Kate Winslet, Oscar-díjas angol színésznő a Hamasz szenvedélyes támogatója által készített gázai propagandafilmhez adta a nevét. A Hamász vezetése dicsérte az Eleven Days in May rendezőjét, amiért „szembeszállt a cionista narratívával”.
Hamász-szimpatizánsok készítették azt az érzelmes dokumentumfilmet, amelyet Kate Winslet narrált, és amely a tavalyi Gázai-övezet és Izrael közti konfliktusban meghalt gázai gyerekekről szól – derül ki a The Jewish Chronicle összeállításából.
Az Eleven Days In May most kerül a brit mozikba, és 60 palesztin gyermek tavaly májusi halálát mutatja be, a kontextus ismertetése és a konfliktus összetettségének elismerése nélkül.
A társrendező Mohammed Sawwafot a Hamász vezetői kitüntetésben részesítették „a cionista narratívával szemben végzett munkájáért”.
A film másik rendezője, Michael Winterbottom elismert brit dokumentarista, aki azonban a film készítésekor még csak el sem látogatott Gázába.
A film olyan fontos „részletekről” nem tesz említést, minthogy a Hamász sűrűn lakott területekről lőtte ki rakétáit Izraelre, emberi pajzsként használva a civil lakosságot, vagy hogy hét gázai gyermek épp a Hamász rakétái miatt halt meg és hogy a több kiskorú aktív harcos voltak.
A filmkészítő Sawwaf a Hamász által ellenőrzött gázai Iszlám Egyetemre járt. 2013-ban készített egy dokumentumfilmet, amelyben azt állította, hogy a terrorcsoportnak igaza volt, amikor Gázában puccsot hajtott végre a rivális Fatah ellen, annak állítólagos korrupciója miatt.
2014-ben a Hamász médiaosztálya különdíjjal tüntette ki Sawwafot, amiért „szembeszállt a cionista narratívával” és munkájával képes volt „behatolni az európai közvéleménybe”.
Richard Trank Oscar-díjas író és rendező, a Simon Wiesenthal Központ Los Angeles-i filmes részlegének, a Moriah Filmsnek ügyvezető producere a JC-nek elmondta: „Mélységesen aggaszt, hogy a filmben sehol nem jelenik meg az izraeliek nézőpontja, akik a Gázából érkező több ezer Hamász-rakétacsapásnak voltak kitéve.
„Az is látszik, hogy Michael Winterbottom kizárólag olyan anyagokra támaszkodott, amelyeket ismert Hamász-szimpatizánsoktól kapott, akik többször is tweeteltek, hogy támogatják az izraeli állampolgárok elleni támadásokat.”
„Magam is dokumentumfilmes vagyok, karrierem mintegy három évtizedet ölel fel, filmjeim gyakran összpontosítottak az izraeli-palesztin konfliktusra, számomra megdöbbentő, hogy Winterbottom úr soha nem látogatott el azokra a helyekre, amelyeket a filmje vizsgál.”
„Zavar, hogy meg sem próbált beszélni izraeli szülőkkel és izraeli gyerekekkel – zsidókkal és arabokkal egyaránt -, akik a Hamász rakéták napi bombázásától szenvednek. Egy rendkívül bonyolult történetnek csak az egyik oldalát elmesélni nem dokumentarista filmkészítés, hanem propaganda” – fogalmazott Trank.
