Teheránnak Putyin ukrajnai háborúja újabb jelzése annak, hogy milyen árat kell fizetni azért, ha valaki bízik Amerikában.
Az Európai Unió megbízottja, Enrique Mora, akinek feladata Barack Obama és az Iszlám Köztársaság között létrejött nukleáris megállapodás felélesztése, szerdán Teheránban járt, ahol újabb – egyesek szerint utolsó erőfeszítéseket tett, hogy rávegye a rezsimet a megegyezésre.
Az elmúlt 16 hónapos tárgyalások során – amelyek közül során előfordult, hogy a tárgyalófelek külön helyiségekben tárgyaltak – Washington állítólag számos technikai engedményt és masszív szankciókönnyítést adott Teheránnak. Washington és Teherán valószínűleg megállapodott abban, ahogyan 2015-ben is tették, hogy figyelmen kívül hagyják a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kérdéseit az iráni be nem jelentett manipulált urániumról – ami a bomba előfeltétele – kezdi és
A tárgyalások azon akadtak el, hogy az Iszlám Forradalmi Gárdát Washington felvette a külföldi terrorszervezetek listájára. A Biden-kormányzat sikertelenül próbálta rávenni Ali Hámenei iráni legfelsőbb vezetőt az alkura, felajánlva, hogy visszavonja a listán szerepeltetést, pusztán egy nyilvános ígéretért cserébe, miszerint a Forradalmi Gárda nem folytat további terrorizmust amerikaiak ellen. Ezt azonban Irán nem fogadta ek.
„Teheránban azonban diadalmas a hangulat. Az Iszlám Köztársaság túlélte a súlyos szankciókat, a széles körű és erőszakos rezsimellenes tüntetéseket, a tisztviselői és tudósai célzott meggyilkolását, a nukleáris szabotázst, a költséges szíriai háborút, az Irán-ellenes iraki zavargásokat és a durván rosszul kezelt világjárványt, amely tönkretette az ország egészségügyi rendszerét.
A legfelsőbb vezető és csatlósai előszeretettel ismételgetik a Demokrata Párt prominenseinek intelmeit Donald Trump „maximális nyomásgyakorlás” kampányának kudarcáról. A korai forradalmi jelszó: „Amerika nem tud semmit sem tenni” ismét visszhangzik a pénteki imákban” – írják a szerzők
A közelmúltig Hámeneinek a saját napirendjüket érvényesítő iráni elnökökkel kellett megküzdenie, a szerzők szerint Raisziig, minden egyes iráni elnöknek meg volt a maga elképzelése, és azt valamilyen szinten meg próbálták megvalósítani.
Azonban az elemzők leszögezik, hogy az új elnök Ebrahim Raiszi, egy politikai nem-létező, aki a jó kormányzásról szóló beszédekre szorítkozik.
„A gyakorlatban a legfelsőbb vezető hivatala teljesen magába olvasztotta az elnökséget. A teokrácia levetette a belső vita minden látszatát – ami évszázados hagyomány a vallási iskolákon belül – egy modern közel-keleti diktatúra javára, amely elválaszthatatlanul kötődik az egyre keményebb iszlamista hitvalláshoz” – írja a cikk.
A szerzők szerint a gazdaság által megbabonázott amerikai politikusok gyakran úgy gondolnak a külpolitikára, mint egy vállalati tranzakcióra. Hámeneit sem a szankciók nem nyűgözik le, sem a pénzügyi jutalmak nem csábítják. Nemrég azt mondta:
„Gazdasági téren a mutatók nem jók … de a gazdaság nem az egyetlen kritériuma a hatalomnak, a haladásnak és a sikernek”. Hámenei kevésbé az iráni gazdaság bővítését tervezi, mint inkább azt, hogy elszigetelje azt a Nyugat által uralt globális piacoktól.
A belső erőforrásokra és a Kínával folytatott kereskedelemre támaszkodva az Iszlám Köztársaság szegényebb lehet, de független lesz – szögezi le a cikk. Hámenei szerint a nemzeti erő jelei a forradalom külföldi terjeszkedése, a szellemi életerő és a nukleáris fegyverek. Ahogy Ali Motahari, egy neves klerikális családból származó pragmatikus keményvonalas politikus nemrég világossá tette, a bomba kifejlesztése lehetővé tenné Irán számára, hogy hatékonyabban megfélemlítse ellenségeit.
„Ez a legbiztosabb út a regionális dominanciához olcsón – az Irán által támogatott arab síita milíciák és az atombomba kiváló, viszonylag olcsó kombináció a Közel-Kelet destabilizálására.”
A cikk emlékeztet arra, hogy Hámenei a bomba elleni állítólagos „fatva” ellenére jóváhagyta a nukleáris fegyverkezést az 1990-es években, nem fogja elcserélni ezeket az eredményeket amerikai ígéretekre.
Az ukrajnai háború paradox módon megerősítette az Iszlám Köztársaság paranoiáját. Irán diplomatái rituálisan támogatják Oroszországot, miközben tűzszünetre szólítanak fel. A keményvonalas iráni körökben azonban a háború újabb jelzése annak, hogy milyen árat kell fizetni azért, ha valaki bízik Amerikában. Szerintük ugyanis Washington szándékosan elhitette Ukrajnával, hogy a Nyugat része lehet, és a NATO tagságot lógatták elé. Ez az amerikai csel arra irányult, hogy orosz inváziót provokáljon. Ukrajna egyszerűen egy újabb amerikai összeesküvés Oroszország meggyengítésére és Európa Putyin ellen hangolására – fejti ki a cikk az iráni nézetet.
„Az Egyesült Államok volt az, amely idáig rángatta Ukrajnát” – vélekedett a legfőbb vezető – „természetesen beavatkozva . . . [annak] belügyeibe …, tüntetéseket szerveztek a kormányok ellen, bársonyos forradalmakat és színes államcsínyeket indítottak”.
Hámenei, aki éles szemmel figyelte a szovjet birodalom összeomlását, valószínűleg összefüggést vont Kijev 1994-es döntése, miszerint lemond atomfegyvereiről, és a későbbi orosz inváziók között.
A fegyverzetellenőrzés a legfelsőbb vezető számára soha nem arról szólt, hogy újra csatlakozzon a nemzetek közösségéhez, amelyet nyugati dominanciájúnak nevez. Kezdetben ez egy kísérlet volt, amely lehetőséget adott Rouhaninak, hogy megmutassa, hogy Irán gazdagabb lehet, és hatalmas, szankciómentes, fegyverkezésre alkalmas nukleáris programmal ruházható fel. Most ez egy alkalom arra, hogy az amerikaiak könyörögjenek az iráni követeknek. A külön szobás tárgyalások önmagukban is az amerikai megaláztatás gyakorlatai, mivel az amerikai diplomaták nem találkozhatnak iráni tárgyalópartnereikkel.
Khamenei világossá tette Biden számára, hogy a következő elengedhetetlen lépés a következő: ismerje el a Forradalmi Gárdát, amely segített tönkretenni Szíriát, gyarmatosítani Libanont és szétmarcangolni Amerikát Irakban, legitim nemzeti hadseregként. Ha az amerikai elnök ezt nem hajlandó megtenni, a fegyverellenőrzésnek vége.
Fotó: Az iráni parlamenti erők tagjai Teheránban/EPA/ABEDIN TAHERKENAREH
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.