Az eltérő tapasztalatok egyre messzebb távolítják egymástól az Egyesült Államok és Izrael zsidóságát.
A zsidó törvény a temetést követő időszakra három, időben egyre hosszabb, intenzitását tekintve viszont mind enyhébb gyászidőszakot ír elő a közvetlen hozzátartozók számára. A temetés utáni első hét nap az úgynevezett sivá („hét”) időszaka. Ilyenkor az érintettekre számos különleges szabály vonatkozik. Persze nehezen elképzelhető, hogy a liberális amerikai zsidók az erre az időtartamra vonatkozó megkötésekhez is következetesen tartották volna magukat, az azonban bizonyos, viszonylag nagy számban jelentek meg alig két évvel ezelőtt a Trump választási győzelme miatt országszerte rendezett un. „sivá összejöveteleken”.
Az pedig még csak fel sem merült bennük, hogy a legközelebbi rokonok halálát kísérő, megszentelt időszak évezredes hagyományait nem kellene magától értetődő természetességgel a választások végeredménye miatti csalódottság színpadias kifejezési formájává alacsonyítani. A lényeg, hogy Trump győzelmét a haladó világ elleni nyílt támadásként, ilyen módon a tudatlanság, a sötét középkor visszatérésének nyitányaként érzékelve, a történtekre a hagyomány további rombolásában kreatív (át)értelmezéséből kibontakozó performanszokban találtak kézenfekvő választ.
Csakhogy a demokratákra szavazó zsidók többsége számára mára a sivá fogalma is ismeretlenné vált.
Nekik ezért egyedül az a fontos, hogy Trump és szövetségesei, legfőképp Benjámin Netanjahu világpolitikai fellépésével a fasizmus tért vissza a világba.
Hosszúra nyúlt mézeshetek
Izrael és az amerikai zsidóság sokáig töretlen, kölcsönös szimpátián alapuló, de mint látni fogjuk, tévképzetektől sem mentes kapcsolata az utóbbi évtizedben érezhetően zavarttá, kimértebbé vált. Ma már kevesen emlékeznek vissza erre szívesen, de az 1967-es háborút követő, évtizedekre nyújtott mézeshetek eufóriája valójában jelentős változást hozott a hatnapos háborút megelőző időszak némiképp távolságtartó időszakához képest. Izrael megalapítása előtt a cionisták számára komoly nehézséget jelentett, hogy támogatást szerezzenek céljaik eléréséhez az amerikai zsidóktól. A kis közel-keleti állam igazából még az 50-es években sem állt az amerikai zsidóság érdeklődésének középpontjában. Ez azonban az egyesített, és sokszoros túlerőben levő arab seregek felett aratott fényes győzelmek nyomán megváltozott. A mind egységesebb világgazdaság amerikai és izraeli cégek ezrei kötötte össze, míg az olcsóbb utazási lehetőségek miatt a két ország közötti turizmus is robbanásszerűen megnövekedett.
Míg korábban az amerikai zsidók alig 15-20%-a látogatott Izraelbe, a Pew kutatóintézet 2016-ban publikált, átfogó felmérése szerint ez az arány mára 40%-ra nőtt, és pontosan ugyanez az arányszám jellemzi az izraeliek Egyesült Államokba irányuló utazásait is. Úgy tűnik tehát, hogy mindkét fél viszonylag könnyen megtalálja a másik félben azt, ami számára vonzó. Egyre többen választják látogatásaik, tanulmányaik vagy üzleti tevékenységük helyszínéül a másik országát.
Ezzel összefüggésben számos további változás is történt a két ország zsidó társadalmában a 60-as, 70-es évek óta.
Az izraeliek például nyitottabbá váltak a diaszpórában élő zsidók irányába. Ma már nem, vagy kevésbé gondolják azt, hogy aki nem költözik a zsidó államba, az a történelmi szerepének fordít hátat.
Hatalmas változáson ment keresztül az ortodox zsidóság Izrael államához fűződő viszonya is: a korábbi legjobb esetben is tartózkodó, de gyakran kifejezetten ellenséges hozzáállást sokuknál a visszafogottól a lelkes támogatásig érő rokonszenv váltotta fel.
A megzavart kapcsolat
Úgy tűnik tehát, minden együtt áll ahhoz, hogy ez a szerelem tényleg örökké tartson. Mégis, jóllehet a Pew kutatása szerint az amerikai zsidók mintegy 70%-át továbbra is határozott érzelmi kapcsolat fűzi Izraelhez, még ezen a táboron belül is egyre erősebb a vita a zsidó állam megítéléséről, különösen annak palesztinokat érintő politikája kapcsán.
Az amerikai zsidók többségének (61%) meggyőződése, hogy Izrael és egy független palesztin állam békés együttélése megvalósítható. Ezzel összefüggésben egyre gyakoribbak azok a hangok, amelyek a jelenlegi helyzet kudarcáért az izraeli kormányt teszik felelőssé.
Az egyetemi kampuszokon rohamosan terjednek az Izraelt „apartheid államként” megközelítő nézetek, és az ezeket leghangosabban artikuláló aktivisták között szép számmal akadnak zsidók.
A tendenciákkal párhuzamosan szaporodnak azok vélemények is, amelyek egyenesen az amerikai zsidók teljes elidegenedését vizionálják Izraeltől.
De vajon miért liberálisok (a fogalom mai, elsősorban a kortárs tengerentúli politikában meggyökeresedett értelmében) az amerikai zsidók, és legfőképp, miért különböznek annyira az izraeliektől?
Felcserélt hagyományok
Az európai elnyomás és állandósult atrocitások elől az Egyesült Államokba kivándorló zsidók történelmi tapasztalataikat magukkal cipelve sokkal inkább bíztak a progresszív elveket valló demokratákban, mint az állandóan az amerikai hagyományok és a kereszténység fontosságát hangsúlyozó, ráadásul a vezetésében számos antiszemitát is felsorakoztató Republikánus Pártban. A szabad világba érkező európai zsidók jelentős része – az erősödő nacionalista és keresztény kurzusok terjedésére válaszul – már az eredeti hazájában is a baloldali mozgalmakkal rokonszenvezett, gyakran tevékeny részt is vállalva politikájuk szervezésében. A Demokrata Párt pedig – az „újraelosztó igazságosság” társadalommérnöki hevületétől hajtva – készséggel hajlott jövedelemtranszferekkel, kvótákkal, bebetonozott szakszervezeti privilégiumokkal meghálálni az újabb és újabb bevándorlók, így a viszonylag nagyszámú zsidó tömegek bizalmát.
Az amerikai (nem mellesleg a konzervatív hagyományokban gyökerező) ethosznak hála a zsidók többsége biztos egzisztenciát teremthetett magának az új hazájában. Olyannyira, hogy amint azt Milton Himmelfarb, az amerikai zsidó közösség máig legnagyobb kutatója találóan megjegyezte:
„A zsidók úgy keresnek, mint az episzkopálisok, de úgy szavaznak, mint a Puerto Ricó-iak”.
Valóban, a zsidók ma a leggazdagabb jövedelmi csoportba tartoznak, a családok 44%-a évi 100 ezer dollár fölötti bevétellel rendelkezik a Pew kutatása szerint. Ezért amikor a baloldalra szavaznak, nem csupán a felmenőik érdemalapú boldogulását egykor ellehetetlenítő kvótarendszerek mai megfelelőit bevezető politikusokra, hanem a nagyobb jövedelemelvonásra, így a saját pénztárcájuk ellen is voksolnak. Ám ez mégsem meglepő, hiszen az első, bevándorló generáció szakszervezeti aktivizmusa, majd a második, immár az Egyesült Államokban és viszonylagos jólétben született, egyre jobban asszimilálódó és elvilágiasodó nemzedék után a mai amerikai zsidók többsége a holokausztra való emlékezés (73%) mellett a „szociális igazságosságért” folytatott küzdelemben (56%) jelölte meg a zsidósága lényegét.
Ennek megfelelően a szüleik polgárjogi mozgalmár lendületét örökül kapó amerikai zsidók meg vannak győződve arról, hogy a zsidóság és a liberalizmus minden további nélkül megfeleltethetők egymással.
Márpedig a modern, baloldali liberalizmus „értéksemlegessége”, szekularizmusa és univerzalizmusa éles ellentétben áll a zsidó hagyományok monoteizmusban gyökerező erkölcsi szemléletével és a zsidó nép egyedülálló, kozmikus küldetését hangsúlyozó partikularitással.
A „korszerű” progresszív zsidóságban így a végső soron a világ megváltását célzó, ezért rengeteg önfegyelmet igénylő vallásos gyakorlat a „világ megjavításának” szociális-ökológiai programjává lényegül át.
Ezzel a világivá lefokozott messianizmussal azonban van egy óriási probléma. Még a legkérlelhetetlenebb képviselői is vágyják ugyanis az elismerést, márpedig a kósersági pecsétet a hagyományos zsidóságtól az ismertetett okoknál fogva nem kaphatják meg. Frusztráltságukban ezért előbb-utóbb a saját, kilúgozott zsidóság koncepciójuk egyedüli érvényességét kezdik el úton-útfélen hangsúlyozni.
A másik lehetséges forgatókönyv, hogy a zsidóság különleges helyzetének gondolatával összeegyeztethetetlen baloldali liberalizmus kényszerének engedve, maga a politikai ideológia veszi át a folyamatosan gyengülő zsidó identitás helyét. Ekkor a mindenkori elnyomottakat privilegizáló, és a jelenkori zsidóságot vélt vagy valóságos helyzete miatt az „elnyomókkal” azonosító progresszív elbeszélés előbb-utóbb
a csoport elismerését kereső zsidókból is jó zsidót, azaz Izraelt és a hagyományos életformák maradékait egyaránt elutasító, gyökértelen, ezért hűséges tagot alakít.
Kölcsönös meg nem értés
Az mindenesetre bizonyos, hogy a jellemzően világnézetileg azonosan gondolkozó közösségek békés, elfogadó kertvárosi környezetében szocializálódó liberális zsidóság jelentős része képtelen megérteni a világ legellenségesebb szomszédságában a fennmaradásáért küzdő Izrael szempontjait. Soha nem volt katona, idegen tőle a hadseregben több évig szolgáló izraeliek számos tapasztalata. Gyakran érintkezik a többségi társadalom tagjaival, akiknek döntő része hozzá hasonlóan nyitott, a demokratikus eljárásmódok mellett a végsőkig elkötelezett ember.
Éppen ezért elképzelni sem tudja, milyen az, amikor a politikai viszonyokat a nyers erő, a vallási fundamentalizmus, a sértett büszkeség és az ezzel összefüggő feneketlen gyűlölet határozza meg.
Márpedig az Izraelt körülölelő Közel-Keleten pontosan ez a helyzet. Csakhogy az amerikai zsidóság 60%-a nem csupán a régióban, de még Izraelben sem járt. Az ország kultúráját, történelmét, sokszínű társadalmának problémáit egyáltalán nem ismeri.
Ezért azzal sem tud mit kezdeni, hogy Osló kudarcai és az egymást követő intifádák óta az izraeli társadalom hátat fordított az országot nehéz helyzetbe lavírozó baloldalnak. Az izraeli zsidók 55%-a középre, 37%-uk a jobboldalra sorolja a nézeteit a politikai palettán. Alig 8% helyezi el magát a spektrum baloldalán. Ezzel szemben az amerikai zsidók általában liberálisként (49%), vagy mérsékeltként (29%) jellemzik a politikai beállítódásukat, és csak nagyjából ötödük tartja magát politikailag konzervatívnak.
Mindazonáltal a vallásos zsidók mind Izraelben, mind az Egyesült Államokban a jobboldal felé orientálódnak, míg a világi zsidók inkább középre vagy a baloldali táborba helyezik magukat.Legalább ilyen fontos, hogy az amerikai zsidók jelentős része, az 1981 után született nemzedék egyharmada a zsidóságot a vallás helyett a származással vagy egy közösnek gondolt kultúrával azonosítja. Nem így az izraeli zsidók gyakorlatilag összessége, akik mindenekelőtt vallásnak tartják a zsidóságot, még akkor is, ha önmagukat esetenként teljes mértékben világi emberként jellemzik. Ezzel függhet össze, hogy míg az amerikai zsidók alig 40%-a választ magának zsidó partnert, Izraelben a vegyes házasság lényegében ismeretlen.
A zsidóság és a liberalizmus azonosságának megkérdőjelezése ennek ellenére továbbra is eretnekségnek számít haladó körökben.
Az eredetileg az Egység magazin 108. számában megjelent írás szerkesztett változata.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.