Volt egy magyar író, aki egymillió dollárt keresett évente, a Broadway hangos volt a sikereitől és akit az Egyesült Államok elnöke is fogadott a Fehér Házban – írja Molnár Ferencről szóló Facebook-bejegyzésében a Nyugati Pályán.
A világhírű magyar író középosztálybeli zsidó családból származott, Budapesten tanult, ahol újságírással kezdett foglalkozni.
A számtalan nyelvre lefordított és több országban ajánlott iskolai olvasmányként számontartott Pál utcai fiúk című regénye is Magyarországon született, ahogy későbbi színpadi művei közül a legismertebbek is: a Liliom (1906), Az üvegcipő (1924) vagy a Játék a kastélyban (1926).
Darabjait 1908-tól kezdődően játszották Nyugat-Európa számos városában és a tengerentúlon is, igazán népszerű szerzővé pedig az 1920-as évektől vált.
A sikerek ellenére depresszióval küzdött, ami részben a származása miatti megkülönböztetésre vezethető vissza.
50 évesen Nyugatra menekült, ahol tárt karokkal várták az ünnepelt szerzőt. Felesége, Darvas Lili a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta az író 1951-es, utolsó szilveszteri hangüzenetét, amely az Amerika Hangja felkérésére hangzott el a rádióban.
Ebben így köszöntötte az új évet: „És hogy végül egy szép magyar költemény szavait idézzem:
“Szív küldi szívnek szívesen”. Amihez, úgy érzem, hozzá kell tenni — és ezt soha, soha el nem felejteni —, hogy ezek a szavak abból az országból indulnak el, amely itt lakó mindnyájunknak önzetlenül, sőt áldozatok árán egy második, új életet, szabadságot, polgárjogot és kenyeret adott és ad a világtörténelmi nagy menekülések éveiben. Reményteljes boldog, új évet mindnyájuknak”
– mondta a világhírű magyar író.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
