen sok feszültség is származott abból, hogy a brit és a kontinentális jogrend másképp értelmezte a kiadatásokkal kapcsolatos kérdéseket. A britek visszatérő tapasztalata volt, hogy az EU pl. nemet mondott némely kérésükre, ezt ők úgy értelmezték, hogy „Brüsszel” beleszól a jogrendjükbe.
Szakértőnk meggyőződése szerint ugyanakkor sem az EU-nak, sem a briteknek nem érdeke, hogy kútba essenek a terrorizmus-ellenes egyezmények, megállapodások, pláne, hogy a NATO nem alkalmas ennek a problémának a kezelésére, nem is ez a feladata.
„Az EU-nak számos partner-megállapodása van más országokkal, nem kell attól tartani, hogy a britekkel nem lesz képes egy racionális együttműködés kialakítására”
— bizakodott a szakember.
Ami viszont a briteknél esetlegesen bekövetkező baloldali fordulatot illeti, az valóban nehéz helyzetet eredményezhet Izrael számára, mondta a nemzetbiztonsági szakértő.
„Érthető,hogy aggódnak a Brexit miatt: ma még Corbyn ellenzékben van, de mi lesz holnap? És melyik állam tölti majd be a britek szerepét az EU-ban?”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.