Miért fordult Kína Izrael ellen?

Kína a palesztinok támogatásával igyekszik elterelni a muszlim országok figyelmét az ujgurok elleni saját lépéseiről – állítja Ilan Berman az American Foreign Policy Council alelnöke a Jerusalem Postban megjelent cikkében.

Izrael és a Hámász közti közelmúltbeli konfliktus közepette sokakat meglepve egy új vezérszónok szólalt fel a zsidó állam ellen.

Miközben Izrael katonai válaszcsapása a Gázai övezetből kilőtt több ezer rakétára előre borítékolható felháborodást váltott ki Európában és az amerikai baloldalon, új szereplőként Kína volt az, aki Izrael egyik legélesebb bírálójaként lépett fel.

Peking nem habozott ujjal mutogatni Jeruzsálemre, és attól sem riadt vissza, hogy jelentős szerepet vállaljon az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának azon döntéséből, amely szerint egy vizsgálóbizottságot kell létrehozni a „megszállt palesztin területeken elkövetett izraeli jogsértések” kivizsgálására.

Kína volt az, aki az ENSZ Biztonsági Tanácsát arra bátorította, hogy egy héten belül három rendkívüli ülést is tartson. Wang Yi külügyminiszter, aki a konfliktust az izraeliek „ellenségeskedésnek” nevezte, kritizálta Izraelt, és azonnali „önmérsékletre” szólította fel.

Wang egyúttal támadta az Egyesült Államokat, amiért „a nemzetközi igazságszolgáltatás rossz oldalán áll”, Izrael mellett. Peking arab nyelvű csatornáit és közösségi média fiókjait ezzel párhuzamosan elárasztották az Izraelt és az Egyesült Államokat érő kritikák, a kínai diplomaták antiszemita bejegyzéseket osztottak meg a Twitteren, és a hivatalos csatornák arról számoltak be, hogy „zsidók uralják [az Egyesült Államok] pénzügyeit és médiáját”.

Peking álláspontja éppannyira váratlan volt, mint amilyen határozott. Az elmúlt években Kína Izraelben gazdaság és kereskedelem egyik főszereplőjévé vált.

A Tel Aviv-i Egyetem Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének nemrégiben kiadott tanulmánya szerint 2001 és 2018 között a két ország közötti kétoldalú kereskedelem évente alig több mint 1 milliárd dollárról közel 12 milliárd dollárra nőtt. (Azóta kissé visszaesett – tavaly alig több mint 10 milliárd dollár volt – a Trump-adminisztráció nyomására). Ez a hatalmas tőkeáramlás, amelynek nagy része Izrael dinamikusan fejlődő high-tech szektorába áramlott, Kínát arra késztette, hogy az elkövetkező években megelőzze az Egyesült Államokat a legnagyobb külföldi befektetőként az országban. A kínai tisztségviselők áradoztak a „kölcsönös bizalomról” és „együttműködésről” Peking és Jeruzsálem között. Ezért is meglepő a Kína által hangoztatott Izrael-ellenes álláspont.

A retorikai támogatás ellenére Peking eddig csupán csekély segítséget nyújtott a palesztinoknak. 2019-ben sem Ciszjordániában, sem Gázában nem volt mérhető kínai beruházás, és a kétoldalú kereskedelmi forgalom mértéke is elhanyagolható volt.

Kína ugyan keveset tett a palesztinok támogatásáért, mégis felhasználta őket Washingtonnal szemben.

„A cél az, hogy pontokat szerezzenek a világban azzal, hogy feltárják és kritizálják az Egyesült Államok közel-keleti beavatkozásainak kettős mércéjét” – magyarázza Zhang Chuchu a Fudan Egyetemről.

Mi a magyarázata Peking hirtelen jött pálfordulásának?

A válasz a kérdésre részben Kína egyre kétségbeesettebb erőfeszítése, hogy a nemzetközi figyelmet Hszincsiangban az ujgur muszlimok ellen elkövetett jogsértésekről elterelje.

Ugyanakkor Peking az elmúlt években a Közel-Keleten egyre növekvő beruházásaival (a libanoni távközlési ágazattól kezdve az egyiptomi infrastrukturális projektekig) hatékonyan megvásárolta a muszlim kormányok hallgatását, amikor a kínai emberi jogi visszaélések kerülnek szóba – írja a szerző.

A másik ok Kína regionális partnereivel kapcsolatos. Az elmúlt évek során Peking legalább hét országgal (köztük Törökországgal, Szaúd-Arábiával és Irakkal) kötött stratégiai partnerséget. Ahogy azonban egy új jelentés kifejti, Kína Közel-Kelet stratégiájának központi eleme az Iránnal kötött, 25 évre szóló, kiterjedt stratégiai szerződés.

Ha ez a megállapodás teljes mértékben megvalósulna, az Kína számára kedvezményes hozzáférést biztosítana az ország infrastrukturális és távközlési projektjeihez, továbbá az iráni kikötőkhöz és jelentősen növelné a két rezsim közötti katonai együttműködést. Az alku értelmében Kína Iránt az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés egyik csomópontjává alakítja, valamint Kína létfontosságú részesedést szerez az iszlám köztársaság különböző szektoraiban.

Kína válasza Izrael és a Hámász közelmúltbeli konfliktusára ébresztőként kellene, hogy szolgáljon a jeruzsálemi döntéshozók számára. Rávilágít arra, hogy Kína Izraelhez való igazodásának bizony világos határai vannak. Az izraeli kormány nemrégiben támogatta a kanadaiak által kezdeményezett, a hszincsiangi népirtásról szóló ENSZ-határozatot, ami arra utal, hogy a Kína-politika újragondolása már folyamatban van.

Kína Izrael-ellenes fordulata figyelmeztető jel, amelyet a régió államai és a térségen kívüli országok is jól tennék, ha megszívlelnek: Peking ma talán barátságos, de ez nem garancia arra, hogy holnap is az lesz – véli Ilan Berman.

Borítókép: MTI/AP/Hszinhua/Liu Vej-ping

Kell-e félni az iráni-kínai közeledéstől?

Az alku része egy kínai-iráni bank létrehozása, amely segíthet legyűrni az amerikai dollár dominanciáját a világkereskedelemben.