Alta Fixsler ügy — Eldöntheti-e a bíróság, hogy kinek érdemes élnie és kinek nem?

Alta Fixsler, az agykárosodással született fiatal zsidó lány esete mély szomorúsággal tölti el az embert az élet tragikus természete miatt. Az eset az életről és a halálról szóló viták középpontjába került, különösen az eutanáziáról szóló viták során – írja Henry George az UnHerd oldalán.

A Manchesteri Királyi Gyermekkórház jogi támogatást kapott Alta életfenntartó rendszereinek lekapcsolásához. Szülei, haszid zsidók, nem értettek egyet, mely nézeteltérésük a hitükben gyökerezik. Az ügy a kórház azon érvén alapul, hogy Alta „állandó fájdalmat” érez. A szülők tiltakozása ellenére, miszerint Alta nem szenved, a klinikusok azzal érveltek, hogy ez egyszerűen csak a gyógyszeres kezelés miatt van, amely elnyomja a fájdalmat.

Mégis, ahogy Dominic Lawson érvel a The Timesban, hogyan alapulhat ez az ítélet az Alta által tapasztalt fájdalmon? Idézi Dr. Rajesh Munglani vezető fájdalomszakértőt, aki szerint képtelenség a fájdalomra hivatkozva megvonni valakitől a kezelést. Alta Fixsler valójában nem képes megtapasztalni a szenvedést: az egy magasabb kognitív funkció. Nagy valószínűséggel azért nem tudja megtapasztalni a fájdalmat, mert a sérült agya ezt megakadályozza.

Mindez eljutott a társadalmi vitáink lényegéhez is, hogy milyen az az élet, amit érdemes élni, és mi az a halál, és mi az amiért érdemes meghalni.

Sokan, akik az asszisztált öngyilkosság mellett érvelnek, ezt az elviselhetetlen szenvedés enyhítésére hivatkozva teszik. Ez érthető, de nem feltétlenül ez a valódi motiváció. Az Egyesült Államokban, Oregonban, ahol az asszisztált öngyilkosság legális, 2020-ban 53%-a mondta azt a megkérdezetteknek, hogy azért választotta ezt az utat, hogy ne jelentsen terhet.

Alta Fixsler szülei könyörögnek azért, hogy gyermekük otthon tölthesse az utolsó napjait

A kétéves Alta Fixsler szülei – akinek állandó fájdalmai vannak és nem tud életben maradni lélegeztetőgép nélkül – könyörögnek, hogy élete utolsó napjait otthon tölthesse velük.

A fájdalomnak, mint az asszisztált halál melletti érvelés eszközeként való felhasználása magának a fájdalomnak a kulturális félreértelmezéséről árulkodik. Mivel genetikai eredetű, törékeny bőrbetegségem van, az Epidermolysis Bullosa, közelről ismerem a fájdalmat annak különböző formáiban, a fárasztóan krónikustól a gyötrelmes akut fájdalomig – írja Henry George.

Ezt a terhet természetesen senkinek sem kívánom. De számomra maga a fájdalom nem ok a kétségbeesésre vagy az életbe vetett remény elvesztésére. A lényeg az, hogy az én fogyatékosságom egy sajátos, koncentrált példája annak az egyetemes fájdalomnak, amellyel mindannyian szembesülünk, tekintve, hogy mindannyian azon a szinten létezünk, amelyet Alasdair MacIntyre a „fogyatékossági skálának” nevez.

Az életet egyszerűen az élet minőségének mércéjeként szolgáló fájdalomra és szenvedésre redukálni rideg haszonelvű számítás, amely nélkülözi az élet (és a halál) összetettségét – írja George.

Visszatérve Alta Fixslerhez, a kérdés az, hogy vajon emberi személynek minősül-e, az ebből fakadó jogokkal és kötelességekkel együtt. Mivel szülei úgy vélik, hogy igen, ezért haza akarják vinni, hogy otthon haljon meg. Továbbá, hogy a hozzám hasonlók személynek minősülnek-e, vagy sem? Ha a fájdalom és a szenvedés az élet fő mércéje, akkor az ennek enyhítésére irányuló könyörületes erőfeszítés a szenvedés teljes eltörlésére irányuló érzéketlen lépéssel végződik: azzal, hogy a szenvedés forrásaként magukat a személyből lénnyé redukált embereket távolítjuk el. Ez már most is történik olyan helyeken, mint Oregon, Hollandia és Belgium. Nem szabad követnünk őket – zárja gondolatait Henry George.

A lengyel katolikus egyház tiltakozik az abortusz eutanáziává minősítése ellen

Gadecki érsek szerint az életszentség kérdéseiben az egyház semmilyen kompromisszumot nem köthet.