80 éves korában elhunyt Charlie Watts, a Rolling Stones egyik alapítója, a brit rockzenekar örökös dobosa — olvasható a Forward zsidó magazinban.
A hónap elején a Rolling Stones bejelentette, hogy Watts nem lép fel a zenekarral a közelgő turnén, meg nem nevezett egészségügyi okok miatt. A Stones tagjaként minden idők egyik legnagyobb rockdobosaként tartják számon, aki hozzájárult a zenekar klasszikus-rock hangzásának megteremtéséhez és finomításához, amely gyakorlatilag magának a műfajnak a szinonimájává vált.
Annak ellenére, hogy a történelem legmaradandóbb rockzenekarának dobosa volt, Watts valójában jazzdobos volt, és minden példaképe és idolja a jazz világából származott. Watts sokáig még saját tradicionális swing zenekarát is vezette az Egyesült Királyságban. Kedvenc jazzdobosai közé tartozott a New York-i születésű Sheldon „Shelly” Manne, aki a jazz minden stílusában játszott, de leginkább a West Coast mozgalomban végzett munkájáról ismert. Manne egyszer felvett egy albumot „My Son the Jazz Drummer!” címmel.
A lemezen jiddis és izraeli dalok hard-bop és soul-jazz változatai szerepeltek, köztük a „Bay Mir Bistu Sheyn”, a „Di Grine Kuzine” és a „Yossel! Yossel!”
Watts művészeti iskolába járt, és egy rövid ideig grafikusként dolgozott. Első munkahelye a brooklyni születésű Bob Gillnél volt, akit egy londoni tervezőcég társalapítójaként ismertek. Mielőtt Gill tervezőként hírnevet szerzett, és többek között egy „A zsidó élményről” szóló közszolgálati rádiósorozat logójáért felelt, a Catskills-i nyári üdülőhelyeken zongorázott.
Pályafutása későbbi szakaszában Gillt és egy régi katonatársát, Robert Rabinowitz festőművészt felkérték, hogy írjanak és tervezzenek egy multimédiás történetet az 1960-as évekről, amelynek zenéjéhez a Beatles zenéjét használták. Az eredmény a „Beatlemania” lett, amely három évig futott a Broadwayn, és az évek során több turnét is megélt.
Watts sosem fordított teljesen hátat a grafikusművészetnek – több Stones-album borítóját is ő tervezte, és nagyban részt vett a színpadi show-k tervezési munkálataiban. A zene azonban erősebb vonzerőt gyakorolt a kezdő dobosra. Alan Clayson 2011-es Watts-életrajza szerint
„első nyilvános fellépései egy közepes színvonalú, félprofi csapattal voltak, amelynek fő profilja zsidó esküvői fogadásokon való zenélés volt.
‘Soha nem tudtam, mi a fene folyik itt’ – vallotta be Charlie -, ‘hiszen nem vagyok zsidó'”.
Mint a legtöbb Stones-bandatársa, Watts is a Blues Incorporatedben töltötte a tanulóéveit, egy olyan zenekarban, amelyet az angol bluesgitáros, Alexis Korner vezetett, aki osztrák-zsidó apától és török-görög anyától született Párizsban. A zenekar, amely londoni hardcore blues klubokban játszott, az angol rockzenészek egy egész generációjának képzőhelyéül szolgált, akiknek munkássága az elektromos blueson alapult.
A dobolás mellett Watts a rock egyik legstílusosabban öltözködőjeként is ismert volt. A Daily Telegraph a világ egyik legjobban öltözött emberének nevezte, 2006-ban pedig a Vanity Fair magazin a nemzetközi Best Dressed List Hall of Fame-be választotta. Leonard Cohenhez hasonlóan Watts is a klasszikus, hagyományos öltönyöket kedvelte (bár dobolás közben nem). Egy interjúban Watts az apjának tulajdonította, hogy fiatal korában elvitte a szabójához.
„Akkoriban volt egy kis zsidó fickó a londoni East Enden, aki megcsinálta neked a dolgaidat”
— mondta Watts. Ugyanebben az interjúban Watts tisztelettel adózott a bronxi születésű ruhatervező Ralph Lifshitznek, ismertebb nevén Ralph Lauren-nak.
„Az öreg Ralph Lauren nagyon szép dolgokat csinál. Az ő cuccai olyanok, amilyeneket én szeretek – régi angol és darázsderekú bostoni”
— mondta Watts.
2014. június 3-án, egy nappal azelőtt, hogy a Rolling Stones Tel Avivban lépett volna fel, Watts a Stones gitárosával, Ron Wooddal meglátogatta a jeruzsálemi óvárosban lévő Siratófalat.