A 2022-es francia elnökválasztás nyitott, Marine Le Pen még sosem volt annyira közel az Elysée-hez, mint most. Ez a megállapítás továbbra is igaz. De az is, hogy a választás esélyese a hivatalban lévő Emmanuel Macron, méghozzá inkább, mint az első forduló estéjén. Az elmúlt másfél hétben Le Pen semmit nem faragott a hátrányából. Közben vészesen fogy a legfontosabb politikai erőforrása: az ideje.
Az első forduló estéjén elemezve a helyzetet, néhány alapvető feltétele volt annak, hogy Le Pen végül győzhessen Macron ellen. Például az, hogy a második fordulós kampányban szűküljön az olló a finalisták között, Marine Le Pen kerüljön lendületbe, aztán szerepeljen jól az április 20-i vitán.
A szűkülő olló volt mindennek az alapja. Márpedig ebben Le Pen egyelőre kudarcot vallott. A felmérések átlagos különbsége nemhogy nem szűkül, de még tágul is, s ami április 10-én este Le Pen szemszögéből behozható hátránynak tűnt, mára stabil, ha nem is túl kényelmes Macron-előnynek látszik. Fogy az idő: ugyanazt a különbséget most már fele annyi idő alatt kell ledolgozni.
Macron hatékonyan kampányol, érthetően és világosan megy a számára szükséges zöld és balos szavazók után, és a sajtó is segíti a „programja alapján miért szélsőjobbos Le Pen” típusú cikkekkel. Ha nem is szándékos, ezek a cikkek egyfajta ingyen negatív kampányként funkcionálnak a centrista jelöltnek.
Ugyanilyen ingyenajándék az OLAF (az Európai Csalás Elleni Hivatal) legújabb jelentése, amely szerint Le Pen és pártja visszaéltek az európai költségkeretekkel, s amely a napokban került napvilágra a baloldali Mediapart portál jóvoltából. Ha az időzítés szándékos, akkor vélhetően most lehetett ebből politikailag a legtöbbet kihozni. Az efféle ügyek (amelyek nem személyes, hanem pártcélú simlikről szólnak), aligha változtatnak egy-egy jelölt politikai helyzetén, ráadásul nem nagyon van olyan francia párt, amely az EP-pénzek kezelése miatt így vagy úgy ne került volna már terítékre. Maga Marine Le Pen is gyanúsított egy korábbi, az asszisztensek foglalkoztatását érintő EP-ügyben.
Noha stratégiailag limitált egy ilyen ügy jelentősége, amikor egy jelöltnek két hete van ledolgozni a hátrányát, akkor egy kieső nap, amikor az OLAF-ra figyel a sajtó, nagy gond, mert idő és energia vész el.
Le Pen eközben igyekezne – mérséklődését demonstrálandó – kormányzati, elnöki kompetenciát mutatni (például intézményekről, külpolitikáról beszélni), de ez a kampány messze nem olyan látványos vagy átütő, hogy lendületbe hozza. Különösen nem az a fenti faktorokkal együtt tekintve. És amikor Marine Le Pen mondott is dolgokat az elmúlt napokban (pl. az Oroszországhoz való viszonyról), azok vitát generáltak, és nem feltétlenül „csak annyit” üzentek, ami a cél lett volna, hogy a jelöltnek van külpolitikája. Az is előfordult, hogy összekeverte Algéria és Tunézia volt elnökét, vagy álláspontja finomítására kényszerült a muszlim fejkendő ügyében.
Összességében a kép problémás tehát, Macron két forduló közötti kampánya ezerszer hatékonyabb, mint ellenfeléé. Marad a szerda esti vita, mint Le Pen utolsó esélye.
A két forduló közötti vita viszont a közbölcsesség szerint ritkán mozgatja át drámaian a szavazói preferenciákat, de egy nagy szerdai égés nagy lebőgéshez vezethet vasárnap. Ezt Le Pen személyesen is megtanulta 2017-ben, amikor a kárára több, mint 10 pont mozdult meg a vita nyomán. Ezért mind Le Pennek, mind Macronnak cél, hogy ne hibázzanak, és ne veszítsék el a vitát. De Le Pennek még egy meglepetést is elő kellene húznia a kalapjából, remélve, hogy Macron szavazói elkedvetlenednek, esetleg demobilizálódnak. Meglepetést okozni azért sem lesz könnyű, mert Le Pennek van még egy plusz feladata: bizonyítania kell, hogy képes elnökként viselkedni. Ellenfele hivatalban lévőként csak azzal kell, hogy törődjön, nehogy dühös, arrogáns vagy lekezelő legyen. Azt ugyanis feltételezhetjük, hogy Macron mélységében ismeri az asztalán megforduló ügyeket, míg Le Pennek ezek egy részét tanulnia kell a vitára.
Azaz, ha szűkült volna az olló az elmúlt héten, nagyobb izgalmakra számíthatnánk szerdán.
De még ekkora támogatottsági különbségnél is fontos, hogy az egyes szavazóbázisok külső héja részben még demobilizálható, ha az derül ki a vitából, hogy az adott jelölttel valami nagy gond van.
Vagyis még mindig nem lehet biztosra, ezer százalékosra mondani Emmanuel Macron vasárnapi győzelmét. Ez így is marad, amíg Le Pen beszél és talpon van. De az biztos, hogy Macron ma jóval nagyobb eséllyel lehet újraválasztott elnök, mint tíz nappal ezelőtt. Ahogy csökken ugyanis Le Pen esélye és ideje a fordításra, úgy nő Macroné az újrázásra…
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.