Tóta W. Árpád lehülyézte Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját, „Ha egy zsidó hülye” című, a HVG múltheti számában megjelent írásában. A szenvedélyes szöveg azzal a sommás konklúzióval zárul: „csodarabbi kellene ahhoz, hogy csak ostobának tűnjön, és ne aljasnak.” A rabbi visszavág.
Köves Slomó a HVG csütörtökön megjelent számában „Szubkultúrák esete a következetességgel” című cikkében válaszolt a publicista politikailag erősen motivált vádjaira. Írását azzal kezdi, hogy szembesíti Tóta W.-t saját, korábbi szövegeivel, mint például:
„(… ) egy körül írható szubkultúra rendelkezhet olyan sajátosságokkal, amelyek a többségi társadalom számára aggályosak. Netán elviselhetetlenek. Ilyenek Nyugat-Európa városaiban a bevándorlókból (vagy azok gyermekeiből) álló színesbőrű gangek. Ettől minket a sors egyelőre megkímélt, de ott bizony felmerül a kérdés, hogy vajon nem azért aktívabbak-e a magukfajta fiatalok többek közt a csoportos nemi erőszak és az utcai rablás terén, mert a magukkal hozott kultúra egyrészt jószágnak tekinti a nőt, másrészt a fizikai erőszakot az érvényesülés egyetlen eszközének.”
Vagy:
„túl gyorsan túl nagy inkompatibilis tömegek jelentek meg Európában, olyan tömegek, akiknek lehetetlen elmagyarázni, hogy például nem öljük meg a család hölgytagjait, ha nem az iszlám szerint élnek.”
Ezek a sorok nem valamilyen náci propagandkiadványban, hanem konkrétan a publicista saját tollából jelentek meg 2005-ben és 2008-ban. A rabbi Tóta W. korábbi megállapításait ezután összeveti a múltheti publicisztika egyik kulcsfontosságúnak szánt gondolatával, mely szerint
„a másféle ember gyűlöletét könnyű divatba hozni, de jó tudni, hogy az ilyen indulat pillanatok alatt új célpontot találhat”.
Köves Slomó a hamis prófécia vádjával kapcsolatban arra a következtetésre jut, hogy
„Nem tudok másra gondolni, mint hogy saját próféciáját félti. Szerinte ugyanis »a mesterterv végén egyetlen ellenzéki szövetség áll fel a Fidesszel szemben, közös listával és jelöltekkel … már az önkormányzati választáson«. Én pedig merek ebbe a – szerinte »hősies« – jövendölésbe beleugatni, és több helyütt felhívom a figyelmet arra, hogy van ezzel a »hősies« dologgal egy apró kis bökkenő. És ez a bökkenő nem az, hogy én makacsul nem fogadom Karácsony Gergely bocsánatkérését (Tóta feltételezése), hanem egyszerűen a józan ész által diktált következetesség.”
„Karácsony nem sértett meg és nem is várom kanosszajárását. Ahogy a Jobbiktól sem vártam soha bocsánatkérést. Érzelmi lelki életemet nem általam kevéssé ismert emberekkel szoktam élni. Próféta sem vagyok. Egyszerűen csak a józan ész csábszavának engedve minimális konzisztencia elvárásokat próbálok érvényesíteni:
1. A Jobbik nem változott. „A legvéresebb szájú nyilas keretlegények” – ahogy Tóta fogalmaz – NEM „hagyták el a pártot”. A most már néppártos klubot jelenleg is olyanok vezetik, akik a zsidókat a Dunába lőnék, cigányokat megvernék és a zsidókat listáznák…[…]”
2. Az ötlettelen baloldal meg ráborul a kasztrált nácikra. Arra sem gondol, hogy ezzel nem hogy sikereket nem fog elérni, hanem ráadásul utolsó politikai kártyáját, az antiszemitizmus vádjának eddig sem mindig konzisztens érvét is eljátsza. Ez persze az ő dolguk. Nekik ez csak még egy kártya a csabdlecsacsivá butított politikai játszmában. Nekem és a hozzám hasonló „szubkultúrának” viszont ez az idiotizmus „pillanatok alatt” létkérdés lehet.
Azzal ugyanis, hogy azok, akik évekig a „Reichstag felgyújtásával” riogattak (ugyancsak Tóta megfogalmazása), most a poroltóval játszanak számháborúsdit, egyet érünk el: soha nem lehet már majd a jövőben egy jobboldali és radikális szélsőjobboldali koalíció ellen normatív alapon fellépni…
3. Lesz itt majd összefogás. Karácsony vagy nyer, vagy elveszti. Budapest sorsa forog itt kockán. Időben jön-e a hetes busz, kiég-e a hármas metró? De közben a magyar vidéken sorra jelennek majd meg a romákat „etnikai szemétnek” hirdető jobbikos ispánok, az érpataki modellek, a cigányokat megleckéztető újnácik […]”
„Mesüge, mesüge, ober a biszel széchel fohrt darf men hoben!” Azaz: „Lehetsz fiam mesüge, de egy kevés ész azért soha nem árt”- tartja a jiddis mondás. Az én „szubkultúrám” a józan ész értékét hirdeti, és bár lehet, hogy Tóta szerint (akár csak a „roma szubkultúra”) ez is „leszoktatható” egy kis „fejbe veréssel”, ha megengedi, addig is azért maradok következetes saját kulturális hagyományaimhoz.”
A teljes írás a HVG 2019. március 7-én megjelent számában olvasható.